A járókeret slankít

A járókeret slankít - ezzel a felütéssel kezdődik Hollywood fenegyerekének, Richard Osmannek  A férfi, aki kétszer halt meg című pimasz, meghökkentő, humoros, csavarokkal teli krimije. Ki hinné, hogy a járókeret   t  é  n  y  l  e  g   slankít és a kolbászkák elfogyasztásából adódó egészségügyi vészhelyzet ilyen szuper, akciódús krimit idézhet elő! Ritkán következik be, hogy egy sorozat a második része jobb, mint az első, és itt bizony pontosan ez a helyzet az Agave Könyvek jelen kiadványával. Még kedvezményesen előrendelhető pár napig a kiadónál.

Könyvajánló - Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

A történet kezdetén Joyce Meadowcroft, Ron Ritchie, Ibrahim Arif és Elizabeth Coopers (Dame Elizabeth) Chase társasági életének központjában, vagyis a helyi étteremben ebédelnek. Joyce - további gyilkosságok hiányának betöltésére (mert az istennek sem történik semmi ilyesmi) - kutyatartást és Instagram fiókot fontolgat (@GreatJoy69) - bár a kutyatartást ideiglenesen elnapolja, amikor a környéken pár nap múlva, rövid időközökben, megint elkezdenek hullani az emberek, mint a legyek. 

Elizabethtől találkozót kér egy férfi, akit valamikor maga helyszínelt le(?!), és az illető már akkor olyan halott volt, mint aki sosem élt, ergo, aki annál halottabb, az lop, csal, hazudik és festi magát. Persze, nem ő várt rá a megadott címen... de ettől Elizabert egyáltalán nem lett nyugodtabb. Sőt! Ráadásul a Ruskin Court 14-es számú lakása nagyon úgy fest, mint egy védett ház, az ürgét meg évtizedek óta nem látta, de ettől még élénken él az emlékezetében a jelző, amit személyére ragasztott: veszélyes. A férfi mindössze "bébiszitterkedésre" kéri az asszonyt, de fő gond az, hogy az illető körül statisztikailag jóval nagyobb a halandóság, mint az általában megszokott - egy MI5-ös ügynöknél ez mondhatni, természetes. Ráadásul 20  millió fontnyi gyémánt miatt áll a bál, a férfi pedig Elizabeth korábbi szívességkéréseire apellálva igyekszik őt bevonni saját kétes ügyeibe. Az idős hölgy arról morfondírozik, "való igaz, hogy kért pár szívességet, amikor a csütörtöki nyomozóklubbal Tony Curran és Ian Ventham halálának ügyében nyomoztak. Meg amikor azt a másik hullát próbálták azonosítani, akinek a csontjaira a fenti temetőben bukkantak. Tudnia kellett volna, hogy valaki valahol figyel és jegyzetel. Nem kérhetsz szívességet anélkül, hogy ne kellene visszafizetned." Vajon mit kell majd megtennie? 

A szerző, Richard Osman. Az író új eladási rekordjaival ismét felrobbantatotta a könyvpiacot. Második regénye Angliában az első héten több, mint 114 ezer példányban fogyott, amivel az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitófogyását jegyzi.

Csapásirányokon túl meg egy medalion, egy üres chipszes zacskó egy vasúti megőrzőben, egy rosszkor felvillanó barátságkarkötő, és egy férfi, aki kétszer halt meg... innentől a törvényes és a törvénybe ütköző dolgok között nagyon vékony határvonal húzódik, olyan vékony, hogy Chris Hudson felügyelő, és Donna De Freitas közrendőr is gyakran csak az események után kullogva bólogat. 

Az első tucat oldalon megfogott magának a szerző, azonnal akartam tudni a kriminalisztika hét alapvető kérdésére a választ (ki kivel mit, hol, mikor, miért, hogyan és ezek tetszőleges variációi). Felvázoltam magamnak az alapvető csapásirányokat és szó szerint faltam a sorokat. Tobzódtam a cselekményben, hiszen a humor mellett akció is van bőven. Aztán meg olyan mondatok hökkentettek meg, hogy x-nek annyi köze van  a költőkhöz, hogy egyszer kinyírt egyet, vagy másfél méterről fejbe lőni egy embert, nem mindenkinek való - báááár, amíg nem próbálta az ember, ki tudhatja..? Aztán hasaltam Ron felháborodásán is, akit Elizabeth nem hívott éjjel gyilkossághoz helyszínelni, a tétet pedig feltétlenül emelte a szivárvány végén csücsülő 20 millió fontnyi gyémánt... no, és az sem semmi, amikor a főfelügyelő rimánkodik a csütörtöki nyomozóklub veretes tagjainak, hogy oké, oké, nem bánja, oldják meg saját eszközeikkel a helyi drogdíler-ügyet, de az isten szent szerelmére, legalább ne öljenek meg közben senkit sem.