A járókeret slankít

A járókeret slankít - ezzel a felütéssel kezdődik Hollywood fenegyerekének, Richard Osmannek  A férfi, aki kétszer halt meg című pimasz, meghökkentő, humoros, csavarokkal teli krimije. Ki hinné, hogy a járókeret   t  é  n  y  l  e  g   slankít és a kolbászkák elfogyasztásából adódó egészségügyi vészhelyzet ilyen szuper, akciódús krimit idézhet elő! Ritkán következik be, hogy egy sorozat a második része jobb, mint az első, és itt bizony pontosan ez a helyzet az Agave Könyvek jelen kiadványával. Még kedvezményesen előrendelhető pár napig a kiadónál.

Könyvajánló - Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg

A történet kezdetén Joyce Meadowcroft, Ron Ritchie, Ibrahim Arif és Elizabeth Coopers (Dame Elizabeth) Chase társasági életének központjában, vagyis a helyi étteremben ebédelnek. Joyce - további gyilkosságok hiányának betöltésére (mert az istennek sem történik semmi ilyesmi) - kutyatartást és Instagram fiókot fontolgat (@GreatJoy69) - bár a kutyatartást ideiglenesen elnapolja, amikor a környéken pár nap múlva, rövid időközökben, megint elkezdenek hullani az emberek, mint a legyek. 

Elizabethtől találkozót kér egy férfi, akit valamikor maga helyszínelt le(?!), és az illető már akkor olyan halott volt, mint aki sosem élt, ergo, aki annál halottabb, az lop, csal, hazudik és festi magát. Persze, nem ő várt rá a megadott címen... de ettől Elizabert egyáltalán nem lett nyugodtabb. Sőt! Ráadásul a Ruskin Court 14-es számú lakása nagyon úgy fest, mint egy védett ház, az ürgét meg évtizedek óta nem látta, de ettől még élénken él az emlékezetében a jelző, amit személyére ragasztott: veszélyes. A férfi mindössze "bébiszitterkedésre" kéri az asszonyt, de fő gond az, hogy az illető körül statisztikailag jóval nagyobb a halandóság, mint az általában megszokott - egy MI5-ös ügynöknél ez mondhatni, természetes. Ráadásul 20  millió fontnyi gyémánt miatt áll a bál, a férfi pedig Elizabeth korábbi szívességkéréseire apellálva igyekszik őt bevonni saját kétes ügyeibe. Az idős hölgy arról morfondírozik, "való igaz, hogy kért pár szívességet, amikor a csütörtöki nyomozóklubbal Tony Curran és Ian Ventham halálának ügyében nyomoztak. Meg amikor azt a másik hullát próbálták azonosítani, akinek a csontjaira a fenti temetőben bukkantak. Tudnia kellett volna, hogy valaki valahol figyel és jegyzetel. Nem kérhetsz szívességet anélkül, hogy ne kellene visszafizetned." Vajon mit kell majd megtennie? 

A szerző, Richard Osman. Az író új eladási rekordjaival ismét felrobbantatotta a könyvpiacot. Második regénye Angliában az első héten több, mint 114 ezer példányban fogyott, amivel az angol könyvpiac elmúlt öt évének legnagyobb nyitófogyását jegyzi. 

Három csapásirány jellemzi a krimit (és rengeteg humor):

1) Ibrahim telefonját ellopják, őt magát összeverik - nyomozótársak részéről nemesen pimasz, csak kicsit sokba kerülő, feltétlen bekövetkező eredményű bosszú érlelődik az elkövető ellen.

2) Egy MI5-ös akción eltűnik 20 millió font értékű gyémánt, a legvalószínűbb tettes maga az ügynök, aki ezért védett házba kényszerül, mert a maffiától lopott, és mint ismeretes, ők semmitől sem riadnak vissza. A tolvaj ügynök (ha tényleg ő a tettes) és társa gyilkosság áldozata lesz (ha és amennyiben tényleg), a 20 millió fontos értékű gyémántot meg mindenki keresi. Mindenki, vérmérsékletének és lehetőségeinek megfelelő eszközökkel, ami helyenként azért elképedésre készteti az olvasót.

3) Gátlástalan drogdíler tevékenykedik helyben, akinek semmi sem drága, az emberélet meg pláne nem. Nos, az öregotthoni nyomozók berágnak rá, és az bizony az események célzott voltát illetően kifejezetten káros az egészségre.

Csapásirányokon túl meg egy medalion, egy üres chipszes zacskó egy vasúti megőrzőben, egy rosszkor felvillanó barátságkarkötő, és egy férfi, aki kétszer halt meg... innentől a törvényes és a törvénybe ütköző dolgok között nagyon vékony határvonal húzódik, olyan vékony, hogy Chris Hudson felügyelő, és Donna De Freitas közrendőr is gyakran csak az események után kullogva bólogat. 

Kedvenc idézeteim a műből

Ásásról szó sem lehet. Valahol gránátok vannak. Ha beledöglik, akkor se emlékszik rá, hova ásta el őket, de biztos, hogy biztonságos helyre, és valahova le is írta, hogy pontosan hova. Talán a velencei pavilon alá? Utólag visszagondolva már arra sem emlékszik, kinek a gránátjai voltak, vagy hogy egyáltalán minek egyezett bele, hogy elássa őket a kertjében, de ez a korral jár.

‒ Ó, kérem, bocsásson meg nekünk, Elizabeth, amiért nem sikerült megoldanunk az ügyet az alatt a kilenc másodperc alatt, amióta itt vagyunk ‒ méltatlankodik Chris.

A pulzusmérő ijesztő. Kizárt, hogy helyesek legyenek azok a számok, amiket Chris látott. Az összes közül az elégetett kalória a legrosszabb. Tíz kilométert kell bicikliznie azért, hogy elégessen száz kalóriát? Tíz kilométert? Egy Twix feléért? Rossz belegondolni.

Nem sok időt vesztegettek a bemutatkozásra. Főleg olyan mondatok hangzottak el, hogy „Maga kicsoda?”, meg hogy „Semmi köze hozzá”. Bár Frank Andrade Jr. kezet fogott Martin Lomaxszel. „Úgy tűnik, mégsem kell ma megölnöm téged, Martin!” „Hát igen, nagyon úgy fest, Frank. Hogy van a feleséged? Megkapta a muffint, amit küldtem neki? 

Az első tucat oldalon megfogott magának a szerző, azonnal akartam tudni a kriminalisztika hét alapvető kérdésére a választ (ki kivel mit, hol, mikor, miért, hogyan és ezek tetszőleges variációi). Felvázoltam magamnak az alapvető csapásirányokat és szó szerint faltam a sorokat. Tobzódtam a cselekményben, hiszen a humor mellett akció is van bőven. Aztán meg olyan mondatok hökkentettek meg, hogy x-nek annyi köze van  a költőkhöz, hogy egyszer kinyírt egyet, vagy másfél méterről fejbe lőni egy embert, nem mindenkinek való - báááár, amíg nem próbálta az ember, ki tudhatja..? Aztán hasaltam Ron felháborodásán is, akit Elizabeth nem hívott éjjel gyilkossághoz helyszínelni, a tétet pedig feltétlenül emelte a szivárvány végén csücsülő 20 millió fontnyi gyémánt... no, és az sem semmi, amikor a főfelügyelő rimánkodik a csütörtöki nyomozóklub veretes tagjainak, hogy oké, oké, nem bánja, oldják meg saját eszközeikkel a helyi drogdíler-ügyet, de az isten szent szerelmére, legalább ne öljenek meg közben senkit sem.

Utoljára Backman prózája bűvölt el ennyire: esetlen báj vegyül kőkemény racionalitással, aggkorral járó esendőség vad fékezhetetlenséggel, tapasztalatokból származó bölcsesség makacs leszarom tabletták kapkodásával. Ezt a könyvet nekem és majdnem rólam írták! Nagy örömmel javaslom a művet bárki számára olvasásra.

(Jó hír: lesz harmadik része is a sorozatnak, amelynek kulcsfigurája - ha minden igaz -, magyar lesz.)
(Egészen pontosan nem tudom, hogy a fentinek örüljek-e, vagy inkább kezdjek el sírni rajta:))) 

Fülszöveg

Elizabeth levelet kapott egy régi kollégájától, aki fontos szereplő volt a nő életében. A férfi most a segítségét kéri egy olyan üggyel kapcsolatban, amelyben ellopott gyémántok és egy rettegett maffiafőnök is szerepel, és ami miatt veszélyben forog az élete.

Miközben egyre nő a halottak száma, Elizabeth csatasorba állítja Joyce-t, Ibrahimot és Ront a kíméletlen gyilkos utáni hajszában. És ha még a gyémántokat is megtalálnák, az lenne csak az igazi ráadás.

Ezúttal azonban egy olyan ellenséggel néznek szembe, akinek nem jelentene különösebb gondot eltenni négy öregembert az útból. Vajon képes lesz a csütörtöki nyomozóklub elkapni a gyilkost, mielőtt ő kapná el Elizabethéket? 

A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!

• Agave Könyvek Kiadó Kft.
• 368 oldal
• Kötés: keménytáblás, védőborítóval
• ISBN: 9789634199557
• Nyelv: Magyar
• Megjelenés éve: 2021
• Fordító: Orosz Anna