A magyarok honfoglalása Karmossal és Főleglábbal

Befejezéséhez érkezett Urbánszki László Honfoglalás tetralógiája, amelyben a szerző stílusához illő vehemenciával a Kárpát-medencébe juttatja el a  mai magyarok őseit. Árpád és Kurszán a harmadik rész (tavaszi megjelenés), A megérkezés a negyedik rész címe (amely napokon belül a boltok polcaira kerül). Ízes párbeszédek, aprólékosan kidolgozott csatajelenetek, macsó férfiak és erős nők,  helyenként embernél okosabb állatok, cselszövések, racionális helyzetmegoldások, és humor, humor, humor - ezek jellemzik a Lazi Kiadó gondozásában kiadott két könyvet.

Könyvajánló - Urbánszki László: Honfoglalás tetralógia 3-4. része

Árpád és Kurszán
A megérkezés

Árpád és Kurszán

Emlékszünk még az előző két részből Karacsra? A férfi immár 31 éves tapasztalt harcos, Álmos vezér fontos embere, de megoldásai továbbra is karacsosak, ami szükséges is a folyamatosan jelentkező, megoldásra váró ügyek során. Kénytelen-kelletlen folyamatosan át kell hágnia az elfogadott szabályokat - unortodox megoldásai sikert hoznak, míg korábban elősegítették karrierjét, most megtartják státuszát. Karacs jelentős hírnevet szerzett magának azzal (is), hogy bármilyen kivagyi úrficskából - így vagy úgy - férfit képes nevelni: így került hozzá "iskolába" korábban a fejedelemfi, Árpád vagy most Kurszán.

A címadó Kurszán Álmos balkézről való fia, akinek anyját a fejedelem sosem vette feleségül, viszont tisztes életjáradékot biztosít neki a gyermekáldásért cserébe: így aztán nem gazdagok, de nem is szegények. Kurszán mindennél fontosabbnak tartja, hogy tetteivel szerezzen megbecsülést magának, és bebizonyítsa, hogy a fejedelmi vérből való származása csak egy sok más erényei közül. Kurszán már kölyökként, a felnőttkor alig küszöbén karizmatikus, ravasz, ötletes, bonyolult tervezésű rajtaütések kiagyalója és nem mellesleg nagylelkű. Összefoglalva: Karacs keze alatt majdnem minden lehet belőle a fejedelemségen kívül. Miután "túlélte" Karacs okítását, Kurszán Árpáddal egy seregbe kerül.

Álmos fejedelem célja - immár 13 esztendeje - a törzsek egybekovácsolása, hogy egységként léphessenek fel az új hazába való költözés esetén (is): hiszen nem lakatlan helyre mennek, és lesznek, akiknek nem fog tetszeni a magyarok bejövetele. Csaták lesznek, nézi közömbösen Álmos a jövőt, persze, hogy csaták lesznek. Ezeket a csatákat meg kell nyerni, ehhez kell az egység. Ehhez is kell. "Álmos győzködött, hízelgett, beszélt vagy úgy hallgatott, hogy a célját elérje." Egyik legnagyobb gondja azonban, hogy öregszik, és az utódlásáról gondoskodnia kell. Ki legyen? A legidősebb alkalmatlan, Árpád megfelelőnek látszik, de még fiatal, csak 23 éves, változhat a dolgokhoz való hozzáállása, gondolkodása. Várni kell és remélni, dönt Álmos. "Nagyfiaim jó emberek, jó katonák, sokat dolgoznak, de Árpád olyan bolond, mint én voltam! Ő is a munkának él. Akkor se pilled, ha látszólag nincs baj, hanem megkeresi és megoldja azt a gondot, amit mások észre se vesznek. Mindenki felnéz rá!"

Árpád egyre magabiztosabb vezető, sajátjaival és idegenekkel történő tárgyalásokban figyelmes és bölcs, haditervei gyakorlott stratégának mutatják, kedvenc jelszava: győzök, nemcsak harcolok! Nyugodt, megfontolt ember, bár a harcban vadabbul küzd, mint egy hegyipárduc. Egy valami vetette vissza csak diadalútját, hogy apjának sokadik fia volt, (elvileg) nem rá vár a nagyfejedelmi szék.

A Kölked (fiatal, folyton éhező fiú)+puli+komondor+girhes kóbor macska (Karmos) első jelenetén konkrétan besz..tam, de az úrficska Karmos őfőméltósága iránti (kényszerű) hódolatának citálásán is. És hogy a vadmacska mit gondolt gazdájáról? "Lassú, ügyetlen, biztosan rossz vadász, de kiváló kutyariasztó! – gondolta, és még jobban odadörzsölte a fejét a fiúhoz, szagával jelezve a többi macskának, hogy ez a kétlábú ügyetlenség az ő tulajdona." Végre nem negatív hőőőős a cica:)

A megérkezés

A történelmi kalandregény e része 891-től hozza az olvasó elé a történéseket. A magyarok végre tömegével meglódultak és irgalmatlan hosszú kilométerekre széthúzódva vonulnak a Kárpátok felé, emberekkel, vagyontárgyakkal, állatokkal és az új hazában szükséges egyéb holmikkal.

A vonuló magyarokra sok "dögevőnek" fáj a foga, szemfülesnek kell lenni, főleg a gázlóknál. Az előző részből megismert Kölked (immár tizedes) feladata a zavarkeltés, dezorientáció, védelem az őket tőrbe csalni igyekvő besenyők között. Hamarosan Jutocsa (fejedelemfi) is megérkezik embereivel, és Árpád konkrét tervével, amely bonyolult és kellő odafigyelés nélkül akár halálos is lehet. Mindenesetre a haditerv első része kiválóan teljesül: feldühítették a besenyőket... A Kárpátokban más apróbb hegyi népekkel is meg kell küzdeni a húsért (a nagy nyájak, gulyák, ménesek átterelése szinte megőrjítette ezeket az állandóan éhező népeket), mert "az odafent lakók ritkán laktak jól, az éhség pedig bátorságot teremt". 

Nemcsak a besenyők és a kisebb rablócsapatok okoztak problémát, hanem ekkora nép mindennapi életét sem lehet percre kiszámítani, a legelőkért, itatásért, helyért folyó mindennapos viták is elkeserítők és verekedésekkel tarkítottak. Mindenki ideges, mindenkinek van féltenivalója. A problémán csak a jól kifundált szervezettség segíthet, mielőtt az indulatos nemzetségfők családjaik és állataik védelmében be nem vernek egy-két fejet. A honfoglaló éket Kurszán és a kabarok alkotják, nekik sincs egyszerű dolguk, hiszen nem lakatlan vidékre érkeznek a Kárpátokon túl, de a megyereké az igazi problémás hely: utóvédként állják a sarat a besenyőkkel szemben, védik egész vonuló népet. A többiek nem lehetnek annyira önzők, hogy egyedül hagyják őket a bajban, mégis, komoly fellépés szükséges Árpád részéről ahhoz, hogy mindenki tudomásul vegye ezt és megerősítse saját törzse kiképzett harcosaival az utolsónak átkelő törzs által elvégzendőket, az egész magyarság érdekében.

Bizánc szövetséget ajánl azonnali katonai segítségért, már pedig a szövetséges ebben a helyzetben úgy kell, mint egy falat kenyér - bár saját kárukon kell megtanulniuk, hogy Bizánc megbízhatlan, szava értéktelen. A vezetőtől azt várják el, hogy legyen bölcs a hétköznapokon, kemény a vész idején, kímélje és vezesse győzelemre a népet. Azt elfelejtik hozzátenni, legyen tapasztalt és emberséges is. Azért kell előre kinevelni, hogy a sok baj-gond között legalább ezekkel ne kelljen foglalkozni. Álmos még a Kárpátokban életét vesztette, Árpád az új vezérlő fejedelem.

A helyenként véres jeleneteket az akkori mindennapok humoros eseményei lazítják, a gyakori heccek, furmányosságok, élcek jó hangulatot teremtenek, az állatokkal kapcsolatos leírásokon pedig helyenként hahotáztam (bár, Kölked Karmosán számomra semmi sem tett túl ebben a sorozatban). A folyamatos rajtaütéseket, cselszövéseket, csatákat leíró részek súlyát oldja néhány epizód, a mindennapok érzékletes ecsetelése, vagy gondolok itt például a szláv vándorfalura, akinek lakosai csatlakozási szándékkal kóborolnak a magyarok után. Rájuk egy kiéhezett, minden hájjal megkent kölyökcsapat vigyáz, akiket harci helyzetben gyakran lebecsülnek az ellenfelek, pedig nagyon nem kéne: éhesek és elszántak, fürgék, mint a csík, gyorsan és ösztönösen reagálnak bármire. Ezek a fiatalok később betagozódnak Jutocsa felderítői közé.

Ugyanezt a célt szolgálja Főlegláb kutya - lazítja a véres valóságot -, aki folyamatosan mosolyogva tartja az olvasót, mert fantasztikus tulajdonságokkal rendelkezik a túlélésre: ha úgy adódik, fel tudja függeszteni akár valós, akár eljátszott éhenhalását, pláne, ha ezzel egy időben két harapással eltüntethet egy nagyobb falatot, de utána rendületlenül folytatja tovább a megkezdett tevékenységet.

A szerző, Urbánszki László, és legutóbbi két műve a Honfoglalás-tetralógiából

Minden papírra álmodott alakjában ott van maga a szerző is valahol, valamennyire, gondolatai, világlátása, megoldásai. Milyenek is a hősei? Kicsit macsók (nem, nagyon macsók), helyenként kicsit (nagyon) önteltek, végtelenül harciasak, sosem unalmasak (béke időben néha fárasztóan nem unalmasak, ha érted, mire gondolok), semmiképpen sem szabad unatkozni hagyni őket, mert megoldják, kitalálják és feltalálják magukat, ez pedig másoknak legtöbb esetben erkölcsi, de inkább anyagi kárral jár. Nagyon racionálisak, különösen értelmezik a becsület és a hűség  fogalmakat, ami nekik nem hoz örömet és elégedettséget, ott köpnek az elfogadott viselkedési kódexre, és ha baj van, inkább mellettük szeretnék lenni, mint egy békeharcos oldalán. 

A művek végén Urbánszki mindig összeveti a történelemtudomány által elfogadottakat az általa használt adatokkal. Bátran, sőt, gyakran vakmerőn vállalja, ha itt-ott nem ért egyet a kánonnal, magyarázza, érveli, hogy mit miért úgy gondol, ahogy gondol. Nagyon őszintén megmondom, hogy engem se a kánon, se az attól való eltérés sem érdekel különösebben, pontosan annak olvastam a kiadványokat, amik: történelmi kalandregényekként. Hogy volt-e fehér ló valaha is a honfoglalásban, hogy a megyer törzs alkotta-e a népvonulásában az utóvédet, hogy a csaták úgy történtek-e, ahogy leírta, nagyon nem érdekel(t). Egyszerűen csak szórakozni akartam a művekkel, kikapcsolódni, és arra ezek feltétlenül alkalmasak.

Tehát merészen és ihletett kézzel nyúlt történelmi tényekhez, ugyanakkor élettel töltötte meg figuráit, színes-szagos táj- és helyzetleírásai emelik a történetek élvezeti értékét. Örömmel javaslom fiatalok és idősebbek figyelmébe is. Garantáltan jól fogják érezni magukat a Honfoglalás-tetralógia olvasása közben!

A köteteket a Lazi Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A borítóképekre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket Facebookon!