A rezervátum visszafoglalása

Milyen lehet egy randevú az önpusztító amerikai íróval, Charles Bukowskival? Mi lesz a sorsa egy négytalálatos lottószelvénynek? Hova indul férje temetése után a gyászoló özvegy? Élettel és halállal játszik novelláiban Puskás Panni; érzékeny és ironikus, kíváncsi és megrendítő. A rezervátum visszafoglalása elsősorban a szabadságról szól, annak lehetőségeiről vagy lehetetlenségéről.Ezek a kérdések merülnek fel a kötet legtöbb novellájában egyéni vagy társadalmi szinten, valamint az, hogyan hat e két szint egymásra. Erre utal a könyvcím, amely a kötet egyik novellájának címével azonos: a rezervátum védelmet ad, de börtön is, határait nem a benne élők húzzák meg, hanem a rájuk veszélyes gyarmatosítók. Ezért baj, ha a rezervátumért kell harcolnunk – annak visszafoglalása önmagunk visszafoglalását jelenti.A kötet elbeszélői és szereplői erre tesznek időről időre sikeresebb, kevésbé sikerült vagy kudarcra ítélt kísérleteket.

Villámrandevú Charles Bukowskival? Nem gond, csak egy vagon sör kell, némi olcsó whisky, és nem kevés önpusztító hajlam. Mivel traktál minket folyton a bennünk élő kövér lány? Milyen apróságokon múlik egy ember valódi szabadsága, és milyen apróságok jelzik azt, hogy nincs, talán sosem volt ilyen? Különösen ha nőnemű az illető.

Charles Bukowskit várom vacsorára, és nem tudom, mit főzzek. Irodalomkedvelő barátaim azt mondják, elég, ha telerakom a hűtőt sörrel. Jó nagy hűtőm van, úgyhogy visszakérdezek, biztosan telerakjam-e az egészet. Ők hevesen bólogatnak, és hozzáteszik, vegyek két üveg töményt is, mondjuk, whiskyt, de lehetőleg ne a legdrágábbat. Igyekszem komolyan venni a feladatot. A hektoliternyi alkohol mellé valami kiadós, tápláló étel kellene, ami mégsem terheli meg nagyon Bukowski gyomrát. Végül egy laza gombapaprikás mellett döntök. A boltban két nagy IKEA-s szatyrot tömök tele piával, alig bírom hazacipelni, útközben meg kell állnom egy padnál. Felnyitok egy sört, meghúzom a whiskyt, a szatyrokra szálló galambokat rugdosom. Az időm fogy, és egyre jobban szorongok. Hogy oldjam a feszültséget, a cigicsikket a bokámon nyomom el.

Ezekről és még számtalan más dologról szól ez a kicsi, vékony, alig több, mint 100 oldalas novellagyűjtemény, amelyben 21 rövid, abszurd történet kapott helyet. Abszurd, lehetetlen, meglepő, tabudöntögető - ezeket a jelzőket mind nyugodtan lehet használ Puskás Panni eme novellafüzérjére. Bár belegondolva a tabudöntögetés csak nekünk, olvasóknak, a társadalom számára releváns fogalom - a kötetben felvázolt világ abszurditása és realitása mellett is egyszerűen pusztán nélkülözi a tabukat. Annyira természetesen mozog kötél és biztosítás nélkül a meredek peremeken, hogy akár aggódhatnánk is, hogy egyszer csak lezuhan a magasból, bele a semmibe, de igazából végig pontosan tudjuk, hogy nem fog lezuhanni. Meghökkentően szókimondó, olyan eseményekbe tereli többnyire névtelen főszereplőit, amelyek meglehetősen ijesztően festik le a világot. Ijesztően, frusztrálóan egyhangú, miközben lehetetlen, de mégis reálisnak ható elemekkel tarkított életüket élik, ahogy sokszor mi magunk is. A szürke hétköznapok szürke embereinek színes egyvelege. Ijesztő, mert néhány elemében fájóan ismerhetünk magunkra vagy a környezetünkre, a saját gondolatainkra vagy a körülöttünk történő sokszor abszurdnak ható eseményekre.

Aztán a nők testi önrendelkezéséről kezdek beszélni, családom egy része jótékonyan hallgat, mások rosszallóan ingatják a fejüket, beledumálnak a mondataimba, hogy nem úgy van az, a nő legszebb hivatása, hogy életet ad, normális nő szeretne anya lenni meg ilyenek. Itt mindenkinek határozott véleménye van a petefészkek helyes használatáról, csak a nagymamának nincs, ő ugyanis nem ér rá, folyamatosan szervíroznia kell a különböző fogásokat.

Humorból sincs hiány a kötetben, cinikus, sokszor masszívan fekete, szókimondó és kemény, nem finomkodó humorral ír Puskás Panni, de "poénjai" mégis ülnek. Feszes, jól megírt, változatos és szabad novellák gyűjteménye ez. Szabad, a szó legigazibb, legádázabb értelmében. Mentes mindenféle társadalmi konvenciótól, korláttól és megszokástól, megrögzötten szabad, és ez a szabadság igen jót tesz neki - főleg mert Puskás Panni tud írni. Olyan lényegretörően és egyszerűen fogalmaz meg bonyolult kérdéseket, hogy közben mégsem hat úgy az olvasóra, mintha bagatellizálná azt. Hihetetlen pontossággal ábrázolja a szereplői lelki világán és vívódásain keresztül mindazt a hatalmas rongálást, azokat a traumákat, amelyeket a kényszeredett, idióta szokásokhoz ragaszkodó társadalom tesz és okoz egy egyénben. 

A bátyám különleges képessége, hogy mindig kurvára tudja, mi a helyes – minden bizonnyal ezért hagyta el pár hónappal ezelőtt a második felesége is.

Nagyon friss, nagyon mai, nagyon megrázó de nagyon felrázó is egyben, és olvasmányos. Pattanásig feszülnek az idegek, ez nem az a kötet, amivel egészséges dolog rohanni, de az olvasó mégsem képes letenni. Remélem, hoz még hasonlókat Puskás Panni, mert nemcsak hogy szükség van az ilyen szövegekre, ő még jól is tudja tálalni őket.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Ami még érdekelhet