Bíborszín - Kedves Jóisten, jól elszúrtad!

 Könyvajánló - Alica Walker: Bíborszín

Elemi erejű könyv a teljes elnyomásból való kitörésről, a szeretetről, az életről. Arról, hogy nem adhatjuk fel, nem törődhetünk bele a sorsunkba.

Alice ​Walker 1982-ben megjelent Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel!

A történet főhőse, az afroamerikai gettó patriarchális, szexista szabályainak fogságában vergődő Celie a kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni. Az események sodrában azonban két szeretett nő hatására fokozatosan felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét nem kizárólag a túlvilágban, hanem esetleg a jelenben is érdemes megtalálni. Celine emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. Walker klasszikusa biztos iránytűt ad mindazok kezébe, akik úgy érzik, hogy reménytelennek tűnő helyzetükből nem találják a kiutat.

A mű 1987-ben Kedves Jóisten címen jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.

És most az Európa ismét kiadta, ezúttal az új kiadói sorozata, az olcsó, könnyű, kerekített sarkú, emiatt kevésbé sérülékeny kötetek egyikeként. A történet az 1900-as évek elején játszódik Amerikában, amikor még a szegregáció sokkal komolyabb probléma volt, mint ma, amikor az általános elnyomás, irányuljon az bőrszínre, vallásra vagy nemre, sokkal általánosabb dolog volt. Mi több, az volt a norma. Főszereplőnk, Celie, a könyv kezdetén 14 éves, és története fájdalmasabban indul, mint hinnénk. Az iskolából 11 évesen kivett, írni alig tudó fiatal lány leveleket ír, amelyeket elolvasva lassan kibontakozik a szomorúan induló élete. Celie azért hagyta ott az iskolát, mert az apja eléállt, hogy a beteg anyja helyett "teljesítse a kötelességét", így amikor a kislány terhes lett, kivette az iskolából. 14 éves korára már két gyereknek adott életet, mindkettő az apjától van, az apja pedig azonnal elvette őket tőle. A történet nem sokkal a második gyerek, egy lány születése után kezdődik, akit állítólag a helyi tiszteletes és a felesége fogadtak örökbe. A 14 éves Celie rendes, dolgos lány, aki anyja halála után egyedül viseli gondját a családjának, fiatalabb testvéreinek, akik közül Sophie-t szeret a leginkább. Celie nem mondható szépnek, ellenben Nettie-vel, akire már szemet vetett az apjuk is, ám az idősebb lány mindig kettejük közé áll, és amíg tudja, megvédi őt a férfival szemben.

Talán valóban igaz, hogy jobban félünk attól, amit csak sejtünk, mint amiről tudunk.

Mr. ..., a háromgyerekes özvegy is kinézte már magának Nettie-t, ám az apjuk nem adja a fiatalabb lányt, csak Celie-t, Mr. .... -t pedig végül meggyőzi a lány gondossága, tisztasága, ügyessége. Mr. ... egy fokkal sem jobb, mint Celie apja, nem foglalkozik a gyerekeivel és erőszakos, bántja Celie-t, aki viszont elfogadja, beletörődik, hogy ez a sorsa. Hiszen ha fellázad, még a végén meg is halhat, és akkor mennyivel lesz jobb? Semmivel. Most legalább él. 

A kötet során a lassú, de fokozatos és sorsfordító "ébredését" kísérhetjük figyelemmel, ahogy nyomon követjük Celie levelezését. Igaz, ezeket a leveleket sosem kapja meg a másik. Celie eleinte az egyház felé fordul, de hamar meglátja a fonákját annak is, és szép lassan ráébred, hogy nem csak a reménybeli túlvilág nyújthat vigaszt a földi szenvedésekre - érdemesebb és lehetséges is úgy élni, hogy már életünkben is jól érezzük magunkat. 

Mér vagy te ilyen? Mér kell neked mindig mindent a magad móggyán csinálni? Eccer mekkérdesztem anyádat amíg a börtönbe voltál.
Na és mit mondott? kérdi Sofia.
Aszonta azér mer szerinte a magad móggya is van olyan jó mint a másé. És ráadásul a tiéd.

Megrázó és erős történet, regény egy olyan világból, ahol a nőnek nemhogy szava nem volt, létének egyedüli célja a férfiak kiszolgálása - minden téren - és az öntudatra ébredés, a lassú lázadás ez ellen. Üzenete a 21. század emberének éppen úgy szól, mint elődeinknek, hiszen bőven van még tennivaló egy valódi egyenjogúság elérése érdekében. Nyelvezete eleinte nagyon durva, tanulatlan, kiejtés szerinti, és a regény folyamán, ahogyan Celie is egyre több mindenre ébred rá és talál önmagára, fokozatosan változik. Ezt a durva nyelvezetet és annak változását pedig Dezsényi Katalin ültette át tükéletesen magyar nyelvre. 1987-ben Steven Spielberg egy díjnyertes filmet forgatott a történetből, a napokban megnéztem azt is, de a könyv szerintem sokkal átütőbb erejű.

Alice Walker 1944-ben született Georgia államban, Amerikában, pályáját gyakorlatilag karakán édesanyjának köszönhette, aki szembeszegült a földbirtokosukkal, aki azt akarta, hogy a "fekete gyerekeit" minél előbb tereljék csak ki a földekre dolgozni, nekik semmi szükségük megtanulni írni-olvasni. A kislány 8 éves korától kezdve - titokban - írt. Később a bátyja véletlenül megsebesítette légpuskával a szemén, és mire orvoshoz jutott egy héttel később, már nem lehetett segíteni rajta, megvakult arra a szemére. Továbbtanult, majd 1967-ben ment férjhez egy fehér férfihoz. Városukban ők voltak az első, legálisan összeházasodott fehér-fekete pár, így sok zaklatásban volt részük, a Ku Klux Klan halállal is fenyegette őket. 
Élete során már több verseskötetet és regényt is írt, főbb témái a rasszok és a nemek közti jogi és társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek.

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.