J.D. Barker új regénye: A hívás

 Könyvajánló - J.D. Barker: A hívás

J.D. Barker neve mára fogalommá vált a krimi-thriller szerelmesei számára, nincs ez másképp velem sem: új Barker-regény? Kell! Nézzük, milyen lett A hívás!

Jordan Briggs a New York-i rádiózás királynője, beszélgetős műsorát több mint ötmillióan hallgatják minden nap. Kemény munkával küzdötte be magát a legjobbak közé: nem fogja vissza magát, nincs tekintettel mások érzéseire, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol. A sikerért azonban komoly árat fizetett. A házassága romokban hever, évek óta nem beszélt az anyjával, és ellökte magától azokat, akik közel állnak hozzá. Egyedül lányával, Charlotte-tal maradt bensőséges a viszonya.

Amikor egy magát Bernie-nek nevező férfi betelefonál a műsorába, és arra kéri, hogy játsszon vele egy játékot – taxi vagy uber? –, Jordan úgy gondolja, hogy ez kiváló lehetőség felpörgetni az adást, és életet lehelni munkába igyekvő hallgatóiba. Csakhogy a válaszát követően hét taxi felrobban a munkahelye előtt. És ez még csak a kezdet.

J.D. Barker legújabb regénye zseniális, magasfeszültségű thriller a szerző jól ismert védjegyeivel: szenzációs csavarok és váratlan megoldások teszik felejthetetlenné A hívást, ismételten bizonyítva, hogy korunk egyik legnagyobb krimiszerzője továbbra is pályafutása csúcsán van.

 Jordan a SiriusXM rádiónál dolgozik, reggeli adása 6 órakor kezdődik, de ő 5:57-kor még a csúcsforgalomban áll a dugó közepén New Yorkban, két saroknyira a rádió épületétől. A gyártásvezetőjével beszél közben, majd közli Billyvel, hogy küldjön le valakit az épület halljába egy vezeték nélküli headsettel. Jordan leveszi a cipőjét (mivel letört a sarka), kiszáll az autóból, bezárja, otthagyja az út kellős közepén, majd elkezd rohanni mezítláb. Mire beér az épületbe és felkapja a headsetet, épp 6:00:02 van, már hallja a saját műsora főcímét. Odadobja a kulcsát az asszisztensnek, hogy szedje össze az autóját, valahol az út közepén megtalálja.

Valójában meg sem lepődött azon, hogy egy nő kiszállt a százezer dolláros autójából az út közepén, és futva távozott. Szimpla New York-i kedd.

Mindezt hitetlenkedve nézi végig Cole Hundley nyomozó - illetve jelenleg büntetésből átrakták a gyilkosságiaktól a közlekedésiekhez, sóhajtva kiszáll az autójából a forgalom közepén és követi az őrült nőt, hogy felelősségre vonja. Mire megtalálja az épületben, már rég megy Jordan műsora, épp az első szünet van, és a nő nem átall hülyének nézni Cole-t, hiszen az autója régen az épület mélygarázában van - szemben a nyomozó járőrautójával, amit otthagyott az út közepén. Már ez a kis indító jelenet megadta az alaphangulatát a műnek, megismerhettük a nagyszájú, karakán Jordant és a szabálykövető, de okos Cole-t, ők lesznek a könyv kulcsfigurái. 

Minél hamarabb vissza kell kerülnie a gyilkosságiakhoz. A halottak nem panaszkodnak, és nem osztogatnak utasításokat a rendőröknek.

Ám nem megy minden ilyen egyszerűen: egy betelefonáló játszani szeretne Jordannel, a magát Bernie-nek nevező férfi perceket át filozofál, majd amikor Jordan épp megunná, emlékezteti a játékra. Feltesz neki egy kérdést: taxi vagy Uber? A nő - jó amerikai állampolgárként - elmondja a rádióban, hogy csak a taxi, és hogy miért, majd elköszön Bernie-től és a hallgatóktól pár percre, amíg szünet van. Ezután az épület közelében hét robbanás történt, 7 taxi robbant fel, 12 embert megölve. Bernie ismét adásba kerül, és magára vállalja a robbantásokat - Jordan választása miatt. Hamarosan kiderül, hogy a kora reggel Brooklynban történt kettős gyilkosság is az ő számlájára írható, és innen nincs megállás: Bernie figyelmet követel, méghozzá Jordan - és vele együtt több millió hallgató - figyelmét, különben újra ölni fog, egyre többet és többet. Élő adásban "hallgatjuk végig" a gyilkosságait, és eközben Cole - akinek Jordan a rendelkezésére bocsátotta a helikopterét - és a társa úgy tűnik, mindig csak egy picivel vannak lemaradva Bernie mögött. A végére kiderül, hogy sokkal többel voltak lemaradva... Hamarosan megérkeznek a szövetségiek is a rádióhoz, és az egyik szenátor, aki a műsor vendége volt, szintén az épületben marad a saját biztonsága érdekében. A robbanások és a gyilkolások pedig addig is folytatódnak...

Vajon kicsoda Bernie? Miért épp Jordan műsorát szemelte ki magának, amikor nála nagyobb, hallgatottabb adások is vannak? Mi a célja ezzel az egésszel? A kötet végére minden kiderül.

Senki sem ismeri fel a pillanatot, amikor utoljára látja, akit szeret.

Pörgős, rendkívül akciódús kötet, hamisítatlan Barker-regény. Nem ér fel a 4MGY trilógiával, de azzal nehéz is, elvégre három vaskos, egymásra épülő, rendkívül csavaros regényről van szó. Viszont hozza magával a hamisítatlan "barkeri" jegyeket. A szerző sikeresen taposott ki magának egy saját ösvényt a rendkívül népszerű és jobbnál jobb nevekkel telített krimi-thriller világában, és ehhez az egyediséghez tudja tartani magát. A karakterei élőek, valósak, az indítékaik érthetőek, megalapozottak, a cselekmény csavaros, néhol kiszámítható, néhol meglepő, és mindenképpen pörgős. Csak kapkodjuk a fejünket, nincs üresjárat, és néhány oldalban egy-egy témával kapcsolatban olyan élesen jelenik meg előttünk a szereplők személyisége, a helyszínek, hogy később azon csodálkozunk, hogy mindezt nem egy szuper filmben láttuk, hanem "csupán" könyvben olvastuk. Ez a könyve más, mint a korábbiak, nagy sajnálatomra itt nincs egy "igazi" sorozatgyilkos (egy tömeggyilkos van, de azok sosem olyan érdekesek számomra, mint a sorozatgyilkosok), és nem merülünk annyira alá a psziché rejtett zugaiba, mint tettük azt akár a 4MGY, akár A madártollas gyilkosságok esetén. Szóval más. Más, de ugyanúgy tetszett, mert azokat a szerzői jegyeket, amiket megszerettem, ugyanúgy hozta. Nehéz dolog lehet folyton egy agyafúrt sorozatgyilkost megálmodni - és egy szintén zseniálos nyomozót is, aki elkapja. Remélem, a következő regényében visszarepít a sorozatgyilkosok világába, de nem volt semmi baj ezzel sem. :)

J.D. Barker már rég kivívta a maga a helyét a kedvenceim között, és ha nem lenne annyi szuper skandináv krimiszerző, akkor már rég a krimi-thriller műfaj koronázatlan királyának avatnám - így "csak" egy a legjobbak között. Értékeltem, hogy a történet a "jelenben" - 2020-ban - játszódik (de még a világjárvány előtt íródott), hogy otthon van a mai zenei élet nagyjaiban is, hogy ezáltal is hiteles. Nagyon tetszett a mű utáni néhány sora, ahol egyrészt az életük megváltozásáról írt, másrészt arról, hogy mennyire fontos, hogy vigyázzunk magunkra. 2020. március 25-én írta azt a pár oldalt, épp azután nem sokkal, hogy az életünk világszerte hatalmas fordulatot vett a járvány miatt. De nem csak erről beszélt, hanem bemutatta egy kicsit az írás folyamatát is. Sokan a történet lezárása után leteszik a könyvet, de számomra sokat adott az a plusz pár oldal a szerzőtől, mondjuk én mindig elolvasom a Köszönetnyilvánításokat, előszavakat, utószavakat, jegyzeteket, mindent. Egy dolgot nem olvasok el soha: a fülszöveget. Igazából itt sem tettem meg, még mostanra sem :) A könyvet Bosnyák Edit fordította.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!