Könyvajánló - Paul Bahn: Legendás ősi helyek
A Neander-völgyi ősember leletei, Stonehenge titokzatos oszlopai, az egyiptomi piramisok, az athéni Akropolisz, a Római Birodalom egykori fóruma, az azték piramisok vagy az ősi Jeruzsálem híres emlékei… Megannyi látványosság, amelyek évről évre milliószámra vonzzák a turistákat, és hirdetik az emberiség múltjának dicső állomásait. Természetesen aligha képes bárki is valamennyit személyesen megtekinteni, és varázsuknak a helyszínen adózni, de ez az album segít abban – méghozzá gyönyörű színes reprodukciók segítségével –, hogy megtapasztaljuk ezeknek az ősi, legendás emlékeknek a vonzerejét, és a legfontosabb információkat megkapjuk keletkezésükről, funkciójukról, a bennük valaha lezajló mindennapi életről, régészeti feltárásukról, valamint megóvásuk lehetőségeiről.A kötet mintegy száz régészeti lelőhely bemutatására szorítkozik, és így jobbára a legismertebb és leglátogatottabb látványosságok közül válogat. Ugyanakkor azért szót ejt néhány kevésbé népszerű, viszont igen jelentős területről is. A palotákon és sírhelyeken kívül barlangokat, romvárosokat vagy sziklarajzokat is bemutat, amelyeknek a keletkezési ideje az őskortól egészen a 19. századig terjed.
A vastag kötetben mintegy száz helyszínt ismerünk meg a világ minden tájáról, az ősi, 60 ezer éves ausztrál sziklarajzoktól és a 22 ezer éves spanyolországi barlangrajzoktól kezdve az ókori Mükéné falain és az ezeréves Kékfogú Harald várain át Little Bighorn csatamezejéig.
A képen a Carnaci kősorok láthatóak, amelyek ismeretlen okból, valószínűleg valami rituálé céljából emeltek a mai Bretagne térségében, Carnac városka melletti három mezőn mintegy 5000 évvel ezelőtt. A kősorok párhuzamosak több száz méteren keresztül, és minden bizonnyal csillagászati jelentőségük van, hiszen a napfordulók napkeltéinek pontos irányát mutatja több sor is.
A könyv koncepciója miatt egy kissé néha hiányosnak éreztem: néhány kivétellel, de szinte mindegyik ősi helyre 1-1 oldalpár jut, nagyjából egy oldal képek, és egy oldal szöveg felosztásban. A szöveg rendkívül jó, informatív, de néha túl "hirtelennek" éreztem, egyik bekezdésben még a 22 ezer éve élt őseink életéről van szó, a következőben már a lelőhely 1800-as évekbeli felfedezéséről. Így sokszor kevésnek éreztem azt az egy-egy oldalnyi szöveget, és számtalan hely, amiről ritkán hallottam eddig, nem tartoznak a legismertebb ősi építmények vagy lakóhelyek közé, mint ahogy az Altamira-barlang, a Neander-völgy, az ókori Róma vagy Mükéné városának építményei, a Stonehenge, az azték piramisok, Abu Szimbel, stb. Ezek is szerepelnek a kötetben persze, de nagyon sok kevésbé közismert és érdekes régészeti lelőhely is, ezért számtalanszor kellett segítségül hívnom Google barátomat, ha többet akartam megtudni a helyről. Ez még persze a kisebb "gond", ha nevezhető egyáltalán annak, egy hasonló témáról szóló kötetben eldönthetjük, hogy néhány dologra koncentrálunk és azt vesézzük ki alaposan, vagy sokat - sok ismeretlenebbet is - bemutatunk röviden. Egy nagy album esetén jobb választás az utóbbi. Ugyanakkor sokszor éreztem úgy, hogy a képek nincsenek teljesen összhangban a szöveggel. Kiemelt többször egy-egy érdekességet a helyről, ám ezek a 2-3 - egyébként gyönyörű, színes - fényképen nem látszott, nem az szerepelt.
De ennyi a negatívum, legalábbis ami számomra egy picit az volt. Nagyon jó volt olvasni a rengeteg, általam korábban kevésbé vagy épp egyáltalán nem ismert helyről, utánanézni tüzetesebben, és elmerülni az album ősi helyeiben.
A képen a Betört Fej Bölényugartó (Head-Smashed-In Buffalo Jump) látható, a mai Kanada területén, a Sziklás-hegység előhegységében fekszik. Több, mint 5500 éven át használták az itt élők arra, hogy nagy tömegben vadásszák le a bölényeket. Az állatokat felterelték a sziklára, majd a szélére hajtották, a rémült jószágok pedig leugrottak a széléről, a szakadék alján halálra zúzva magukat. Az esetleg életben maradt, sérült állatokat leölték. Az így folytatott vadászat során egy alkalommal többnapi kemény munka várt az emberekre, de hosszú hónapokig elég élelmet, bőrt gyűjtöttek össze. Egy helyi legenda szerint egy feketeláb indián kíváncsian lenézett a sziklaszirt széléről, ám egy állat lesodorta magával, és rázuhant, betört az indián koponyája, innen a neve. Valószínűbb azonban, hogy az itt folyó vadászati mód miatt kapta a nevét.
A könyvben területi felosztásban szerepelnek különféle, válogatott ősi helyek, régi, Észak-Amerikát benépesítő őseink által többezer évig használt bölényölő sziklaszirtektől egészen a Húsvét-szigeten lévő 900 óriási kőszoborig.
Paul Bahn, a kötet szerkesztője Angliában született. Régészetet a cambridge-i egyetemen tanult. Doktori fokozatának megszerzése után a liverpooli egyetem és a londoni egyetem tudományos munkatársa volt, majd a kaliforniai Getty Művészettörténeti és Bölcsészettudományi Kutatóintézetnél dolgozott. Társszerkesztője az Amerikai Régészeti Intézet folyóiratának, az Archaeologynak. Fő kutatási témája az ősi művészetek, főleg a paleolitikum sziklarajzai. Számos régészeti témájú könyv szerzője és szerkesztője. Többek között társszerzője volt A Régészet – elmélet, módszer, gyakorlat vagy a Húsvét-sziget rejtélye című köteteknek, illetve szerkesztője a Régészeti nyomozások című munkának, amelyek magyarul is mind megjelentek. Ezt a munkáját Árokszállásy Zoltán fordította.
Köszönöm a lehetőséget a Corvina Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.
Kövess minket Facebookon!
Megjegyzés küldése