50+1 tévhit az irodalomban - Legendahántás

Ahogy kezembe került, azonnal fellapoztam Milbacher Róbert Legendahántás című könyvét. Nincs mese, gyarló vagyok, egy kis izgalom, egy kis sikamlós botrány - vagy annak ígérete - mindig érdekesebb, mint maga a költő, író tolla alól kikerülő mű. A maguk korában alkotókat sem kímélte a "bulvársajtó", a karaktergyilkosságok és az öszeesküvéselméletek gyártása, ugyanúgy, ahogy ma íróit, költőit sem kíméli a közönség. A kötet pont ezért jött létre: mi van az akkoriban felröppent pletykák, szóbeszédek mögött? A szerző az objektív valóság kiderítése ügyében az irodalomtörténet tudományos eredményeihez nyúlt, hogy tisztázza ezeket a kérdéseket. 

Milbacher Róbert egy ideig a Facebook falán tette közzé rövid, de tudományos igényű írásait, és az oda érkező szakmai és laikus reagálások nagy száma arra sarkallta, hogy kibővített, formába öntött, nyomtatott könyvként is közkinccsé bocsássa a nagyérdemű számára. A kötet elsősorban középiskolások és magyartanáraik figyelmébe ajánlott, mint a kánont támogató, azon túlmutató irodalmi ínyencség, a hatékony tanítás és a nebulók érdeklődését fenntartó oktatás egyik mankója, de olyan célközönsége is létezik, mint jómagam, aki iskolai tanulmányai során minden év szeptember elejére "kivégezte" az irodalomkönyv és szöveggyűjtemény valamennyi szemelvényét.  

Kifejezett örömmel szemelgettem a cikkek között, hol itt, hol ott felcsapva a művet, és visszhangzott a szobám a kuncogástól, a nahátoktól, és a fene se gondoltáktól. Ha rám hallgatsz, nem érdemes egyben hagyni lecsúszni a művet, hanem mindig csak kis fejezetekbe fogni, és azokat értékelni maguk valójában. Oda kell ezt tenni az ágy mellé, és lefekvéskor megvidámítani, bearanyozni a nap utolsó tevékenységét. Nem száraz adathalmazokkal dolgozik a szerző, hanem máig is élő munkásságú irodalmi nagyságokkal, akinek élete olyan volt, amilyen, de most a legendákon, szóbeszédeken túl kivillan a valóság is - ami tudvalevőleg nem csak leszállíthat piedesztálról embereket, hanem fel is teheti őket oda. Akár ez, akár az következik be, sosem szabad elfelejteni: ők is emberből voltak minden hibájukkal és jó tulajdonságaikkal egyetemben. (Mindenesetre kedvet kaptam beülni a szerző valamely előadására, az tuti.)

Ami még érdekelhet