A Föld nevű bolygót valami titokzatos - földöntúlinak tartott - jelenség sújtja, ahol a kevés számú túlélő megfelelő légkör híján a föld alá kényszerül. Államot alkotnak (Kungshall), és lehetőségeikhez képest jól elvannak, amikor Matt, Sigrid és Charlie expedíciót szervez a föld felszínére, az elpusztult világba. Az események, amelyekkel szembesülniük kell a romok között, azt sejtetik, hogy a régieknek súlyos titkaik vannak. Simon Stålenhag ismét egy borzongató lehetőséggel kínálja meg olvasóit A Labirintus című művében, amely az Agave Könyvek kiadásában jelent meg a közelmúltban.
Könyvajánló - Simon Stålenhag: A Labirintus
Fekete gömbök, amelyek látszólag meghaladnak minden földi törvényszerűségeket és egy ember (Sigrid), aki az akasztására vár. Mindegy, hogy bűnösnek vallja-e magát, vagy sem, mert ő maga sem érti a történteket, csak azt, hogy bármit mond, tettei, álláspontja a bizonyítékok fényében védhetetlenek. Legalább saját maga számára igyekszik összerakni a valóságot. 
Kungshall (ahol halálos ítéletére vár a nő, Sigrid) egy földalatti állam, precíz tervezéssel. Sohasem óvóhelynek készült, ahová számolatlanul be lehet zsúfolni embereket: kevés kiválasztott pontos tervek végrehajtására költözhetett be a biztonságos helyre. Már kezdetektől tudták, hogy ezt a létfenntartó rendszert erőszak nélkül képtelenek megtartani. A terület generációkon keresztül képes életben tartani meghatározott számú, és meghatározott feladatokat ellátó embereket. Legfőbb céljuk az emberiség túlélése. Időről időre felmennek a felszínen kialakított állomásokra, vizsgálatok végzése érdekében, hogy történik-e bármi változás a föld légkörében, faunájában, flórájában.
Bármilyen szörnyűség elől menekültök is, itt valami sokkal rosszabb vár rátok.
A történetben akkor is föld felszínére készültek ők hárman, Matt (katona), Sigrid (orvos, mikrobiológus) (ők ketten testvérek) és Charlie (14 éves tini). Charlie problémás gyerek volt, neki pont jót tesz majd a változatosság, vélte a pszichológus. Nem volt igazi veszély, hiszen már hét éve végezték ezeket az expedíciókat, minden különösebb probléma nélkül - 45 ilyenen voltak túl a föld felszínén elhelyezkedő állomáson. Úgy gondolták, Charlie elmegy velük, és a túra egy hete alatt filmeket néz és számítógépes játékokat játszik. Csak nem számoltak azzal, hogy mint fenn már említettem: Charlie problémás gyerek. Egy évvel ezelőtt kezdődtek a gondok vele, az addig állandóan hangját hallató fiú elcsendesedett, viszont onnantól folyton verekedett. A hozzáértők hormonális változásoknak tudták be, de vajon igazuk van-e? Mert Charlie bizony, az állomáson egyre furcsábban kezd viselkedni, ami mindkettőjükre hatással van.
...pusztán attól, hogy egy cselekedet rossz, nem következik, hogy tartózkodhatsz a végrehajtásától. Akkor semmiképp, ha ez az egyetlen megmaradt lehetőség.
Ha nincs más kiút.
Utólag esdhetsz a feloldozásért. Ennyi. ...
De a megbocsátás nem szükségszerű.
Vajon mi volt azokban a zsákokban, amikből olyan kényelmesen élnek a jelenben is Kungshall területén, és miért akarja mégis a legtöbb ember elfelejteni?
Simon Stålenhag az Elektronikus állam és a Mesék a Hurokból nemzetközileg elismert szerzője és alkotóművésze. Jelenlegi műve érdekes egyvelege a disztópikus világfelépítésnek és egy előre eltervezett bosszúnak. Mind a kettőnek fontos szerepe van, egyik a másikból következik. A világban, amit elénk varázsol a szerző, a nap zöld színben, tompán fénylik a légkör nagy ammóniatartalma miatt. Kiégett drónok, elpusztult régi növényzet helyén új, szokatlan, élő képződmények, elpusztult emberek és egy reálisan megtervezett föld alatti terep az emberiség túlélésére. 
Kungshall nem más, mint egy óriási fagyasztószekrény, sok-sok elhivatott kiszolgálóval, sajátos erkölcsökkel és törvényekkel. A szerző kreatív képekben támasztja alá mondanivalóját, miszerint vannak élethelyzetek, amikor nincs helye a szolidaritásnak. Ennyi az erőforrás, ennyi embert képes ellátni, és itt a vége a befogadható emberek számának. Egy világvége történetben viszont senki sem akarja elfogadni, hogy pont ő maradna ki a jóból, tehát bármit megtenne az életben maradásért és a bejutásért - ugyanúgy, ahogy a már bejutottak is bármit megtennének (és meg is tesznek) saját védelmük érdekében.
Mindent meg lehet szokni? A legnagyobb igazságtalanságokat és az erőszak alkalmazását is? Lehet-e, kell-e korlátozottan embertelennek lenni? Meddig érdemes elmenni a fentiekben egy nagyobb jó érdekében? - ezek a mű központi kérdései, amelyekre csak nagyon felelősségteljes és nagyon felnőtt emberek képesek valamennyire helyesen válaszolni. (Ó, és nem kell messzebb menni a mai kórházak krízis helyzetben alkalmazott TRIAZS-ától. Ott is adott erőforráshoz adott számú ellátható beteg tartozik, és ha nincs elegendő lélegeztetőgép, akkor az orvos ... rangsorol. Például nem a 85 éves krónikus beteget, hanem a 37 évest fogja lélegeztetőgépre tenni. Ilyen egyszerű ez.)
Mindentől függetlenül élveztem és értékeltem a történetet, sokkal több ilyenre van szükség habos-babos világfelfogású emberek között, akik mindent emocionálisan értékelnek és ezek alapján hoznak bődületes nagy elhibázottságról tanúskodó döntéseket. Mint amikor valaki keblére öleli a csörgőkígyót, mert az is élőlény. Hja, az, csak nem mindegy, tudja-e, hogyan kell bánni vele.
Simon Stålenhag kreatív képei és történetei a világ egyik legkeresettebb vizuális történetmesélőjévé tették őt, csak nézd meg a képeit, már azok magukban letehetetlenek, a színei pontosan ugyanazt a reménytelenséget tükrözik, amit magad is érezhetsz olyan élethelyzetben, amikor teljesen tehetetlen vagy. Amikor nincs hová elmozdulni, nincs merre irányt váltani, semmi sincs, csak rossz, rosszabb és még rosszabb döntések, és közülük valamelyiket v á l a s z t a n i kell. Muszáj.
(Mindenesetre egy olyan szék nekem kell (58. oldal). A fal színe is rendben van. Mondjuk, az ajtóbejáratnál átszűrődő fényben álló fegyveres embert elengedem, a következő oldal majdnem szimpatikus drónja sem hiányzik mellé, de az a szék.. na.)
A világot csupa rom és hamuréteg borítja, miután egy túlvilági jelenség maradványai elpusztították a Föld légkörét. A kevés túlélő mélyen a felszín alá kényszerült. Matt, Sigrid és Charlie egy napon elhagyják föld alatti államuk biztonságos menedékét, hogy expedícióra induljanak a régi világ pusztaságába, utazásuk során pedig kénytelenek szembenézni a civilizáció bukása előtti idők sötét titkaival.
Simon Stålenhag (a képen) az Elektronikus állam és a Mesék a Hurokból nemzetközileg elismert szerzője és alkotóművésze. Kreatív képei és történetei, melyek a világ egyik legkeresettebb vizuális történetmesélőjévé tették őt, egyedi sci-fi jelenségeket festenek le hiperrealisztikus skandináv tájakon. A Labirintus ismét egy olyan disztópikus jövőt tár elénk, amilyet még nem láthattunk korábban.
A kötetet az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Kövess minket Facebookon!
- Agave Könyvek Kiadó Kft.
- 152 oldal
- Kötés: keménytáblás
- ISBN: 9789634197911
- Nyelv: Magyar
- Megjelenés éve: 2021
- Fordító: Molnár Berta Eleonóra
Megjegyzés küldése