Az életről Vékulcsárosan

Novellák, embermesék, 21. századi abszurdkák - hangzik az alcím V. Kulcsár Ildikó Ecet és méz című könyvében, amely a Central Könyvek gondozásában jelent meg. Az ajánlás szövegét legszívesebben minden fontosabb intézményre kitacepaóznám, hogy olvassátok! A szerző mindent észrevesz, legyen az későn jövő szerelem vagy mamahotel, koronavírus vagy a háztartásokban a még mindig nagyobb részvételt kívánó női munka, zaklatás vagy szingli öntudat. Derű és szolidaritás, éles szem és empátia, emberi sorsok és a hozzájuk tartozó örömök, bánatok, kudarcok, újrakezdések, önirónia, szeretet - ezek alkotják a mű gerincét. Szóval: Ecet és méz.

Könyvajánló - V. Kulcsár Ildikó: Ecet és méz

V. Kulcsár Ildikó évtizedek óta a nyomtatott Nők Lapja megbecsült újságírója. Amikor befordultam a felnőttlétbe, és kezdtek utolérni annak szokásos betegségei, ő már beérkezett személyiség volt, akinek családdal, egymás iránti szolidaritással kapcsolatos cikkei gyakran mankóként szolgáltak számomra egy-egy konfliktushelyzetemben. Így aztán nem csoda, ha megjelenik bármi tőle, pláne könyvformában, arra ráteszem a célt és előbb-utóbb elolvasom.

Olyan írásai vannak, amelyek őszinte kíváncsiságról, mély bölcsességről árulkodnak. Nem ítéli el egyetlen interjúalanyát sem, hanem szinte látom magam előtt az arcát, ahogyan mélyen átélve próbálja kicsiholni a történetből azt az apró jót, amely az egész embert megmentheti, tetteinek mozgatórugóit megmagyarázhatja. Természetesen mindannyiunk természete hordoz magában olyan magvakat, amelyeket nem jó napvilágra hozni, sőt, hozzáérni is legnagyobb tapintattal lehet, megőrizve a másik méltóságát. De mi a helyzet azzal, ha   m u s z á j  megérinteni azt a megérinthetetlent? Nos, ezt tudja V. Kulcsár Ildikó, mély empátiával, utolérhetetlen öniróniával, megkerülhetetlen ténykérdésként kezelve azt, hogy nem kell árnyalgatni, nem kell itt finomkodni semmivel sem. Kiénekli az emberekből az addig senkivel meg nem osztott történeteiket. Az emberek valahogy beszélni kezdenek neki. És ha kerülik is a szemkontaktust különösen mélyről előásott és szégyellnivalónak tekintett vallomásuk megtétele közben, mégis felszabadultan távoznak tőle. Letették a terhet. Gyakran nem oldódott meg semmi sem, de már attól jobban érzik magukat, hogy valakinek kibeszélhették bajaikat. 

Mindazoknak, akik ezer gonddal küzdenek a családjukban vagy magukban, akik kapnak a sorstól ecetet és mézet bőséggel, de sikerekben, örömökben, kudarcokban, feltápászkodásokban, újrakezdésekben társuk  marad az (ön)irónia és a szeretet.

Ecet és méz = élet, írja V. Kulcsár Ildikó a könyve előszavában. Hogy milyen arányban, arról kívülállóként a másikról csak találgathatunk. A novellák hősei itt élnek körülöttünk, vagy akár magunkra is ismerünk egy-két élethelyzetben, és felszisszenünk, hogy juj! Vagy bölcsen bólogatunk, hogy ezt bizony csak hajszál híján úsztam meg, amibe az abszurdka simán belebukott. Hja, kérem: az élethez szerencse is kell. Nem mindegyik tini egyforma, ahogy a seniorok is különböznek egymástól, amíg az egyik függ a telefonjától, addig a másiknak pusztán eszköz az okos készülék, legyen akárhány éves is a delikvens. Bár óvodától a sírig szerelembe tudunk esni, de nem árt odafigyelni egyéb körülményekre sem: Edit fogadott lánya jogásznak tanul, meg akarja tanítani az Edithez hasonló jólelkű asszonyokat, hogy a szerelem ne vegye el annyira az eszüket, hogy saját érdekeikről elfeledkezzenek. Persze, a témában egyik nemet sem kell félteni: vannak lányok, asszonyok, akik két lábon járó pénztárcának tekintik a férfiakat, míg a férfiak csak színpadi kellékként, ketyegő női biológiai órák szükséges hormonbombájaként érzik magukat. És hogy ütődöttek-e az öregek? Ezt addig senki sem tudja ezer százalékig eldönteni, amíg maga is meg nem öregszik, és rá nem döbben arra, hogy hohó, hiszen az anyám is... a nagyapám is ezt és ezt csinálta és én hülyének néztem őket, pedig... Pedig bizony.

Olvasásra fel tehát! Csak az életről szólnak a történetek. Nagy É-vel. 

Fülszöveg

ECET ÉS MÉZ – ritka találó cím a könyvnek, amely nem másról, mint az ÉLETRŐL kíván szólni. „Olyan vékulcsárosan”. Benne is van fehéren-feketén, ami a mai édes-keserves világunkat jellemzi. V. Kulcsár Ildikó (a képen) mindent észrevesz, ami körülöttünk zajlik, és a legjobban foglalkoztat: írásaiban, beszélgetéseiben szó esik a későn jövő szerelem körüli bonyodalmakról, a mamahotel „intézményéről”, a zaklatás félelmetes jelenségéről, a szingli öntudatról, a gyerekbántalmazásról, a házastársi kapcsolatok 21. századi változásairól, a világot megállító koronavírus emberi hatásairól, a szenior korosztály aktivitásáról, a külföldön élésről, az öregekről való gondoskodásról, és arról a nem kicsit igazságtalan helyzetről, hogy bár a férfiak szerepe is változik, még mindig a nők állnak a frontvonalban. A szokásos Ildi-derű továbbra is jelen van, de most a nők erejébe vetett hit és a velük való szolidaritás sugárzik a könyv lapjairól.
Erdélyi Z. Ágnes

A kötetet a Central Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!

Kövess minket a Facebookon is!

A képek a Central Kiadó és V. Kulcsár Ildikó Facebook faláról származnak.

• Central Könyvek
• 304 oldal
• Kötés: füles, kartonált
• ISBN: 9789633249260
• Nyelv: Magyar
• Megjelenés éve: 2021