Az új jobb agyféltekés rajzolás

Könyvajánló - Betty Edwards: Az új jobb agyféltekés rajzolás - Munkafüzet

Néhány hét alatt a pálcikaembertől eljuthat valaki egy élethű rajzig? Kellő gyakorlással és a jobb agyféltekés rajzolás elsajátításával elvileg sikerülhet. Belevágsz? Mi megpróbáltuk, íme az eredmény. :)

Évekkel ezelőtt robbant be a köztudatba a jobb agyféltekés rajzolás és azóta is hódít. Betty Edwards amerikai rajztanár könyvét 13 nyelvre fordították le és több mint 2 és fél millió eladott példánnyal a világ legnépszerűbb rajztankönyve. A Bioenergetic Kiadó hozta el a magyar olvasóknak és azóta is folyamatosan érkeznek az utánnyomások, valamint a szerző újabb és újabb könyvei.

Ez a módszer megtanít egy teljesen új látásmódra, megmutatja, hogy mire kell figyelni, aminek köszönhetően a rajzkészség rendkívüli fejlődést mutat. Szerkesztőtársammal, Arthurral rászántuk magunkat, hogy a Jobb agyféltekés rajzolás című kötethez kiadott munkafüzet 40 feladatát végigcsináljuk és megmutatjuk milyen eredményt értünk el általa. Jön a karácsony és ez szuper ajándék lehet bárkinek, aki kíváncsi, nyitott, kreatív és szívesen próbál ki új dolgokat. Akár egyedül is jó program, de társaságban még kicsit élvezetesebb.

Mivel különböző városban élünk, ezért videokonferencián keresztül heti 1-2 alkalommal összejöttünk egy másfél órás közös rajzolásra, de időnként személyesen is sikerült megtartani egy-két rajzórát. Elolvastam előtte a könyvet, megosztottam Arthurral a legfontosabb tudnivalókat és aztán belecsaptunk a lecsóba. Ezzel a tempóval három hónap alatt értünk a munkafüzet végére. A kötet nagyon jól van összerakva, szépen épülnek egymásra a feladatok és persze nehezülnek is, ahogy az elvárható.

Számos izgalmas feladattal kellett szembenéznünk. Volt, amiket kifejezetten élveztünk. Egyik ilyen volt a megfordított rajzolás. A feladat lényege, hogy kapcsold ki az agyad gondolkodó részét, amelyik felel azért, hogy felismerünk egy kezet, egy lábat, egy kabátot, stb. Adott volt több nagy művész rajza, amiket fejjel lefelé kellett magunk elé helyezni. Az első alkalommal még le is kellett takarni és centiről centire haladva kellett lemásolni, amit látunk. Így nem kellett amiatt aggódni, hogy elkalandozunk például egy patkó miatt, mivel egy része volt csak látható vonalak és ívek kuszaságának tűnt.

Balról: Arthur rajza, ismeretlen szerző Ló és lovasa című alkotása a XVI. századból, Reni rajza

Néhány megfordított rajzolás feladat után már ismerkedtünk a szénnel való alapozással és többféle rajzot kellett készíteni a kezünkről. Itt muszáj megjegyeznem, hogy nem lett a kedvencem az alapozás. Nem is sikerült soha tökéletesen elmosni az alapot, ráadásul minden alkalommal szinte az egész kezem szénporban úszott. Ráadásul itt nagyon keveset szabad csak hibázni rajzolás közben, mert a radírozás után pótolni a felületről a szenet nem épp könnyű dolog. Viszont árnyékolás szempontból pedig sokat segít.

Tárgyat tartó kéz, balról: Arthur rajza, Reni rajza

A következőkben számos feladat épített arra, hogy megismerkedjünk a negatív terekkel. Rajzoltunk például virágot alapozatlan papírra, de rajzoltunk negatív terekkel leveleket, széket, háztartási tárgyat, de még sporttémájú fényképet is kellett másolnunk. Közben volt egy olyan feladat is, hogy egy rajzot kellett készíteni narancsról, ami valamilyen különleges módon van tálalva. Ez is egy izgalmas kihívás volt, amit mindketten élveztünk.

Rajz egy narancsról, balról: Arthur rajza, minta fotó, Reni rajza

Ezzel eljutottunk egy olyan feladathoz, ahol szegény Van Goghra panaszkodtunk egy sort. Rettenetesen nehéz valaki más rajzáról másolatot készíteni. Oda kell figyelni minden apró vonalra, hogy miként húzta a művész, hogyan, milyen vastagon, milyen hosszan, stb. Főleg akkor kezdtünk el izgulni, amikor azt láttuk, hogy a szerző csupán egy órát adott a feladatra. Még nem vagyunk azon a szinten, hogy replikát készítsünk, de igyekeztünk. Íme:

Mesterrajz másolása, balról: Arthur rajta, Van Gogh: Bibliát olvasó ember, Reni rajza

Ezt követően több feladat volt, ami arra próbált tanítani, hogy jól mérjük fel a környezetünket. Pásztázás segítségével rajzoltunk egy nyitott ajtót, a szoba sarkát, le kellett rajzolnunk a lábfejünket, majd több csendélet is várt ránk mielőtt egy emberi alak rajzolása lett volna a feladat. Aztán egyre több figyelmet szentel a könyv az árnyékok megfelelő meglátására és az emberi arc rajzolására. Több feladat volt, ami kifejezetten a fej általános arányairól és a fül elhelyezkedéséről szólt. Itt is több alkalommal kellett mesterrajzot másolni mielőtt eljutottunk odáig, hogy egy oldalnézeti portrét kellett készíteni. Az alábbi rajzon jót mulattunk. Egyikünknek sem sikerült tökéletesen visszaadni a fényképen szereplő hölgy vonásait, de azért vannak hasonlóságok. Arthur öregítette kicsit, én fiatalítottam, így szerintünk olyan, mintha három testvért látnánk.

Oldalnézeti portré, balról: Arthur rajza, eredeti portré fotó, Reni rajza

A rajzolás három készségét gyakoroltuk, a szélek, a terek és a viszonyok érzékelését. A megszerzett tudásunkat tesztelve kellett csendéletet rajzolni zászlóról, egy felülről megvilágított tojásról, de még Charlie Chaplint is egyik híres fotója alapján le kellett rajzolni. Eddig minden rajz a ceruza és szén használtáról szólt, majd kicsit belekóstolva más anyagokba is, rajzkrétával, tussal és tollal is dolgoztunk kicsit. Így születtek meg az alábbi rajzok is: 

Emberi alak rajzolás keresztvonalkázással rajzkrétával, Arthur rajza, Alphonse Legros - vörös kréta papíron, Reni rajza

A következő gyakorlat is izgalmas volt, főleg, mert a legtöbb feladatot mindketten a saját otthonunkban végeztük és csak a telefon kötött össze minket, ezúttal viszont ki kellett mozdulnunk az otthon melegéből. A gyakorlat során városi tájképet kellett rajzolni, ezzel bizonyítva, hogy még a zsúfolt városokban is bármilyen téma eredményezhet gyönyörű alkotást. Utóbbi nem maradéktalanul sikerült, de kifejezetten élveztük, hogy beültünk egy kávézóba és beszélgetés közben alkothattunk. Kitaláljátok hol jártunk? (Ha igen, az már félsiker nekünk. :D )

És akkor a legvégső próbatétel: az önarckép. Keretet adva a tanfolyamnak, a legelső feladat mielőtt belefogna az ember a rajzolásba, hogy készíteni kell egy önarcképet, és aztán a munkafüzet végére érve ezt meg kell ismételni. A rajzok nem pontosan tükrözik a fejlődésünket, inkább a türelmet és az időt mutatják. Az első rajzokat még fél óra alatt alkottuk, míg az utolsó önarcképre már másfél órát szántunk. Hozzáteszem, egész életemben úgy gondoltam, hogy nem tudok embert rajzolni, ezért a feladathoz sem álltam hozzá túl komolyan az elején. Ezért utólag is bocsi. Oké, most sem állítom, hogy megy, de egy fokkal talán már jobban, mint korábban. És minden csak gyakorlás kérdése.

Önarckép, fent balról: Arthur tanfolyam előtt és utáni önarcképe, lent balról: Reni tanfolyam előtti és utáni önarcképe

Sokat tanultunk, érdekes kísérlet volt ez, ráadásul remekül szórakoztunk közben. Bárkinek kortól és nemtől függetlenül bátran ajánlom, hogy vágjon bele. Szerintem nem fogja megbánni.

Köszönjük, Bioenergetic Kiadó!

A kötetet a borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapján!