Karaktergyilkosság, avagy a lejáratás módszertana

Karaktergyilkosság - győzelem nemtelen eszközökkel, szabályokat megkerülve, becsületet, etikát felrúgva. Nemcsak a nagyok játéka, kicsiben is sokan hatásosan űzik ezt a sportágat. Milyen eszközöket használ a módszer és mit lehet tenni ellenük? Hogyan lehet felállni ilyen lejáratások után? Izgalmas politikai, történelmi, üzleti kitekintéseken túl ezekre keresi a választ és ad alkalmazható tanácsokat Bőhm Kornél kommunikációs szakértő, kríziskommunikációs tanácsadó a Karaktergyilkosság - Lejáratás a gúnynévtől az álhírig című művében, amely a napokban jelent meg a HVG Kiadó gondozásában.

"Nincs új a nap alatt – de hely sincs alatta mindenkinek." (részlet a könyvből)

Könyvajánló - Bőhm Kornél: Karaktergyilkosság - Lejáratás a gúnynévtől az álhírig

A karaktergyilkosság ősi módszer, évezredek óta az emberiség életében jelen lévő eszköz mások lejáratására. Olyannyira károsnak tartották, tartják minden időben, hogy már a 10 parancsolatba is bekerült: ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy. Mi is történik akkor, amikor ezt a tökélyre kifejlesztett módszert mások kárára bevetik? Szándékosan és következetesen arra törekszik a tett elkövetője, hogy valamely általa kiválasztott személy (csoport, szervezet, ország, stb.) jó hírnevét vagy hitelességét aláássa, ami által meggyengíti a megtámadott köré szerveződött tábort, roncsolja a kialakult kapcsolatrendszert. Egy-egy ilyen sikeres akció hosszú távon hat, tönkre is teheti a karaktergyilkosságot elszenvedő személyt, ellehetlenül karrierjét, előmenetelét illetően, magánéletét romba döntheti. 

Az mindenkinek megvan ugye, hogy a lelőtte, megerőszakolta, cserbenhagyta, kiskorúval hált, hazudott, csalt, lopott, vesztegetett sokkal több embert ér el és kelti fel a figyelmet a reklámba, hírbe csomagolt üzenettel? Első blikkre a rossz fiúk mindig izgalmasabbak, mint a bölcsek, ez is többezer éves tapasztalat. Valakit lejáratni kellően gonosz csomagolással, ami izgalmas és hihető, mindig eredményesebb, mitha csak szimplán hazudna valamit a lejárató az áldozatáról. Ezernyi módja van még a lejáratásnak, az ellehetetlenítéstől, nevetségessé tételtől az emlékbüntetésig, elhallgatásig számos körmönfont módon lehet kiiktatni valakit az aktív folyamatból, amelyekről a szerző alaposan értekezik. Az informatika világában "a dermesztő eljárások egyre tökéletesebbek, maga a módszer, az eszköz ősrégi." 

Híres áldozatok, akiknek nevét tanulmányai során legalább egyszer már mindenki hallotta: 

"A gúnyrajzok, karikatúrák – akár graffitik formájában – már időszámításunk kezdete előtt is célba vettek hírességeket, nem sokkal később a kiáltványok, pamfletek, nyomtatványok vették át ezek szerepét, manapság pedig az internetes mémek és az ezt egyre inkább kiegészítő-felváltó fake news és deep fake világát éljük. Még sohasem állt rendelkezésre ennyire széles eszköztár a hírnév lerombolásához, ezért a politikai szereplőkön túl egyre több közszereplő, sportoló, üzletember, színész, zenész vagy akár nem közszereplő magánszemély is lejáratás áldozatául eshet. Sokszor elég egy blogfelületet vagy egy közösségimédia-fiókot létrehozni, hogy a rosszindulatú tartalom a legszélesebb körben terjedhessen."

 Mit lehet ez ellen tenni? A mű igyekszik minél több elkerülési stratégiát, elhárítási módszert bemutatni, "hogy felvértezettek lehessünk az ezerfejű módszer ellen." Megegyezhetünk abban, hogy mindenkinek akad rejtegetnivalója, és ezeknek a rejtegetnivalóknak az a közös természetük, hogy tulajdonosuk minél jobban retteg a titkolt tény napfényre kerülésétől, az annál biztosabban ki fog derülni. Erre nekem egyetlen remekül bevált stratégiám van, amikor valaki szembesít egy-egy gyarlóságommal, rámosolygok, megvonom a vállam, majd (szándékom szerint) édesen fuvolázom (mások szerint a talp is ökölbe szorul a hangsúlyomtól) az alábbi egy szót: ééééés? A dolog méregfoga részemről ki is lett húzva, mert bizony nem érdekel, ki, mikor, bármivel kapcsolatban mit gondol rólam, tetteimről. Hja, de könnyű nekem, a szerző szavaival élve: radar alatt repülök. (Nem úgy Puskás Öcsi - ő nagyon is radar felett volt -, akinek egyik levele pont a róla elhíresztelt valótlanságokra történő reagálásáról szólt, miszerint „A Népsport kommentárját még nem olvastam, igaz, nem is nagyon érdekel, tehetnek egy igen nagy szívességet és kinyalhassák a seggem.” Na. Így kell ezt csinálni.) 

Persze, nem mindenkinek ilyen egyszerű, sokan vannak ám a tömegek észlelési tartományában, akiknek messze nem mindegy, ki, mikor, mit gondol tetteikről, kimondott szavaikról, érik-e támadások a gondosan felépített imázsokat. Az alkalmazott fegyverek sokszínűek: a tönkretenni szándékozott személyről elhíresztelt mentális problémáktól a túl öreg, túl fiatalon keresztül olyan aljas húzásokig, hogy az elért eredményei nem is akkora eredmények, bármi előfordulhat, az említettek csak a jéghegy csúcsát jelentik. Ki ne ismerne az alábbi kifejezésekből, lejáratási technikákból legalább egyet: fake news (álhír), deep fake (valakinek a hangját, képét, stb. montírozzák egy tőle független adatállományra), posth truth (alternatív tények), cancel culture (virtuális térben történő lincselés). 

BŐHM KORNÉL kommunikációs szakértő, kríziskommunikációs tanácsadó. Rendszeresen publikál hazai és nemzetközi szakmai folyóiratokban, magazinokban, illetve gyakori előadója konferenciáknak, szakmai workshopoknak, üzleti eseményeknek, több hazai egyetemen tart szemináriumokat. Népszerű kríziskommunikációs szakblogot vezet. Előző könyve, Sem megerősíteni, sem cáfolni… – Lépjünk túl a közhelyeken hatékony kríziskommunikációval! is a HVG Könyveknél jelent meg.

Kiknek javaslom a mű beszerzését? Akik olvasni akarnak a sorok között. Akiknek fontos, hogy átlássák a családi, munkahelyi játszmák lehetséges kiváltó okait és kezelésüket, akik szeretnék a közéleti híreket értékükön kezelni, akiket értek már ilyen inzultusok, és szeretnék tudni, mit tehetnek ellenük legközelebb. Szóval: minden értelmesebb embernek, azoknak meg pláne, akiknél komoly tét forog fenn karaktergyilkosságok esetén.