Könyv a rasszizmusról: képmutatás, túlkompenzálás és sok humor

A rasszizmust nem mindenki egyformán dolgozza fel, erről szól a Pioneer Books Kiadó gondozásában megjelent, Kiley Reid nevével fémjelzett regény. A Micsoda idők címet viselő mű szokatlan oldalról mutatja be a fenti, nem kívánatos folyamatot: mi történik, ha fekete bőrű ember bolti tartózkodása során származása és bőrszíne miatt megaláztatásba torkollik egy teljesen hétköznapi esemény? Ki hogyan reagálja le, miért lesz túlkompenzálásnak és egyéb egyéni érdekeknek alárendelve az esemény? 

Könyvajánló - Kiley Reid: Micsoda idők

Emira Tucker fekete, éppen hogy nagykorú lány, akinek eddig nem jött be az élet. Borzasztóan bánt a pénzzel, soha nem volt igazi állása, se egészségbiztosítása, az élete megrekedt valamiféle egyetem utáni káoszban. Alkalmi munkákból él, egy irodában gépelget és legtöbbször délutánonként, esténként bébiszitterkedik.

Emira így kerül kapcsolatba a nagyon fehér, nagyon sikeres Alix Chamberlain nevű bloggerrel, akinek három éves kislányára (Briar) szokott felügyelni. Alix alulról kezdte felépíteni magát, eleinte mások motivációs leveleit vizsgálta felül, és változtatási javaslatai alapján egyre több hálás visszajelzést zsebelt be (felvettek! sikerült!), hogy a későbbiekben már olyan saját, a nők önbizalmának növelése érdekében gründolt vállalkozást indított, amelyre a nagy példányszámú nyomtatott sajtó is felfigyelt. Persze, a fotói az óriási, hihetetlenül kék szemével és hosszú lábaival remekül kiemelte a vezércikket.

Miért írok ennyi sokat a kislány, Briar anyjáról? Mert a cselekmény során nagyon fontos lesz, hogy tudja, mit akar, és meg is szerzi azt.

Egy este Emira baráti társasága születésnapi ünnepségéről kerül kirobbantásra, mert a Chamberlain családnál vészhelyzet alakul ki, és annak dacára, hogy nem megfelelően van öltözve, valamint alholos befolyásoltság alatt is áll, azonnali hatállyal házhoz rendelik, és megkérik, hogy vigye el Briart a három sarokkal arrébbi boltba, hogy ne legyen láb alatt, amíg egy betört ablak nyomán keletkezett zűrzavart elhárítanak. Ott azonban a biztonsági őr felszólítja, hogy igazolja magát, és bizonyítsa, hogy a társaságában lévő szöszi kislányt jogosan tartja maga mellett, nem pedig elrabolta. Emira egyre dühösebben válaszolgat a kérdésekre, és erről az egyik boltban tartózkodó fiatalember mobillal felvételt is készít. A kínos eseménynek Briar apja megérkezése vet véget.

A szerző, Kiley Reid Az 1987-ben Arizonában született Kiley Reid színjátszást tanult New Yorkban, és hat évet húzott le dajkaként. 30 évesen nyert felvételt az Egyesült Államok legjobb kreatív írást oktató helyének számító Iowa íróműhelybe, és első regénye, a Micsoda idők egy csapásra a legismertebb kortárs írók közé repítette.

A fenti bekezdések jelentik az alapot a történethez, amelyek egyáltalán nem a szokványos fekete-fehér, rasszizmus vonalat építik fel a cselekményben, sőt, Emira az, akit különösebben meg sem hat a bevásárlóhelyen őt ért atrocitás, nem örül neki, de letargiába sem esik, egyszerűen csak azt szeretné, ha mindenki békén hagyná, hogy élje tovább az életét, minden különösebb csindratatta nélkül.

A kislány anyja, Alix, azonban ezt egyáltalán nem így gondolja, és mindenáron elégtételt akar adni saját lehetőségein keresztül a fekete bőrű lánynak, ezért túlkompenzálásba fog, ami ugyanolyan kényelmetlen Emira számára, mint a boltban történtek, de miután csóró és céltalan, végül is megvonja a vállát: ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el. A kérdés már csak az, hogy teljesen önzetlenül viselkedik-e Alix, vagy neki is jól jön a kínos esetből kihozható végeredmény?

A szerző nem kíván olvasói kedvében járni, istenigazából egyik karaktert sem alkotta pozitívnak. Emira közönye, céltalansága ugyanúgy bicskanyitogató, mint Alix erőltett antirasszizmusa saját érdekeibe becsomagolva. Talán nem is az a fontos, hogy ki szimpatikus, ki nem, hanem a történetben elvesző és felbukkanó igazságok, következmények, nézőpontok. Meggyőződésem, hogy Európában azért nincs akkora visszhangja a műnek, mert nem ugyanaz az alapfelállás: itt egyetlen ember sem gondol bele - de még inkább egyetlen ember sem vezekel még tudat alatt sem a rabszolgaság valamikori intézménye miatt, amit az USA-ban nem lehet elmondani. Így fordulhat elő, hogy  a könyvet külföldön a Goodreads olvasói 2020 legjobb debütálásának nyilvánították, a The Washington Post, az Elle, a Vogue és a Vox pedig 2020 legjobb könyvei közé választotta, ahogy Reese Witherspoon könyvklubja is.

Büszkeség, előítéletek, társadalmi berendezkedés, egyéni érdekek, nyomulás és visszahúzódás, erőltetett és túltolt kompenzáció, keserves igazságok és nem túl nagyot ütő vég - de mégis helyén van minden a regényben.