Sprawl-trilógia 1984-ből - jövőképeiből valóság lett

Az Agave Könyvek kiadásában újra megjelent a cyberpunk bibliája, Farkas Veronika új fordításában. William Gibson Sprawl-trilógiája az eltelt évtizedekben kultikussá vált, jövőképeiből mára valóság lett (a címek: Neuromancer, Count Zero, Mona Lisa Overdrive). Pontosan ugyanúgy értelmezhető kortablóként, mint a sci-fi kiemelkedő alkotásaként. Ha sietsz, talán a limitált számban kiadott, díszdobozos formában is karácsonyfa alá kerülhet. (Tényleg mutatós darab lett a kicsike.)

Könyvajánló - William Gibson: Sprawl-trilógia (Neuromancer, Count Zero, Mona Lisa Overdrive)

Case nem is olyan régen még konzollovag (szóval adattolvaj) volt odaát a Csendes-óceán túlpartján, de  már Sprawl-beli otthona is álomnak tetszik. Huszonkét évesen lett cowboy, adatrabló, az egyik legjobb a Sprawlban. A legnagyobb mesterek tanították, az üzleti élet nagy alakjai. Fiatalos hevülete és profizmusa folytán szinte állandó adrenalin-túltengésben dolgozott, egyedi kialakítású cyber-téri deckjébe csatlakozva, amely testetlen tudatát a mátrixnak nevezett, akaratfüggetlen hallucinációba vetítette. Most, két évvel később csak lecsúszott, puszta létért küzdő pitiáner Japán egyik törvényen kívüli városában, Night Cityben. 

Fülszöveg - Neuromancer

A ​kikötő felett úgy szürkéllett az ég, mint a televízió képernyője adásszünet idején.

Ezzel a mondattal kezdődik minden idők egyik legjobb science fiction regénye, aminél pontosabban semmi sem jósolta meg a jövőt. William Gibson 1984-ben megjelent, Hugo-, Nebula és Philip K. Dick-díjakkal kitüntetett műve a cyberpunk műfaj alapköve, hatása mindmáig tetten érhető filmekben, zenékben, videojátékokban és más kortárs művészeti alkotásokban. Ráadásul itt találkozhatunk először a mátrixszal, azzal a globális konszenzuális-hallucinációval, ami a cybertér minden egyes adatbájtját megtestesíti, és ami alapjául szolgált a tizenöt évvel későbbi, azonos című kultikus film világának.

Case volt a legjobb adattolvaj a mátrixban, egészen addig, amíg el nem követte a klasszikus hibát – lopott a megbízióitól, akik büntetésként megmérgezték az idegrendszerét, örökre száműzve őt a cybertérből. Most azonban egy rejtélyes, magát Armitage-nak nevező alak a megváltást ígéri neki: a teljes gyógyulást, ha Case elvállal egy munkát egy felmérhetetlenül erős mesterséges intelligencia ellen, ami Föld körüli pályán kering a baljós Tessier-Ashpool klán szolgálatában. Egy legendás adattolvaj lementett emlékezetével és egy utcai szamuráj védelmében Case útra kel mind a való világban, mind a mátrixban, a többi pedig már, ahogy mondani szokás: science fiction történelem.

Az olvasó új fordításban tartja kezében a könyvet, mely Gibson exkluzív utószava mellett Jack Womack Valami sötét gödör című esszéjét is tartalmazza.

 Az történt, hogy meglopta saját megbízóit, akik mosolyogva megnyugtatták, nincs semmi baj sem, még a pénzt is megtarthatja. Mint kiderült, szüksége is lett rá, mert a mosoly mögött kíméletlen valóság húzódott: orosz gombaméreggel elpusztították minden tehetségét - ebben az állapotában többé nem képes belépni az imádott mátrixba. Azért jött ebbe a japán városba, hogy gyógyulást keressen, de senki sem tud segíteni rajta. A pénze közben olvad, idegkárosodása egyre rosszabb napokat okoz neki, önpusztításba kezd, ügyfélköre egyre jobban leépül. Ekkor teszi rá a célt egyik tartozásának gazdája, úgy néz ki, példát akar statuálni rajta, itt már csak a csoda segíthet. Ilyen paranoiás állapotában a Molly képében jelentkező begyűjtőnek ezek után elég egyszerű dolga lesz Case-zel, hogy megbízójához eljuttassa - aki aztán egy homályos feladatot körvonalazva neki, megígéri, hogy sikeres végrehajtáshoz előre meggyógyíttatja. Kap új gerincnedvet, hasnyálmirigyet és ilyeneket. Kit érdekel, hogy mit kell majd megcsinálnia érte?! Te is elvállaltad volna Case helyében... (nem is tudom, cirka a harmincadik oldalon járunk...?)

Mire 1984-ben megszületett a Neuromancer című mű, addigra William Gibson megnézte John Carpenter Menekülés New Yorkból című filmjét, elolvasta Philip K. Dick tollából a Blade Runner címmel épp megfilmesítés alatt álló Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című regényt, és végiglapozta Moebius The Long Tomorrow címre keresztelt képregényét, miközben figyelte környezetét, az 1980-as évek elejének technológiai és társadalmi trendjeit, hogy aztán megteremtse egyedülálló, műfajteremtő látomását a fenti sci-fi képében. A Neuromancer mindmáig az egyetlen olyan sci-fi, amely egyszerre kapott Hugo-, Nebula- és Philip K. Dick-díjakat.

Fülszöveg - Count Zero

COUNT ​ZERO INTERRUPT –
Megszakítás esetén
A számláló visszaállítása nullára.

Turner zsoldosként szolgál nagyvállalatokat. Legújabb küldetése egy vezető fejlesztő kimenekítéséről szól, aki a konkurenciához állna át, ráadásul a birtokában van egy biochip, ami alapjaiban változtatná meg a világot. A művelet azonban minden álcázás ellenére sokak érdeklődését felkelti, ráadásul néhányuk már emberi léptékkel felfoghatatlannak tűnik.

Eközben Bobby Newmark, a magát a cybertérben Count Zerónak nevező, kisstílű adattolvaj nincs felkészülve arra, hogy a mátrixra milyen hatással lesz a tervezett kimenekítés. Vérdíjjal a fején, vudu istenekkel a nyomában csak életben szeretne maradni. Aztán találkozik az angyalokkal, és minden a feje tetejére áll.

William Gibson folytatása a Neuromancerhez látványos és egyben profetikus világábrázolásával, különleges stílusával és nagyszerű szereplőivel méltó módon gondolja tovább a kultikus előd témáit, feltevéseit. A Count Zero egyben kiindulópontja is annak, hogy a természetfeletti miért és hogyan keveredhet a cyberpunkkal. Az olvasó új fordításban tartja a kezében a könyvet.

A később folytatásként megszületett Count Zero, Mona Lisa Overdrive kötetek elképesztő hatékonysággal éreztek rá az elkövetkező 20-30 év változásaira. Nem hiába mondta róla Bruce Sterling, a legendás futurista, hogy „ez az, amiért az SF-et kitalálták.” Nem kell másra gondolni, mint hogy abban a világépítésben az ember ezer százalékig függ a kütyüktől. Na? Benne van a mátrixban. Könyörgöm: 1984-ben mátrix? Ne vicceljünk.

Fülszöveg - Mona Lisa Overdrive

A ​szellem az apja búcsúajándéka volt, amit egy feketébe öltözött titkár adott át a Narita egyik utasvárójában.

Mona egy fiatal lány sötét múlttal és kilátástalan jövővel. Nem is meglepő – legfeljebb váratlan –, hogy a stricije egyszer csak eladja egy plasztikai sebésznek, aki egyik napról a másikra átszabja őt valaki teljesen mássá.

Angie Mitchell egy híres hollywoodi Sense/Net sztár különleges képességgel. Bár sokan szeretnék édes tudatlanságban tartani, Angie hamarosan mégis rájön, hogy kicsoda valójában, és miért nincs szüksége deckre, hogy rácsatlakozzon a cybertérre.

Eközben egy rejtélyes entitás emberrablást szervez a mátrixban, és a terve megvalósításához szüksége van Monára, Angie-re és az egész emberiségre. Az ármány mögött pedig lesben áll a Jakuza, a japán alvilág rettegett szervezete, akinek vezetői könyörtelenül manipulálnak bárkit és bármit céljuk elérésében.

A Sprawl-trilógia befejező kötete egyszerre érzéki és kíméletlen hangulatú, kábulatba ejtő és kijózanító utazás William Gibson felejthetetlen világába. Az olvasó új fordításban tartja a kezében a könyvet.

 Miben különböznek ezek a kiadások a régebbiektől?

1) Helyenként más a cím és (szerintem) szebbek a fedlapok.

2) Kapunk egy ráadás esszét (Jack Womack ír a szerzőről, a disztópikus közegről, a cyberpunkról és magáról a cybertér születéséről, és ezzel összefüggésben egyéb fontos mozzanatokról.

3) Teljes változatú Utószó, amit a szerző kifejezetten a magyar változathoz készített 1992-ben.

4) Az Agave Könyvek új, saját fordítást készíttett. Az első mondatot szokásjog szerint – meghagyták az előző fordításokat végző Ajkay Örkénynek, és az utószót is ő fordította.

William Gibson egészen fiatal kora óta író szeretett volna lenni, William S. Burroughs különösen nagy hatással volt rá. Korai rövid történeteit az Izzó króm című novelláskötet őrzi. A komolyabb írásra John Shirley bátorította, akivel az 1980-as évek legelején ismerkedett meg egy vancouveri sci-fi összejövetelen, és mindmáig jó barátok. Ő mutatta be később Bruce Sterlingnek és Lewis Shinernek; ma négyüket tartják a cyberpunk irányzat első íróinak Gibsonnal az élen, aki az évtizedet a Sprawl-trilógiával (1984: Neurománc, 1986: Számláló nullára, 1988: Mona Lisa Overdrive) tette műfajtörténeti szempontból megkerülhetetlenné. A Neurománc volt az első regény, ami a Hugo-, Nebula- és Philip K. Dick-díjakat egyaránt megkapta.

Forrás: agavekonyvek.hu

Sokaknak örök kedvence a sorozat, bár nem adja könnyen magát, helyenként nehéz olvasmány. Az izgalmas, baljós jövőt előre vetítő kötet - meggyőződésem - a jelen és a jövő generációjában is tarolni fog. A három rész más és más főhősre koncentrál, függetlenül attól, hogy léteznek áthallások a részek között és fel-felbukkan egy-egy  meghatározó szereplő más részből is az adott kötetben. Innen aztán már csak ízlés és elvárás dominál: van, akinek a második rész akár ne is született volna meg és egyből a harmadik résszel folytatná, másoknak meg az tetszett jobban és hiányolják a cyberpunk világának építését a harmadikból. Nem lehet és nem is kell igazságot tenni közöttük: olvasd el és hozd meg saját ítéletedet.

A köteteket  az Agave Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

Tetszik, amit olvastál? A keretekben lévő képre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján! (Utóirat: díszdobozos kiadásról, ha jól láttam ma reggel, lecsúsztál, megjelenés után pár nappal elkapkodták.)

Kövess minket a Facebookon is!