Andersen és a hableány halála

1834, Dánia. A világhírre áhítozó, különc Hans Christian Andersen hazatér külföldi útjáról, ám nem fogadják tárt karokkal. Nem elég, hogy művei sem a kritikusok, sem a közönség körében nem aratnak tetszést, még azzal is gyanúsítják, hogy brutálisan meggyilkolt egy utcalányt. Ha nem akar búcsút inteni a fejének, neki kell felderítenie az ügyet. Nagy nehézségek árán sikerül megnyernie magának az áldozat húgát, aki korábban szentül meg volt győződve a bűnösségéről, és együtt erednek a kíméletlen gonosztevő nyomába. Úgy tűnik, a gyilkos beteges érdeklődést táplál a női test iránt, és a vérszomja határtalan…

A. J. Kazinski és Thomas Rydahl első közös regénye különleges krimi, Andersen legismertebb, tragikus végű meséjének hátborzongató „előtörténete”.

A három szerző - merthogy A. J. Kazinski neve Anders Rønnow Klarlundot és Jacob Weinreich-t rejti, akik már több "történelmi skandináv krimit jegyeztek - különleges regényt írt: fogták népük egyik leghíresebb szülöttét, a nagy meseíró Hans Christian Andersent, aki egész életében naplót vezetett, kivéve egy kb. másfél éves szakaszt, 1834 őszétől, amikor a még fiatal és ismeretlen Andersen hazatér európai útjáról, és ebbe a másfél éves homályos szakaszba illesztették a saját, történelmi és életrajzi elemeket is felvonultató, de teljesen fiktív történetüket.

A kötet elején Hans Christiant egy bordélyházként működő épület egy lakásán találjuk Annával, aki nem tartja normálisnak a férfit. A férfiak felmennek hozzá, durvák, erőszakosak, sokszor koszosak és büdösek, majd ha végeztek, fizetnek egy-két érmét, és elmennek. Annának semmi más esélye nincs, "bukott" nő, egy kisgyerekkel, akire a szomszéd szobában vigyáz Molly, a húga. A két nő szajhaként keresi a kenyerét, és így próbálnak meg jobb jövőt biztosítani a kislánynak. Hans Christian rendszeresen eljár Annához, ám mindig kedves, halkszavú és ápolt - és soha egy ujjal nem ér hozzá. Csupán nézni szeretné, és papírból kivagdosni az alakját. Molly szerint vigyázni kell az ilyen férfiakkal, mert nem normálisak, ők azok, akik bármikor gyilkolhatnak. Gyanúját pedig beigazoltnak véli, amikor Hans Christian távozása után, aki aznap az utolsó kuncsaftja volt nővérének, Anna eltűnik. Hamarosan megtalálják a brutálisan megcsonkított holttestét: a gyanú pedig Andersenre mutat.

Befolyásos "nevelőapjának" hála, aki már rég elvesztette a hitét az ifjú íróban, három napot kap a hatóságoktól, hogy kiderítse, mi történt, és bebizonyítsa, nem ő követte el a szörnyű rémtettet. Elsőként az áldozat húgát, Mollyt kell meggyőznie, és talán ezzel van a legnehezebb dolga. Közben a szörnyűségek folytatódnak...

Különleges regény ez, amikor ezt választottam olvasásra, fogalmam sem volt, hogy pontosan miről szól, fülszövegolvasásban nem vagyok jó :) Igazság szerint nem is én választottam - két skandináv krimi között vacilláltam, és páromat kértem meg, hogy válasszon. Ő az alapján választott, hogy ezeknek a szerzőknek a neveit inkább képes kimondani, mint a másik kérdéses kötet szerzőinek neveit... Csak ezután olvastam el, hogy tulajdonképpen miről is szól, és alig vártam, hogy elkezdhessem, mert nagyon izgalmasnak találtam az ötletet, hogy lassan 200 évvel korábban játszódik, a főszereplő pedig egy olyan ember, akinek a műveit mindannyian jól ismerjük. 

Az eleje nagyon érdekes volt, hitelesen ábrázolta a szerzőtrió Koppenhága korabeli városát, társadalmát. Maga a nyomozás furcsa volt kicsit, de ezt nyugodtan betudhatjuk annak, hogy sem Hans Christian Andersen, sem Molly nem volt egy nyomozózseni. Rögtön az elején tudjuk, hogy ki lehetett az elkövető, ám az okok felszínre kerülésével egész a végéig várni kell. Sok szempontból egy nagyon különleges, egyedi történetű könyv volt ez, ami nagyon tetszett, de nem maradéktalanul. A párbeszédek és a fordulatok néha túlságosan esetlegesek voltak, pl. amilyen gyorsan Andersen meggyőzte Mollyt, hogy nem ő ölte meg a nővérét, az tökéletesen ellentmond a lány korábbi vak gyűlöletének. 

Sok életrajzi adat és egyéb dolog Andersen életében hiteles, de vannak momentumok, amelyek nem igazán tűnnek annak, pl. a "viszolygása" a gyerekmesék és a gyerekek felé valamilyen szinten. Andersen a történet kezdetén 29 éves, és szinte bukott író, aki hallani sem akar arról, hogy gyerekmeséket írjon. A valóságban már egészen fiatalon írt váratlanul sikeres gyerekmeséket - eleinte a dán népmeséket és babonákat, történeteket dolgozta fel, később írt saját meséket -, és a felnőtt drámaíró szerepe volt az, amit csak időnként öltött magára, néha próbálkozott vele.

Thomas Rydahl, Anders Rønnow Klarlund és Jacob Weinreich

Bár nem tökéletes a mű (van olyan?), de a legkevésbé sem bántam meg, hogy elolvastam. Egy érdekes, fiktív játék a nagy meseíróval, Andersennel a főszerepben. Mindig is nehezen tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet egy regényt többen megírni. A szakkönyvek vagy tudományos, egyéb művek esetén persze más kérdés, de egy regény, ami egy koherens egész, hogy működik pontosan? Szorosan együtt dolgozó és élő emberek, mint pl. az Ahndoril házaspár esetén sokkal inkább el tudom képzelni, de amikor hárman írják ugyanazon regényt... óhatatlanul akad, aki többet ír benne, és más, akinek inkább több ötlete, semmint több munkája van benne. Szerintem. Ez a könyv egy picit talán ennek lett az áldozata, a sok bába között elveszett valahol a gyerek. Az ötlet érdekes és jó, de a kivitelezésben felfedezhetőek hibák és problémás részek. Mindazonáltal gratulálok a szerzőtriónak, a 19. század eleji dán, koppenhágai életet jól bemutatták, és örülök, hogy nem csak hogy hozzá mertek nyúlni egy ilyen témához, de még fontos, máig ható társadalmi kérdéseket is felvetettek.

A kötetet az Animus Kiadó hozta el a magyar olvasóknak Sulyok Viktória fordításában. Köszönöm a lehetőséget a kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron, és a weboldalon lehetőség van e-book formájában is megvásárolni.

Kövess minket Facebookon!

Ami még érdekelhet