Egy modern család

Felnőtt mese az összetartozásról, a függetlenségről, és arról, hogy mit is jelent valójában a család - pláne, ha a hetvenes éveikben járó szülők bejelentik gyerekeiknek, hogy új alapokra kívánják helyezni hátralévő éveiket: elválnak. Bumm! A felnőtt gyerekeik mellérendelt viszonyból átmennek alárendeltbe, és vegzatúrának vetik alá őket. De vajon van-e erre joguk? És valamikor vissza tudnak-e találni a saját magukba vetett hithez, bizalomhoz? Bonyolult érzelmi viszonyok három szemszögből. Helga Flatland Egy modern család című regénye a Prae Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Könyvajánló - Helga Flatland: Egy modern család

Sverre, az apa, 69. születésnapján patetikusan bejelentette az őt ünneplő családi összejövetelen, hogy a következő évben erre a jeles évfordulóra az egész jelenlévő családot befizeti egy külföldi útra.  Meg is történik, a repülő landol velük Rómában, ahonnan szándékuk tovább utazni rokonuk házába. A szülők azonban elég távolságtartóan viselkednek egymással, amit felnőtt gyerekeik észre is vesznek, sőt, a születésnapi vacsorán szóvá is tesznek. Addig bizgatják a két szülőt, míg az apjuk kiböki: el fogunk válni. Ha bomba robbant volna az étteremben, ahol elhangzott a fenti mondat, az sem szólhatott volna nagyobbat a három testvér számára. Fejükben düh, neheztelés, harag, bizonytalanság dúl, úgy érzik, az alapot húzták ki alóluk. Mi kell, hogy történjen két hetven körüli emberrel, hogy egyszer csak úgy döntsenek, hogy elválnak? Miért vártak vele eddig, és egyáltalán mióta gondolkoztak erről? - forognak a gondolatok Liv, Ellen és Håkon fejében.

Azokban a kaotikus órákban, miután anya és apa bejelentették a válást – mielőtt összeszedtem volna magam, és belekapaszkodtam volna abba az érzelemmentes magyarázatba, hogy ez egy teljesen természetes történés – , végtelenül becsapva éreztem magam. Megszegték a szerződést, amit én betartottam. Felelősségteljes fiúként viselkedtem, miközben függtem a gondoskodásuktól, nekik pedig cserébe elfogadó és védelmező szülőknek kellett volna lenniük.

Liv a legidősebb, 40 éves sikeres, okos, házas, két gyermeke van, és mindezek ellenére elég bizonytalan önmagában. 2 évvel fiatalabb nővére csodaszép, a 30 éves Håkon viszont egyre magányosabb. A három testvér különféle elképzeléseket táplál arról, hogy mi történt a szüleikkel és  milyen hatással lesz ez a jövőjükre, családi dinamikájukra. Kénytelenek újra definiálni magukat és a családhoz való viszonyukat, ami egyáltalán nem megy zökkenőmentesen. Igazán nem történt velük semmi különös gyerekként és fiatal felnőttként sem, nem derülnek ki eget rengető traumák, csak olyan kisebbek, amelyek minden családban, a jobbakban is elő-előfordulhatnak. 

Az utóbbi években anya és apa is remekül belejött abba, hogy megjegyzéseket tegyenek az öregedés jelét mutató ismerőseikre, hangjukban rosszul leplezett diadallal, mintha verseny lenne. Lehet, hogy az is, de azért furcsa, hogy miközben nyomatékosan rámutatnak velük egykorú barátaik öregedésére, a saját korukról pedig nem akarnak tudomást venni.

A három felnőtt ember - miközben elemzi a szüleik válását, olyan témákat is érint, mint klímaszorongás, hitelek visszafizetése miatti álmatlan éjszakák, gyereknevelési nehézségek, meddőség, családalapítási problémák, amelyekkel a családos és családossá válni akaró fiatal és középkorú felnőtteknek meg kell birkózniuk. És akkor a nagy mumusról, az öregedéssel, annak elfogadásával járó folyamatról szó sem esett eddig.

Persze, a szülők válása marginális téma ahhoz képest, hogy Liv, Ellen és Håkon hogyan küzd meg a problémákkal, amelyek a hétköznapjaikat kitöltik. A mű abszolválásához kell egyfajta érettség, sőt, akár távolságtartás is a berögzött konvencióktól. Egyrészt miért ne válhatna el egymástól két hetvenéves ember? Az csak a fiatalok arroganciája, hogy minek, amikor mindjárt meghalnak. Aztán ott a vagyonféltés: amit örökölhetnénk, azt most kettéosztják, eltékozolják, felélik, már pedig erre a vagyonrészre én számítottam. Aki azt hiszi, hogy ez nem merülhet fel idős szülők gyerekeiben, az igen nagyon téved.

Az életet soha nem lehet az utolsó részletig előre megtervezni, mondta apa, el kell fogadnod, hogy nem tudsz mindig mindent irányítani.

Másrészt érthető a fiatalabb felnőttek riadalma is: hogyan lesz ezentúl? Kié a szenteste innentől? Kihez vigyem a gyerekeket nyáron, anyámhoz, vagy apámhoz? Hogy osszam be a szabadságomat, hogy mind a kettőt érdeme és igényem szerint látogassam? Hogyan viszonyuljak új emberekhez, akik ilyen-olyan státuszban anyám vagy apám mellé odasodródnak? 

Harmadrészt saját maguk újra értelmezése is más fénybe kerül: ha ők (szülők) elváltak, voltak olyan bátrak, hogy belevágtak, lehet, hogy nekik is új alapokra kellene helyezni az életüket, amíg még nem késő? De húsba vágó kérdésekben jól mérik-e fel a lehetőségeiket, és ami a szülők részéről bátorság volt, az náluk nem vakmerőség kategóriába tartozik-e inkább?

Sok nehézség ellenére is szerethető ez a család, és védőhálót biztosítanak bármelyik tagjuk számára. Csak légy nyitott olvasás közben, és hagyd a csudába a tabukat. Egy családnak mindig az a jó, ami jó, függetlenül társadalmi nyomástól és a mit szól hozzá a szomszéd Jucika hozzállástól. A norvég irodalom mindig is merészen állt hozzá a tabudöntögetéshez - és jól tette, jól teszi. 

Fülszöveg

Egy népes norvég család elutazik Olaszországba, hogy megünnepeljék az apa, Sverre hetvenedik születésnapját. A vacsorán azonban ünneplés helyett a szülők bejelentik, hogy negyven év házasság után elválnak: úgy érzik, teljesítették a gyerekek felé vállalt kötelességeiket, és nyugdíjas éveikre új alapokra akarják helyezni az életüket. Három felnőtt gyerekük, Liv, Ellen és Hakon számára viszont a család még mindig a középpont, az értékeik, döntéseik és ambícióik legfontosabb forrása.

A szétmálló biztonságérzet, a túl későn felismert igazságok és a személyes csalódások nyomán több évtizedes családtörténet bontakozik ki a három testvér nézőpontjain keresztül. Felnőtt mese az összetartozásról, a függetlenségről, és arról, hogy mit is jelent valójában a család.

Helga Flatland (felső kép) Egy modern család című regénye 2017-ben elnyerte a Norvég Könyvkereskedők díját. Számos nyelvre lefordították, a könyv nemzetközi siker lett. Norvégiában több mint 50 ezer példányban kelt el.

Köszönöm a lehetőséget a Prae Kiadónak!

Fordító: Medgyesi Ágota

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

256 oldal, kartonált