Készítsd el a saját koporsódat!

 Morgan Larsson: Az utolsó szög

Lehet valami annál morbidabb, mint egy koporsóképszítő tanfolyam? Talán igen. De talán nehezen lehet elképzelni. És vajon milyen új felismerésekkel és készségekkel távozunk egy ilyen tanfolyamról - a némi nyilvánvaló asztalosi ismereteken túl?

A ​kétkezi munka során könnyebb kiönteni a lelket. És az IKEA országában mi más is lehetne a legnagyszerűbb barkácsolás, ha nem a saját koporsód összeállítása…

Samuel Miller kéthetes nyári kurzust szervez Készítsd el a saját koporsódat! címmel. Samuel szerint koporsókészítés közben felszínre tör a halálfélelem, és azzal, hogy a résztvevők kénytelenek beszélni az érzéseikről, önkéntelenül megbarátkoznak a halál gondolatával is. A jelentkezők közül a szervező nagy műgonddal válogatja ki azokat, akik részt vehetnek a tanfolyamon: egy pár, akik idős korukban ismerték meg és szerették meg egymást, egy haldokló, fiatal művész, egy haláltól szorongó férfi, egy stresszes drámaíró, egy volt profi futballjátékos és annak felesége, valamint egy külföldről hazatelepült nő, akinek újra meg kell tanulnia a svéd normákat. Senki sem tudja pontosan, mibe vágott bele, de mindenkinek megvan a maga célja a tanfolyammal. Ahogy a koporsók kezdenek formát ölteni, egyre nehezebb elfojtani a belső feszültséget. Titkok, rejtett indítékok, elfojtott vágyak törnek a felszínre, és már semmi nem lehet olyan, mint azelőtt…

Morgan Larsson regényének szereplői a halállal ilyen különös módon szembenézve kényszerülnek arra, hogy megkérdezzék maguktól, mivégre is élnek. A feltörekvő svéd szerző megrendítő története egyszerre tud nagyon mulatságos és nagyon is torokszorító lenni.

 Samuel Miller - saját maga miatt is - úgy dönt, hogy indít egy kéthetes kurzust egy szép svéd szigeten: minden jelentkező elkészítheti a saját koporsóját, Samuel megtanítja őket az asztalosmesterség legalapvetőbb lépéseire - és eközben nem mellesleg minden tag egyféle különös, lelki utazást is átélhet, már ha képes átengedni magát. A halál a kultúránkban tabutéma, és a 20. század során még inkább azzá vált. Mára talán akad némi enyhítő lazítás e téren, de még mindig nagyon erős tabu. Nem szeretünk gondolni rá, félünk tőle, sőt, hazudunk is róla, sokszor saját magunknak is. Legtöbbször saját magunknak. Ha elkészítjük a koporsónkat, az talán közelebb hozza hozzánk, talán el tudjuk fogadni. Talán.

A jelentkezés során némi alapvető adatok megadása mellett Samuel az okokra is kíváncsi volt, és arra, hogy mégis milyen emberek a jelentkezők. A negyven jelentkező közül kiválasztott végül nyolcat, akik részt vehettek a kurzuson. Mindenféle korú, teljesen változatos helyzetekben lévő embereket szedett össze: volt fiatal, huszonéves srác, aki félig-meddig buliból, kíváncsiságból jelentkezett; egy drámaíró férfi; egy házaspár - egy exfocista és egy hospice-házban dolgozó; egy nyugdíjas házaspár; egy Londonból hazaköltöző tanácsadót; és egy kereskedőt, aki retteg a haláltól. Felbukkan egy nő is, aki véletlenül kerül a szigetre: erőszakos férje és a rendőrség elől is menekülve azon a hajón rejtőzik el, amely épp a szigetre indul. 

– Egészségükre, kedves koporsókészítők! Isten hozta önöket Lövensőn.

A résztvevők körülnéztek. Nem tudták, mire számítsanak, de ezt a zöldellő idillt és a pezsgőt nem várták.

– Azt hihetnénk, nincs lehangolóbb annál, mint megépíteni saját koporsónkat – folytatta a tanfolyam vezetője. – De valójában éppen az ellenkezője az igaz. A kalapácsütések óhatatlanul inspirálják az embert, hogy megtegye, amit a szíve mélyén szeretne, mielőtt túl késő. – Azzal legurította a habzó italt. – Élvezzük, mielőtt véget ér, erről szól a koporsókészítés.

A kurzus tagjai között hamar különleges kapcsolat alakul ki, és mindenkiből olyan dolgokat szabadít fel a koporsókészítés, amikre sem ők, sem az őket legjobban ismerők nem számítanak. Egy vicces, némi szatirikus humorral íródott dráma ez, amely közelebb hozza a halál témáját, nem tolakodóan, és nagyon erősen elgondolkodtat az érzelmeinken is. Az alapötlet abszurdnak tűnhet, de valójában nem az. A koporsó az életünk lezárásának, a végének a jelképe - még ha ma már sokakat nem is úgy temetnek el. Mégis az elkészítése rendkívül hasznos lehet, és nem csupán a minimális famegmunkálási készségek elsajátítása miatt. De közelebb hozza a halált, ami által az életet is, és megtalálhatjuk azokat a tiszta, teljesen személyes és egyéni okokat, amikért nekünk megéri élni, amiket mi élvezünk és szeretünk, és akikkel hátralévő éveinket szeretnénk tölteni. 

Egy dolog érezni, egy másik az érzéseket szavakba önteni.

 

Egy hihetetlen jól megírt, különleges könyv ez, amely egyedi humorával egy valódi svéd regény. Rendkívül emlékeztet sok szempontból Ove-re, arra a hangulatra, amit az a könyv (és a film) adott számomra. Nagyon hiányolom ezt a fajta könnyed, a morbid, akár fekete humortól sem mentes, mégis komoly és drámai, az érzelmekre ható és elgondolkodtató irodalmat a hazai könyvpiacról - ebben (is) a skandinávok nagyon jók. A szerző 1970-ben született a svédországi Trollhättanban, regényírás mellett rádiómúsorokat vezet. Az utolsó szög c. regényét Papolczy Péter fordította.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!