Márták, akiknél az ember mindig előrébb való, mint az eszme

Kik a hősök? Jézus, akit sokan az emberiség megváltójának tartanak, vagy Márta, aki maga is szívesen hallgatta volna Jézus igéit, de akkor nincs hátország, ahonnan jóllakva, tiszta ruhában, hétköznapi feladatok gondjától szabadon ki lehet menni a világba, megváltani? A mindenkori Márták cselekedetei vajon nemes szolgálatok-e vagy ostoba önfeláldozások? Van-e értékük, megbecsülik-e a láthatatlan munka elvégzését? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Mészöly Ágnes a bibliai Márta és egy nagyon is mai budapesti Márta sorsának párhuzamba állításával a Márta evangéliuma című regényében. A mű a Prae Kiadó gondozásában jelent meg.

Könyvajánló - Mészöly Ágnes: Márta evangéliuma

Három hónapja várt a sorára Mészöly Ágnes műve, a Márta evangéliuma, és őszintén szólva, kicsit sajnálom, hogy nem estem rá azonnal, ahogy hazaérkezett hozzám. Ugyanakkor ehhez hangulat is kell, nem lehet csak úgy "leemelem a polcról és lássuk" lendülettel túl lenni rajta. Nyugodt, kiegyensúlyozott állapotban jön át a regény üzenete: mindenki a maga helyén fontos, akkor is, ha látszólag nem fontos. Én pedig bizony novembertől decemberig tüzet okádtam egy krízishelyzet miatt, jobb is, hogy csak most került kezembe a könyv.

Egészen érdekes a fiatal lány koromban abszolvált bibliai történetet egészen más szempontból nézni és átérezni, mint ahogy akkori gondolkodásmódommal eszembe sem jutott értékelni. Vajon nevetséges-e az önfeláldozás mindig, mindig esetben? Vajon működne-e a világ a láthatatlan munka léte nélkül? Helyes-e, ha azok elvégzőit semmibe vesszük, lenézzük, kikacagjuk, megalázva lesajnáljuk, hogy csak egy lúzer, aki sokkal többre vihetné, ha...? Ezek alkotják a mű központi témáját. 

Márta története alig egy kis lábjegyzet-féle az Újszövetségben. Óriási vendégség, Jézust és tanítványait várják (szóval egy éhes csordát), Márta napok óta izgatottan készül, sok fogás, idegeskedik, hogy étel-ital elég legyen, minden kifogástalan legyen, a vendégség napján is sürög-forog, és alig bírja egyedül a sok tennivalót. Eközben testvére, Mária, aki eddig természetes segítsége volt mindenben, elsőnek ül le az asztalhoz, és áhítattal hallgatja Jézus szavait. Márta felháborodva kéri Jézust, utasítsa Máriát, hogy segítsen neki, mert ő már lassan megszakad. Jézus azonban helyreigazítja őt, azt mondja neki: „Márta, Márta, sok minden miatt aggódsz és nyugtalankodsz. Pedig kevés dologra van szükség, vagy csak egyre. Mária a maga részéről a jó részt választotta, és nem fogják azt elvenni tőle” (Luk 10:41, 42). Magyarul: ne told túl a biciklit se jószándékból, se túlbuzgalomból. Mert mi a fontosabb? A testi vagy a szellemi táplálék?

A könyvben pont Júdás vigasztalja meg Mártát, aki zaklatottan fogadta a fenti rendreutasítást: "A legjelesebbekre  hárul a teher, hogy elvégezzék a legnehezebb dolgokat." De az az igazság, hogy a nagy szellemi falatozás közben Jézusnak nem volt arra gondja, hogy tanítványai ne türelmetlenkedjenek a feladatok végrehajtása során ezerfelé szakadni készülő asszonnyal, ne förmedjenek rá durván többen is, hol késik már az ennivaló, mikor lesz már végre rendes étel az asztalon; és Jézusnak arra sem volt gondja, hogy utasítsa (kérje, javasolja) Mártát: ne sürögjék-forogjék annyit, mert nem az étel fontos, hanem a szellemi táplálék, üljön csak le nyugodtan és hallgassa őt, legfeljebb később esznek. Akkor most...?

Hasonló helyzetben él és dolgozik az ókori Mártával párhuzamba állított  21. századi Mártánk. Két gyerek, az egyik nyomokban undok kamasz tanulási zavarral, a másik okos főiskolás és gyomorszorító  feltételezés szerint leszbikus, amit a negyedik generációs nagypolgári férjnek elképzelhetetlen gyengéden beadni, pedig orvos az istenadta. Aztán kiderül, hogy lányának az a Barbarája nem is Barbara, ő pedig nem is leszbikus, hanem... Lehet, ennél a leszbikusság is vonzóbb lenne? A recepciós Mártánk pedig szolgál, szolgálja a családját, homlokokat simít, pácienseket békít, férjet ösztönöz, gyereket bátorít, mindenkinek lelki szemetesládája, ha szükséges. "Csak" feleség, anyuka, barátnő, családösszetartó, kertész, szakácsnő otthon és recepciós a munkahelyén. Ugye, hogy mindenkit sikeresebbnek lát az ember nála? Főleg, aki a fentieket sosem próbálta? 

Amíg fiatal az ember, mindig azok között igyekszik sürgölődni, akik fontos emberek. Bő négy évtizeddel ezelőtt nekem is az volt az elsődleges, hogy középpontban legyek, hogy figyeljenek rám, hogy megmutassam, mennyit érek. Nulla tapasztalattal, még kevesebb önismerettel egyértelmű volt, hogy én is mindig azok körül legyeskedtem, akik számítottak, lestem, mit mondanak, és hogyan csinálják, hogy számítanak. Mitől olyanok, amilyenek? - akartam egyre görcsösebben tudni, ami persze szinte azonnal visszájára fordult. Komoly leckék során tanultam meg becsülni a szolgálatot, legyen az egy pincér vagy egy lelkész - vagy saját magam másoknak adott szolgálata. Akik nem (csak) azért szolgálnak, mert kell a pénz a megélhetésre, hanem azért, mert belőlük fakadó igény egyszer-egyszer (vagy folyamatosan) mások jólétét sajátjaik elé helyezni. 

A társadalom éretlenebb rétege pedig nem érti, és őszintén? Nem is fogja sohasem érteni, hogy hátteret biztosítani egyszerre óriási erő és bizalmi kérdés is, pont azért, mert nincs becsülete és nem (mindig) lehet belőle megélni olyan szinten, amilyenen szeretne az ember (persze, lehet ezt jól is csinálni). Itt egy példa arra, mennyire el lehet bánni a gyakorlatlan szolgálatot adókkal. Ha egy férj úgy érzi, fontos  munkája mellé túl öregecske az ő karrierje miatt itthon maradt "mindenes" feleség, akkor ki fogja rúgni, ha becstelensége mellé aljas is, akkor ki is fogja semmizni. Nem számít, hogy az öregecske feleség támogatta őt egyetemi évei alatt, hogy pályakezdő diplomásként inkább ő tartotta el magukat, mint a férj soványka jövedelme: ekkorra a munkaerőpiacról kiöregedett, csak családot összetartani tud, csak miatta klappol otthon minden, csak érzelmi biztonságot jelent mindenkinek, csak az összes láthatatlan melót végezte el, amik nélkül nincs az otthonnak melege. Ők a mindenkori Márták. Vajon milyen feltételek mellett "érdemes" Mártának lenni? Persze, nagy többségüknek eszükbe sem jut ilyesmire gondolni... sajnos. Tisztábbak és gyanútlanabbak ennél. Sajnos. 


Nekem (is) sokkal szimpatikusabb úgy szolgálni, hogy nem tolom túl vele a biciklit. Párkapcsolatban (de társaságban, munkahelyen, stb.) alapvetően jóindulatú, nagyvonalú, készséges ember vagyok, de ha csesztetnek, uram bocsánat, védekezésre kényszerítenek, onnantól istennél a kegyelem. Mert az önként vállalt szolgálatom nem azt jelenti, hogy engem aztán innentől teljes lelkinyugalommal, bátran hülyére is lehet / hülyére is szabad venni... én így szeretek Márta lenni, hogy közben mindenki tudja, a szolgálatom csak és kizárólag addig tart, amíg kölcsönösség az alapja. Magyarul: én megteszem, ami tőlem telik, nem élek vissza a tudomásomra jutott tényekkel, a rám bízott értékekkel, te pedig bizalmamra méltóvá válsz, (sűrűn) nagyrabecsülésedről biztosítasz, és nem árulsz el. Még jobban magyarul? Ha szarakodsz velem, felrúglak. Téged is meg a status quot is. Pont.

Miért olvasd el a könyvet? Ha Márta vagy, azért. Hogy tudd, mik az erősségeid, gyengeségeid, honnan meríthetsz erőt a hétköznapokhoz, és hogyan őrizd meg a méltóságodat és vívd ki mások tiszteletét. Ha nem vagy Márta, azért, hogy megértsd, Márták nélkül megenne a kosz, nem lenne, aki egyben tartsa a családod, hogy a nincs akkor lesz igazán nincs, amikor ő már tényleg nincs, akár azért, mert saját elhatározásából továbblépett, akár azért, mert kidobtad. Semmiféle szerelem és pénz sem pótolhatja azt a láthatatlan, szorgalmas semmit, a fájdalmas elvesztettet, akinek jelenléte ugyan bosszantott, de a hiánya meg egyenesen éget. 

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Márták köztünk élnek. Arról lehet őket megismerni, hogy láthatatlanok. De ott vannak, amikor vissza kell varrni egy leszakadt gombot, kezük nyomán kerül friss virág az asztalra, és ők simítják el a konfliktusokat. Odaadásuk nélkül semmi nem működik jól, mert náluk az ember előrébb való, mint az eszme. Így volt ez már a bibliai időkben is. Jézus és tanítványai élelmezéséről és elszállásolásáról nem Mária és Lázár, hanem testvérük, Márta gondoskodott. Ő is szívesen hallgatta volna a tanításokat, de akkor mindenki éhesen maradt volna.

Márta – akárhogy is hívják – Márta marad, mert minden korban szeretjük kisírni magunkat valakinek a vállán. A regény egyik szála a bibliai Márta története, amely összefonódik egy negyvenpluszos nőével a szomszédból. Ő az, akinél mindenkit sikeresebbnek látunk. „Csak” feleség, anyuka, barátnő, családösszetartó, kertész, szakácsnő, és persze még munkahelye is van. Meg titkai. Történetét és közös életük történetét a férjének meséli, a férfinak, akivel évtizedek óta együtt él.

Mészöly Ágnes (író, pedagógus - a képen) könyve a megelevenedett élet, annak minden fájdalmával, örömével, könnyeivel és nevetésével.


Köszönöm a lehetőséget a Prae Kiadónak!

A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon! 

Cím: Márta evangéliuma
Szerző: Mészöly Ágnes
Kiadó: Prae Kiadó
Megjelenés: 2021. június 25.
Kötés: Kartonált
ISBN: 9786156199119






Share:

Megjegyzés küldése

Designed by OddThemes | Distributed by Blogger Themes