Miért térhetnek el egymástól azok a döntések, amelyeknek egyformáknak kellene lenniük?

Miért térhetnek el egymástól azok a döntések, amelyeknek egyformáknak kellene lenniük? Ebben az egy mondatban foglalható össze a három szerzős, HVG Könyvek gondozásában megjelent Zaj - Az emberi döntéshozást zavaró tényezők című kiváló munka. Daniel Kahneman, Oliver Sibony és Cass R. Sunstein nevei fémjelzik a kiadványt, amelyek garanciái a hitelességnek, minőségnek és a szaktudásnak. A tudományos igényen túl az olvashatóság nem csorbult.

Könyvajánló - Daniel Kahneman, Oliver Sibony, Cass R. Sunstein: Zaj - Az emberi döntéshozást zavaró tényezők 

Akkor figyelj! 

Hogyan juthat eltérő megállapításra egy orvos egyazon röntgenfelvétel alapján a hét különböző napjain?

Miért nem mellékes egy megbeszélésen a megszólalási sorrend? 

Miért eredményesebbek az algoritmusok az embernél, ha előrejelzések megfogalmazásáról van szó?

Ezek a kérdések a könyv fülszövegében találhatók, és annyira jól fejezik ki a mű lényegét, hogy badarság lenne egy a betűt is elvenni belőlük, vagy átfogalmazni. A könyv az emberek által elkövetett hibákról szólnak, amelyek alapján az ítélőképességet torzító vagy zajjal eltérített döntések létrejönnek, különös tekintettel a különböző szervezetekre.

Torzítás és zaj - mind a kettő más és más jellemzőkkel bír a döntéshozatali folyamatban.  A torzítás szisztematikus céltévesztés, míg a zaj azt jelenti, hogy a döntéshozók, akiknek egy véleményen kellene lenniük, egészen eltérő végeredményre jutnak. Ezeknek a hibáknak természetesen az ártalmatlan, kevés kárt okozó konklúzióktól a súlyos következménnyel járó okozatokig sok változója lehet. A tudományos kutatók rendre a torzításról eszmecserélnek, a zaj számukra pusztán epizodista, márpedig a szerzők szerint ez nem így van, ami tényt hosszan vesézik is a könyvben, szándékuk szerint helyreállítva így az egyensúlyt.

A szerzők

Daniel Kahneman

A pszichológia és a közpolitika professzora, a Princetoni Egyetem professor emeritusa. 2002-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-emlék-díjat, 2013-ban pedig az Elnöki Szabadság-érdemrendet.

Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia és a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja, több rangos díj és kitüntetés tulajdonosa. Gyors és lassú gondolkodás című sikerkönyvét számos nyelvre lefordították. New Yorkban él.

Oliver Sibony

25 éven át vezetői tanácsadóként dolgozott a McKinsey & Companynál, jelenleg a párizsi HEC és az Oxfordi Egyetem Saïd Üzleti Iskolájának munkatársa. Kutatásai a döntéshozatal minőségének javítására és a döntéseket befolyásoló viselkedési torzítások kiküszöbölésére irányulnak. Számos cikke jelent meg tudományos és ismeretterjesztő kiadványokban, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas Daniel Kahneman és Cass R. Sunstein mellett társszerzője a Zaj című könyvnek. A legmagasabb francia állami kitüntetés, a Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi ranggal kitüntetett tagja. Párizsban él, nős, két gyermek édesapja.

Cass R. Sunstein

a Harvard Egyetem Robert Walmsley-ösztöndíjas professzora. 2009-től 2012-ig a Fehér Ház Információs és Szabályozási Ügyek Hivatalát vezette, majd Barack Obama hírszerzési és kommunikációs technológiákkal foglalkozó felülvizsgálati csoportjában dolgozott. 2018-ban Holberg-díjjal tüntették ki. Számos tanulmány és könyv szerzője, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas Richard H. Thalerrel közösen írt Nudge társszerzője.

Forrás: hvgkonyvek.hu

- ugyanazon beteg diagnózisai a hét különböző napjain eltérők lehetnek akár ugyanazon orvosoknál is,

- hogy kit emel ki a gyámhatóság a családból, attól függ, kihez jut az előadók közül az ügy,

- hogy mennyi idő alatt végezhető el egy munka, annak mértéke gyakran változik attól függően, hogy melyik nap  kérdezik meg.

Természetesen a példák még hosszan sorolhatók lennének a témában.

De vajon mi az oka a torzításnak és a zajnak? A szerzők hat részre osztják a könyvet, ahol 

- az első részben különbséget tesznek zaj és torzítás között, megismerkedünk a naiv realizmussal, amely szerint meggyőződésünkké válik, hogy mások is nagyjából ugyanolyannak látják a világot, mint mi. Hát pedig nem. 

- a második részben az emberi döntések természete kerül górcső alá, ahol a hiba és a pontosság mérésének módszere kerül ismertetésre. Alap, hogy értékeinket nem szabad összetéveszteni a tényekkel. 

- a harmadik rész prediktív döntésekkel foglalkozik, megismerjük az ilyen döntések végső korlátját: az objektív jövő megismerhetetlen. 

- a negyedik rész csupa lélektan, egyénre lebontva, tele interperszonális különbségekkel. A zaj zajlik, emberek! 

- az ötödik részben a döntési hibák kijavításával foglalkozik, zajcsökkentési javaslatokat tesz. 

- a hatodik rész azt a kérdést teszi fel az olvasóknak, hogy mi a zaj kívánatos szintje, és meg is válaszolja azt. Ugyanis az a rögvalóság, hogy bizonyos mértékű zaj minden döntésben szerepel. Vannak területek, ahonnan képtelenség kiküszöbölni, másutt pedig ki lehetne ugyan szűrni, de annyira költséges, hogy senki sem hajlandó kiperkálni az árát.

"Képzeljük el, hogy négy, barátokból álló csapat a sportlőtéren összeméri a tudását. Mindegyik csapatban öten vannak, és mind az öten ugyanazt a puskát használják. Mindenki egyszer lő. Az eredmények az ábrán láthatók. Ideális esetben mindenki a céltábla legbelső körébe találna. Az A csapat tábláján majdnem teljesen pontos minden lövés, a mintázatuk közel jár a tökéleteshez. A B csapat táblája a torzítás példája. A lövések szisztematikusan elkerülik a legbelső kört. Mint az ábrán láthatjuk, a torzítás következetessége az előrejelzést is lehetővé teszi: ha a csapat valamelyik tagja leadhatna még egy lövést, fogadni mernénk arra, hogy az is a táblának ugyanazon a területén érne célba, ahol az első öt. Következetessége alapján akár a torzítás okára is kereshetnénk magyarázatot: talán elhajlott a csapat puskájának irányzéka. A C csapat lőtábláját zajosnak mondhatjuk, mert a lövések erősen szórnak. Nyilvánvaló torzítás nincs, mert a lövedékek nagyjából a belső körre összpontosulnak. Ha ebből a csapatból adhatna le valaki még egy lövést, nagyon kevés támpontunk lenne, hogy megtippeljük, a céltábla melyik részét találja el. Emellett valamirevaló hipotézissel sem tudunk előállni a C csapat eredményeinek magyarázatára. Annyit tudhatunk, hogy a tagok nem jó céllövők, de a zajosságra nincs magyarázat. A D csapat tábláján a torzítás zajjal párosul. A B csapathoz hasonlóan a D csapat tagjai is szisztematikusan vétik el a célt, és a C csapatéihoz hasonlóan az ő lövéseik is erősen szórnak.

Ez a könyv azonban nem a sportlövészetről szól, hanem az emberek által elkövetett hibákról. A torzítás és a zaj – a szisztematikus eltérés és a véletlenszerű szórás – hibáink különböző összetevői. A céltáblákon megfigyelhettük, mi a különbség közöttük."