Miért térhetnek el egymástól azok a döntések, amelyeknek egyformáknak kellene lenniük? Ebben az egy mondatban foglalható össze a három szerzős, HVG Könyvek gondozásában megjelent Zaj - Az emberi döntéshozást zavaró tényezők című kiváló munka. Daniel Kahneman, Oliver Sibony és Cass R. Sunstein nevei fémjelzik a kiadványt, amelyek garanciái a hitelességnek, minőségnek és a szaktudásnak. A tudományos igényen túl az olvashatóság nem csorbult.
Könyvajánló - Daniel Kahneman, Oliver Sibony, Cass R. Sunstein: Zaj - Az emberi döntéshozást zavaró tényezők
Akkor figyelj!
Hogyan juthat eltérő megállapításra egy orvos egyazon röntgenfelvétel alapján a hét különböző napjain?
Miért nem mellékes egy megbeszélésen a megszólalási sorrend?
Miért eredményesebbek az algoritmusok az embernél, ha előrejelzések megfogalmazásáról van szó?
Ezek a kérdések a könyv fülszövegében találhatók, és annyira jól fejezik ki a mű lényegét, hogy badarság lenne egy a betűt is elvenni belőlük, vagy átfogalmazni. A könyv az emberek által elkövetett hibákról szólnak, amelyek alapján az ítélőképességet torzító vagy zajjal eltérített döntések létrejönnek, különös tekintettel a különböző szervezetekre.
Torzítás és zaj - mind a kettő más és más jellemzőkkel bír a döntéshozatali folyamatban. A torzítás szisztematikus céltévesztés, míg a zaj azt jelenti, hogy a döntéshozók, akiknek egy véleményen kellene lenniük, egészen eltérő végeredményre jutnak. Ezeknek a hibáknak természetesen az ártalmatlan, kevés kárt okozó konklúzióktól a súlyos következménnyel járó okozatokig sok változója lehet. A tudományos kutatók rendre a torzításról eszmecserélnek, a zaj számukra pusztán epizodista, márpedig a szerzők szerint ez nem így van, ami tényt hosszan vesézik is a könyvben, szándékuk szerint helyreállítva így az egyensúlyt.
A szerzők
Daniel KahnemanA pszichológia és a közpolitika professzora, a Princetoni Egyetem professor emeritusa. 2002-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-emlék-díjat, 2013-ban pedig az Elnöki Szabadság-érdemrendet.
Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia és a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja, több rangos díj és kitüntetés tulajdonosa. Gyors és lassú gondolkodás című sikerkönyvét számos nyelvre lefordították. New Yorkban él.
Oliver Sibony25 éven át vezetői tanácsadóként dolgozott a McKinsey & Companynál, jelenleg a párizsi HEC és az Oxfordi Egyetem Saïd Üzleti Iskolájának munkatársa. Kutatásai a döntéshozatal minőségének javítására és a döntéseket befolyásoló viselkedési torzítások kiküszöbölésére irányulnak. Számos cikke jelent meg tudományos és ismeretterjesztő kiadványokban, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas Daniel Kahneman és Cass R. Sunstein mellett társszerzője a Zaj című könyvnek. A legmagasabb francia állami kitüntetés, a Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi ranggal kitüntetett tagja. Párizsban él, nős, két gyermek édesapja.
Cass R. Sunstein a Harvard Egyetem Robert Walmsley-ösztöndíjas professzora. 2009-től 2012-ig a Fehér Ház Információs és Szabályozási Ügyek Hivatalát vezette, majd Barack Obama hírszerzési és kommunikációs technológiákkal foglalkozó felülvizsgálati csoportjában dolgozott. 2018-ban Holberg-díjjal tüntették ki. Számos tanulmány és könyv szerzője, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas Richard H. Thalerrel közösen írt Nudge társszerzője.
Forrás: hvgkonyvek.hu
Milyen károkat okozhat a zaj a döntéshozatal során?
- ugyanazon beteg diagnózisai a hét különböző napjain eltérők lehetnek akár ugyanazon orvosoknál is,
- hogy kit emel ki a gyámhatóság a családból, attól függ, kihez jut az előadók közül az ügy,
- hogy mennyi idő alatt végezhető el egy munka, annak mértéke gyakran változik attól függően, hogy melyik nap kérdezik meg.
Természetesen a példák még hosszan sorolhatók lennének a témában.
De vajon mi az oka a torzításnak és a zajnak? A szerzők hat részre osztják a könyvet, ahol
- az első részben különbséget tesznek zaj és torzítás között, megismerkedünk a naiv realizmussal, amely szerint meggyőződésünkké válik, hogy mások is nagyjából ugyanolyannak látják a világot, mint mi. Hát pedig nem.
- a második részben az emberi döntések természete kerül górcső alá, ahol a hiba és a pontosság mérésének módszere kerül ismertetésre. Alap, hogy értékeinket nem szabad összetéveszteni a tényekkel.
- a harmadik rész prediktív döntésekkel foglalkozik, megismerjük az ilyen döntések végső korlátját: az objektív jövő megismerhetetlen.
- a negyedik rész csupa lélektan, egyénre lebontva, tele interperszonális különbségekkel. A zaj zajlik, emberek!
- az ötödik részben a döntési hibák kijavításával foglalkozik, zajcsökkentési javaslatokat tesz.
- a hatodik rész azt a kérdést teszi fel az olvasóknak, hogy mi a zaj kívánatos szintje, és meg is válaszolja azt. Ugyanis az a rögvalóság, hogy bizonyos mértékű zaj minden döntésben szerepel. Vannak területek, ahonnan képtelenség kiküszöbölni, másutt pedig ki lehetne ugyan szűrni, de annyira költséges, hogy senki sem hajlandó kiperkálni az árát.
"Képzeljük el, hogy négy, barátokból álló csapat a sportlőtéren összeméri a tudását. Mindegyik csapatban öten vannak, és mind az öten ugyanazt a puskát használják. Mindenki egyszer lő. Az eredmények az ábrán láthatók. Ideális esetben mindenki a céltábla legbelső körébe találna. Az A csapat tábláján majdnem teljesen pontos minden lövés, a mintázatuk közel jár a tökéleteshez. A B csapat táblája a torzítás példája. A lövések szisztematikusan elkerülik a legbelső kört. Mint az ábrán láthatjuk, a torzítás következetessége az előrejelzést is lehetővé teszi: ha a csapat valamelyik tagja leadhatna még egy lövést, fogadni mernénk arra, hogy az is a táblának ugyanazon a területén érne célba, ahol az első öt. Következetessége alapján akár a torzítás okára is kereshetnénk magyarázatot: talán elhajlott a csapat puskájának irányzéka. A C csapat lőtábláját zajosnak mondhatjuk, mert a lövések erősen szórnak. Nyilvánvaló torzítás nincs, mert a lövedékek nagyjából a belső körre összpontosulnak. Ha ebből a csapatból adhatna le valaki még egy lövést, nagyon kevés támpontunk lenne, hogy megtippeljük, a céltábla melyik részét találja el. Emellett valamirevaló hipotézissel sem tudunk előállni a C csapat eredményeinek magyarázatára. Annyit tudhatunk, hogy a tagok nem jó céllövők, de a zajosságra nincs magyarázat. A D csapat tábláján a torzítás zajjal párosul. A B csapathoz hasonlóan a D csapat tagjai is szisztematikusan vétik el a célt, és a C csapatéihoz hasonlóan az ő lövéseik is erősen szórnak.
Ez a könyv azonban nem a sportlövészetről szól, hanem az emberek által elkövetett hibákról. A torzítás és a zaj – a szisztematikus eltérés és a véletlenszerű szórás – hibáink különböző összetevői. A céltáblákon megfigyelhettük, mi a különbség közöttük."
Érdekes olvasmány azoknak, akik különösebben nem jártasak a különféle állami, közigazgatási, egészségügyi, (stb.) szervezetek döntéshozatali mechanizmusaiban, akiknek fogalma sincs arról, hogy bizonyos napokon, bizonyos ügyintézőkhöz oda sem szabad menni. Saját tapasztalataimból kiindulva például hétfői napon oda sem telefonálok egyetlen közigazgatási hivatalba sem, még érdeklődés szintjén sem, ha nem muszáj. Minden héten a hétfő eligazításokkal indul, mindenki zizi, mindenki ideges, eleve azért, hogy 1) egyáltalán fel kellett kelnie hétvége után, 2) az eligazításon éppen új, értelmetlen, felesleges feladattal bízták meg, aminek végrehajtására sem eszköz, sem élő erő nem áll rendelkezésre, tehát síkideg a hiányos ember- és eszközrendszer miatt, 3) ugyanezen az eligazításon jól letolták a másik nyomorultat, aki dönthetne az ügyemben. Eddig úgy gondolta, javamra hoz határozatot, de én balgán felhívom, mert sürgős az ügy... Innentől rajtam áll bosszút az eligazításon elhangzott letolásért IS, és az úgynevezett gumi jogszabály alapján eldöntendő kérdésben naná, hogy nem a javamra fog határozatot hozni, amit pedig nyugodt állapotában megtett volna ugyanazon ismérvek szerint - ÉS ha nem telefonálok. Szóval, a hétfő sosem jó, nagyon ZAJOS... Ugyanez orvosi ügyekben: a jó isten irgalmazzon annak, aki olyan orvoshoz jut be, akinek éppen felcseszte az agyát az előző beteg. Mindezeket és még nagyon sok mást tartalmaz a mű, tudományos olvasmányossággal. Ilyeneket fogsz mondani a példák olvasása közben, hogy tényleg... nahát... pontosan! Ha annyi ötezresem - á, ezres is elég! - lenne, mint ahány ember ahányszor bólogat olvasás közben, nemhogy a szobámba tudnék beszereltetni belőle egy felsőkategóriás klímaberendezést, hanem a környező falvak valamennyi házába is.
Fülszöveg
Hogyan juthat eltérő megállapításra egy orvos egyazon röntgenfelvétel alapján a hét különböző napjain?
Miért nem mellékes egy megbeszélésen a megszólalási sorrend?
Miért eredményesebbek az embernél az algoritmusok, ha előrejelzések megfogalmazásáról van szó?
Daniel Kahneman, a közgazdasági Nobel-emlékdíjas pszichológus Gyors és lassú gondolkodás című könyvében a döntéshozást nehezítő szisztematikus hibákat és a torzításokat vizsgálta. Világhírű szerzőtársaival, Olivier Sibonyval, a Döntéshozatali csapdák szerzőjével és Cass R. Sunsteinnel, a Nudge társírójával közösen írt izgalmas és gondolatébresztő könyvükben most arra keresik a választ, miért térhetnek el egymástól azok a döntések, amelyeknek egyformáknak kellene lenniük.
A válasz az emberi döntéshozást zavaró zaj jelenségében keresendő. Objektívnek hitt döntéseinket – legfőképp azokat, amelyeket szervezetek képviseletében hozunk meg – olyan mellékesnek vélt tényezők is befolyásolhatják, mint az időjárás, a napszak vagy a pillanatnyi hangulatunk. A szerzők tudományos eredményekre és kutatásokra támaszkodva – a kriminalisztikától a gyermekvédelmen át a teljesítményértékelésig – a legkülönfélébb területeken világítanak rá, hogy ahol döntések születnek, ott jelen van a zaj is. Megmutatják, hogyan ismerhetjük fel és milyen stratégiákkal küszöbölhetjük ki, hogy sokkal jobb döntéseket hozhassunk az élet minden területén.
A kötetet a HVG Könyvek bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!
Tetszik, amit olvastál? A borítóképre kattintva kedvezményes áron megrendelheted a kiadó honlapján!
Borító: Kemény kötés
Méret: 160x235 mm
Megjelenés: 2021. 12. 02.
Terjedelem: 400 oldal
ISBN: 9789635650385
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése