Mit együnk és hogyan éljünk? - teszi fel a kérdést Stephen Le a Typotex Kiadó gondozásában megjelent A táplálkozás százmillió éves története című könyvében, és meg is válaszolja azt. Mit ettek őseink és miért fontos ez ma, amikor a modern ember civilizációs betegségekben szenved, miközben ételbőség kíséri mindennapjait? Érdemes megvizsgálni régi korok táplálkozási szokásait, hogy profitálni tudjunk belőle testi állapotaink javításában.
Könyvajánló - Stephen Le: A táplálkozás százmillió éves története
Stephen Le megingathatatlan meggyőződése, hogy korunk civilizációs betegségei abból adódnak, mert étrendünk, életmódunk és környezetünk őseinkéhez képest jelentősen megváltozott. Családi indíttatásból kezdett bele a biológiai antropológiai tanulmányokba (az ember evolúciójával foglalkozó tudomány). A szerző és családja ugyanis Vietnamból került Kanadába, ahol felvették az ottani táplálkozási szokásokat, majd amikor a nagymama évekkel később szintén az országba került, magával hozta ütött-kopott rizsfőzőjét, és Stephen döbbenettel látta, hogy milyen keveset és milyen másképpen eszik a mama, mint ők. Ennek jelentőségét akkor kezdte felfogni, amikor az édesanyja krónikus betegségben idő előtt meghalt, míg a nagymamája 92 évet élt.
"Mintz professzor azt állítja, hogy a szegény emberek a történelem során világszerte az ízetlen, magas keményítőtartalmú ételek fogyasztására kényszerből álltak át, amelyeket csak bizonyos ételízesítők hozzáadása tett élvezhetővé ... A társadalmi elitek eközben nem bajlódtak az ízetlen főfogások és ízletes körítések témájával, hanem húst ettek hússal, amivel a dolgozó néptömegek látták el őket."
"Az éppen megfelelő mennyiségű só mellett a baktériumok elégséges mértékben virulnak, és ízletes csemegévé alakítják az élőhelyüket. A só olyan, mint a fegyelmezés az osztályteremben: ha túl sok van belőle, a baktériumok elvesztik spontán kezdeményezőkészségüket, ha túl kevés, elszabadul a pokol, ami senkinek sem jó, csak a bajkeverőknek."
Minden ellenkező híresztelés dacára az is hamar kiderül, hogy a gyümölcsökkel sem járunk nagyon jobban - ezek önmagukban ugyanolyan kárt képesek okozni, mintha zsírt ennénk nagy kanállal. Hja, a gyönyör ára és a fájdalom haszna - tehát szezonális csemege, vagy olcsó édesség?
Hús, az áldott, átkozott hús, és a szintén áldott, átkozott zsír! A korai Homo agytérfogata ennek köszönhetően nőtt cirka 1 millió év alatt duplájára? A húgysavnak köszönhető-e a magasabb emberi intelligencia? Mi a helyzet a hallal? Sózzunk vagy ne sózzunk? A növények fogyasztása valóban javítja az ember egészségügyi kilátásait? És akkor miért nem szerették a tradicionális társadalmak a növényi étrendet? Jó-e a paleo- és az alacsonyszénhidrát-diéta? Minden formájában és mennyiségében ártalmas-e az alkohol, a tej, a kávé vagy a tea? A kalóriacsökkentés növeli az élettartamot? Vagy mégsem? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ Stephen Le A táplálkozás százmillió éves története című könyvében. Trükkök, mutatványok, csavarok, izgalmas kulináris kalandok és az író saját élményei fűszerezik a művet. A szerző lenyűgöző, szerteágazó utakon viszi az olvasót egyre beljebb a régmúlt és a nagyon is mai táplálkozási szokások, alapanyagok, és feldolgozási hagyományok széles dzsungelébe, hogy elárulja végül a szerinte létező egészséges alapokat a táplálkozásban. Nos, a válaszokon meg fogsz lepődni.
"Ne egyél meg semmit, amit dédanyád nem tartana ennivalónak."
Michael Pollan
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenki térjen vissza a kőkorszakba - csak annyit, hogy ismerd meg tested fiziológiai igényeit és eszerint tápláld a önmagad. Ne felejts el közben mozogni is (nem feltétlenül konditermekben, sőt!), mert áldásos hozama is lehet: egy fizikailag kellően aktív ember racionális keretek között majdnem bármit ehet krónikus betegségek veszélye nélkül. Nem kell hús nélkül élni, de nyakra-főre sem eszegetni (a szerző szerint fiatalon kevesebbet, 65 év felett többet érdemes fogyasztani belőlük). Nasi nélkül is lehet élni - legalábbis mindennapi nasi nélkül tuti. Csak az nem hizlal, amit nem eszel meg, és csak az táplál, amit helyesen megválogatva megeszel - és az isten szerelmére, ne akarjunk steril környezetben élni, ne féljünk a különböző baktériumokkal, élősködőkkel való kontrollált érintkezéstől! Tartsunk viszont a divatos diétáktól... Valami ilyesmi a fenntartható jövő a táplálkozással kapcsolatban, ahogy kivettem a szerző mondataiból. Nem is annyira lehetetlen vállalkozás, nem?
Fülszöveg
Köszönöm a lehetőséget a Typotex Kiadónak!
Fordító: Varró Zsuzsanna
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Megjegyzés küldése