Nagy folyók haragja

 Schmal Rózát saját bevallása szerint is inspirálta a Trónok harca sikere, bár Ladann világát, királyságát, birodalmát már kamaszkorában is építgette, rajzolgatta, később, ahogy mondani szokták, közbeszólt az élet, és egyébként is, komoly felnőtt ember ilyenekkel nem foglalkozik. Szerencsére a nagykamasz fia és az ő Trónok harca iránti rajongása ráébresztette, hogy igazából miért is ne szövögethetné tovább a saját kis világát? Meg is tette, és milyen jól tette!

Határozottan egy ifjúsági fantasynek, egy mesének vártam ezt inkább, de annál sokkal összetettebb és bonyolultabb, és bizony a rengeteg szálon futó történet és a furcsának ható nevek sem könnyítik meg a kiigazodást. De érdemes belevágni. Schmal Róza sem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel, sőt, határozottan szereti sanyargatni őket, de eközben egy különleges, egyedi világot ismerhetünk meg. A történet maga ugyan bonyolult, mégis egy kis hiányérzetem van, főleg a szereplők kapcsán. Néhol karakteridegennek éreztem a döntéseiket, és sajnos sok szempontból meglehetősen idejétmúltak, a "gonosz" karakterek motivációi sem tiszták, túlságosan fekete-fehérnek tűnik, egy régi kor régi meséjének, ahol csak azért gonosz a gonosz, mert csak, és csak azért jó a jó, mert csak, kevés az árnyalat. Épp a minap néztem végig ismét Tolkien örök meséjéből, A Gyűrűk Urából készített szuper filmtrilógiát, és még mindig imádom az egész világot (noha a könyveket már nem tudom elolvasni, próbáltam, egyszerűen túl lassú, inkább néhány kedvenc részt szoktam, meg azokat újraolvasni, amiből nincs film, pl. A szilmarilok is meg a Húrin gyermekei is nagy kedvenceim), de mindig kicsit szomorúan konstatálom, hogy még szuperebb is lehetne, ha nem ennyire... hogy is mondjam... hagyományos. Sok szempontból legalábbis. Persze egy másik korban íródott, és Tolkien személyes nézeteivel is tisztában vagyok, így érthető.

Valahogy ezt a kis szomorúságot érzem itt is. A női szereplők mind csendesek, szerények, és jó nőkhöz híven a családfákban elég sokan belehalnak a szülésbe, hogy ne legyen több gond velük. Az a nő, aki nem csendes és szerény, az gonosz szereplő. Miért gonosz? Mert annak született. Persze maga a történet, az írásmódja miatt mégis az ifjúsági kategóriába sorolható, bár a hossza és az összetettsége miatt mégsem. Lehet mondani, hogy a gyerekeknek így egyszerűbb befogadni - pedig szerintem a gyerekek sokkal fogékonyabbak a valóságra. (Ilyen szempontból Az Ickabog zseniális mesekönyv volt szerintem!)

Schmal Róza

Mindezzel együtt élveztem az olvasást, jó volt elmerülni ebben a különleges világban, aminek történetét jól szövi a szerző, és várom a folytatást! Hátha többet is megtudunk a kissé (egyelőre) egydimenziós karakterekről. A kötet telis tele van térképekkel, családfákkal, rajzokkal, és emiatt hihetetlenül tudom értékelni, imádom az olyan világokat, ahol böngészhetem a térképeket is, ahol komplett családfákban tudok elmerülni, és ezeket mind a szerző, Schmal Róza rajzolta. Bár nem tetszett maradéktalanul, mégis csak ajánlani tudom ezt a könyvet tizenéves kortól, felső korhatár nélkül bárkinek! Nagyon sok a potenciál benne, hátha még jobban ki tudja bontani a szerző a történetet. :)