Win - Ha veszítesz, meghalsz

 Könyvajánló - Harlan Coben: Win

III. Windsor Horne Lockwood - Win - a kőgazdag, különc milliárdos saját regénysorozatot kap, és üde mellékszereplőből főszereplővé avanzsál. Ez pedig az első kötete, ahol rögtön egy sötét, kusza családi drámába botlunk.

Bő húsz évvel ezelőtt ismeretlen tettesek betörtek az arisztokrata Lockwood család birtokára, és elrabolták a fiatal Patriciát. A lányt hónapokig egy eldugott fészerben tartották fogva. Patricia végül megszökött, de az elkövetők is felszívódtak – a családtól ellopott értékekkel együtt, melyek azóta sem kerültek elő.Egészen mostanáig.

A New York-i Upper West Side egyik felhőkarcolójának luxuslakosztályában holtan találnak egy remetét, és holmijai között két érdekes tárgyra bukkannak: egy ellopott Vermeer-festményre és egy bőrtáskára, amelyen a WHL3 felirat áll. A nyomozóknak hosszú évek után nemcsak Patricia elrablása kapcsán, hanem egy másik lezáratlan FBI-ügyben is új nyom áll a rendelkezésére – a szálak ugyanis mindkét tárgy esetében ugyanazon férfi felé mutatnak.

III. Windsor Horne Lockwoodnak (vagy ahogy a barátai ismerik: Winnek) fogalma sincs, hogy a táskája és az ellopott családi festmény hogyan került az elhunyt férfi lakosztályába. De egyre jobban érdekelni kezdi a dolog, különösen az után, hogy az FBI-tól megtudja: az unokahúgát elrabló férfit egy belföldi terrorista merénylet elkövetésével is gyanúsítják, és vélhetően még mindig szabadlábon van.

A két ügy évtizedekig megoldhatatlan feladat elé állította az FBI-t, de Wint három olyan tényező is segíti, amely a nyomozószerveket nem: személyes érintettsége, hatalmas vagyona és sajátos igazságérzete…

Win a Myron Bolitar regények mellékszereplője, Myron titokzatos, vicces társa, gyerekkori legjobb barátja, nem mellesleg egy szupergazdag, már-már arisztokratikus (még ha Amerikában ez nem is alakult ki sosem, azért a legfelső réteg jóformán annak tekinthető), márkamániás, hiú és különc milliárdos. Amolyan "valódi" Bruce Wayne, hiszen az ő szuperereje csupán a pénze volt, csakúgy, mint Winnek. Persze sportos, ügyes, sőt, kegyetlen is, ami egy valamire való igazságosztótól el is várható. Az ő világa sokszor fekete és fehér - még ha valójában szürke is. 

Sokkal egyszerűbb fekete-fehérben látni a világot. Valaki vagy jó vagy rossz. Néha fellépek a Twitterre meg más közösségi oldalakra, és látom a szélsőséges gyalázkodást. A valóságot véglegesen leegyszerűsíteni, sarkítani, a másikat sértegetni könnyebb és látványos. Józanul gondolkodni és megfontoltan véleményt formálni sokkal nehezebb , fárasztóbb, hétköznapibb.

Bevallom, több Myron Bolitar regényt is olvastam már, de alig emlékszem akár Myron, akár Win karakterére, pedig akad köztük olyan is, ami kedvencek között landolt a szerzőtől. Egyszerűen nem ők fogtak meg sosem, hanem maga a történet, azokra emlékszem, nem a szereplőkre. Harlan Coben majdnem össze magyarul megjelent regényét olvastam, a kedvenc szerzőim között tartom számon, mert a történetei mindig csavarosak, jól megírtak, és a legvégén, az utolsó oldalakon is számtalan kanyart vesznek, nem feltétlen lehet kitalálni, merre fog kifutni minden szál. És ő ennek a nagymestere igazán, nem is annyira a szuper karakterábrázolásnak, hanem a történet csavarásának, a kiszámíthatatlan, de tökéletesen megmagyarázható és megmagyarázott végkifejleteknek.

Win ebben a történetben főszereplővé avanzsált, és máris egy családi rejtély közepébe kerülünk: egy magánlakosztályban holtan találnak egy embert, aki minden bizonnyal egyféle gyűjtgető volt - a Remete -, aki alig találkozott emberekkel, de rengeteg holmit halmozott fel. Itt találják meg a hosszú évekkel korábban a Lockwood birtokról ellopott két festmény egyikét, egy Vermeert, illetve Win saját monogrammal ellátott táskáját, amit szintén évtizedekkel korábban látott utoljára. Az FBI eleinte arra gyanakszik, hogy Win lehetett az elkövető - de ő korábban sosem járt a lakásban és nem ismerte a férfit. És mi köze a történtekhez Win unokatestvérének, Patriciának, akit 18 éves korában elraboltak és 5 hónapig fogva tartottak? Lehet, hogy az egyik elkövető halt most meg? Vagy egész más történt?

Vermeer: Hölgy virginálnál

Egy sötét, családi titkokkal teli krimi, aminek a végén szokás szerint minden kiderül, és szokás szerint telis tele van csavarral, semmi nem az, aminek látszik. Kifejezetten megkedveltem Wint - így, regényben, esetleg filmen, a való életben ki nem állnám. Kissé erőszakos, kissé sarkalatos, kissé fellengzős, nagyképű, de mégis stílusos, laza, és ért a humorhoz is. Érzésem szerint sokkal kevésbé veszi magát komolyan, mint amennyire hinnénk róla, és kifejezetten üdítő volt úgy olvasni, hogy a narrátor, az ő csipkelődős stílusával együtt. Azt hiszem, Coben valósággal lubickolt ebben a karakterben, megcsillantotta minden fanyar írói eszközét benne, aki nem a megszokott jófiú, sőt. Nagyon tetszett a végkifejlet is - ahogy már mondtam, a szerző nagymestere a zseniális történetszövésnek. Biztos, hogy keresni fogom Win további történeteit is. 

Ami engem illet, én a Savile Row-ról származó, méretre szabott, hajszálcsíkos, azúrkék öltönyben, egy limitált példányszámú, zöld-rózsaszín Lilly Pulitzer selyem nyakkendőben és egy exkluzív kivitelű, bordó Bedforshire cipőben feszítek, amit Basil mester saját kezűleg készített George Cleverley cipészműhelyében. Bal mellzsebemből különleges Hermes díszzsebkendő kandikál ki mennyei precizitással.
Szeretem megadni a módját.
Azok kedvéért, akiknek ebből nem esett le: kőgazdag vagyok.

A könnyed, jó stílushoz persze hozzáad a jó fordítás is, ami Holbok Zoltán munkája. Egyetlen végtelenül zavaró hibát tudok kiemelni: Patriciára Win végig úgy hivatkozik, hogy az unokahúga, és eleinte azt hittem, tényleg az - a testvérének a lánya. De aztán kiderül, hogy vele kb. egykorú, és az ő szüleik voltak testvérek, Win édesapja és Patricia édesapja - vagyis nem az unokahúga, hanem az unokatestvére. Nem ugyanaz a kettő, még ha néhol így is hivatkoznak a lány unokatestvérre, az hibás.

Köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva kedvezményes áron.