Válasz Helga levelére - egy friss hazai kiadó első kötete!

 Könyvajánló - Bergsveinn Birgisson - Válasz Helga levelére

Bjarni, a már idős izlandi gazda elkezdi felkapargatni a régi sebeket, és válaszol egykori szeretője évtizedekkel korábban írt levelére. Keresetlenül őszinte válaszában végigveszi élete örömeit és fájdalmait, magyarázatot próbálva találni arra, hogy minden vágya ellenére miért választotta a szerelem és a modern város helyett elhidegült feleségét és a még hidegebb, évszázadok óta változatlan vidéki életet.

Egy új könyvkiadó "nyitotta meg kapuit" Magyarországon, mégpedig a Skandináv Ház Alapítvány égisze alatt, akik évek óta a skandináv és tiszteletbeli skandináv irodalmat, társadalomtudományt és persze nyelveket népszerűsítenek. Az Észak folyóirat 2018-tól jelent meg, lapjain művészeti, tudományos, bölcsészeti elemzések és írások éppúgy helyet kaptak, mint északi szerzők versei, rövidebb írásai. A kezdetektől a lap vásárlója és olvasója vagyok, nagyon örülök, hogy van ilyen kezdeményezés az országban, a skandináv életmód és kultúra (és klíma!) rendkívül közel áll hozzám, és örülök, hogy vannak olyan emberek, akik az igen gazdag irodalmuk és kultúrájuk népszerűsítésével foglalkoznak. Hónapok óta hallottam már a kiadó születéséről, a tervekről, és nagyon drukkoltam nekik. Most pedig megalakult az Ø Kiadó, a karakter egy tipikus skandináv betű, de dán nyelvben önálló szó is: hosszú ő-nek ejtjük, a jelentése: sziget.

A kiadó első kiadványa az izlandi szerző, Bergsveinn Birgisson kisregénye, a Válasz Helga levelére.

Címéből adódóan a regény egy hosszú levél, amelyet Bjarni, az izlandi gazda ír egykori szeretője évtizedekkel korábbi levelére. A levélből megismerjük az ő történetét, amelyben talán saját magának is megpróbálja megmagyarázni, élete fordulópontján miért hozott olyan döntést, amilyet. 

Kíméletlenül őszintén mutatja be a vidéki izlandi élet változatlanságát, a feleségével való egyre gyötrelmesebb kapcsolatát, amivel bepillantást enged az emberi fájdalom legmélyére és a kapcsolatok sokszínűségére. Bjarni 1997-ben, már idős emberként, egyedül írja a levelét, "a sírja szélén ülve", ahogy ő fogalmaz. Élete virágán Izland egyik vidéki részén élt mint jószágfelügyelő, és persze mint bárki más, egy tanyán, állatokat tartva tengették életüket a feleségével, Unnurrel. Szépen lassan bontakozik ki a bonyolult és fájdalmas kapcsolatrendszer közöttük, és végül fájdalmasan is ér véget. 

Unnurrel sosem volt közös gyerekük, mert egy egészségügyi probléma miatt a nőnek kivették a méhét, ráadásul még súlyos műhibát is ejtettek az orvosok, képtelenné vált ezután szexuális életet élni. Ezután hozták hírbe a helyiek Helgát, a szomszédos tanya gazdasszonyát, a környék legszebb nőjét Bjarnival, és bár egészen részletesen beszámoltak arról, mikor és hol és hogyan történt pásztorórájuk, valójában csupán rágalom volt, amit a gazda nagyon a szívére vett - és mégis, ez a pletyka ébresztett először heves vágyat benne Helga iránt. Ez a vágy végül majdnem a vesztét okozta, miután a nő választás elé állította: elmegy vele a fővárosba, Reykjavíkba, és együtt élnek hatan, a nő folyton távol lévő férjétől származó három gyerekkel, és a közös gyerekükkel, vagy itt marad - Helga azonban mindenképpen elmegy. Bjarni pedig dönt, és ez a döntés majdnem az életébe kerül. 

A könyv bár nagyon rövid, mégis egy egész élet - sőt, több élet - minden fájdalma és keserűsége benne van. Az elfojtások, a vágyak, a traumák, és a rövid, de örömteli pillanatok is. Az egyszerű élet. Nagyon érzékletesen írja meg Unnur bezárkózó, a traumáit soha fel nem dolgozó fájdalmát a vesztesége miatt, és tükröt tart a szerelmet éltető világnak is, amikor emberek százezrei élnek komoly kapcsolatfüggőségben, mentálisan és pszichikailag rendkívül terhelt környezetben. Az egyszerű, vidéki élet szépsége és hátulütői, a sokkal zárkózottabb életmód, a pletykálkodás és a "vajon mit gondol a szomszéd" - ezek mind helyet kapnak a kötetben. 

Már azt sem tudom, hogy az irántad való vágyamnak egyáltalán köze van-e hozzád, vagy egyszerűen a beteges önbántalmazási hajlamomból fakad.

Nem ez Birgisson első magyarul megjelent kötete, de az első, amit olvastam. Szikár, közvetlen stílusú, kissé régiesebb hangvételű levele - amelyet Veress Dávid, az Észak folyóirat főszerkesztője fordított jó érzékkel - biztos kézzel közvetíti az érzéseket, gondolatokat, és süt belőle az, hogy ez a levél végül több lett, mint aminek szánta - egy önvallomás egy életút végén. A levél elején a hangvétel és a stílus még megszokottabb, amolyan társalgó-fecsegő-mesélő, tele a megszokott frázisokkal, de ebből fokozatosan váltunk át egy, a múlt sebeit kíméletlenül felkapargató és a döntésekkel szembenéző vallomássá. Ezt az átmenetet a fordító jól adta át, és bár az volt a szándékom, hogy minden alkalommal csak egy-egy részt olvasok el a kötetből, azon kaptam magam, hogy sodor magával a történet.

Egy szép kettősség is volt a történetben: bár Bjarni rengetegszer utal magára úgy, mint buta paraszt, valójában egy érzékeny és művelt ember, elvégre olvasókört is működtet, és olvasmányai folyton folyvást visszhangoznak a gondolataiból. Merőben más, mint a legtöbb nemzet egyszerű, vidéki emberei, és ez nem véletlen. De mégis ott van az egyszerű, vidéki ember, aki nem tudja levetkőzni a régi meséket és a babonákat, és félig-meddig nem komolyan, de azért mégis csak hisz bennük. Ahogyan a mai napig emlegetjük a különféle népi babonákat - nem komolyan, de azért egy kicsit mégis meghatározzák a napjainkat. Izlandon rengetegen és rengeteget olvasnak, nem véletlenül annyira gazdag ennek a pici, apró országnak a népnek az irodalma, hogy a ~370 ezer főre több világhírű kortárs író is jut. Elvégre az izlandi elnök is amikor Budapesten járt januárban a kézilabda-meccsen, a tolmácsával besétált az Írók boltjába, és megkérdezte, milyen izlandi íróik vannak, az eladó elérakta, mire büszkén lefotózta a kínálatot, vett egy magyar nyelvű kötetet, és elköszönt. Mindenféle pompát és flancot és védelmet nélkülözve, mint egy egyszerű ember - minthogy az is. Az izlandi nép rendelkezik az egyik legrégebbi irodalmisággal, és ez a szeretet mélyen a kultúrájukba, a mindennapjaikba van ágyazva a mai napig.

Bergsveinn Birgisson 1971. augusztus 30-án született Reykjavíkban, és az Olslói, Bergeni, valamint Izlandi Egyetemeken tanult, doktori fokozatot szerzett skandináv filológiából. A Válasz Helga levelére c. művét 2010-ben írta, 2012-ben az Északi Tanács Irodalmi Díjára jelölték ezért az írásáért. A műből film és színdarab is készült Izlandon. Ez az írás lett az Ø Kiadó első kiadványa, amely egyszerű, minimalista, de nagyon szép és igényes kötésben jelent meg. 

Amikor először elolvastam a Válasz Helga levelére fülszövegét, hirtelen 2019 egyik legjobb olvasmánya, Jostein Gaarder Éppen jója ugrott be. De míg ott a főszereplő, Albert épp egy súlyos döntés előtt áll, itt Bjarni már évtizedekkel korábban meghozta a súlyos döntést, és élete végéről pillant vissza. Elbeszélésmódjában, ahogyan a veszteségekről tud írni, mégis inkább egy másik norvég író, Bjarte Breiteig novelláskötetében, a Fantomfájásokban szereplő néhány írás hangulatát juttatta eszembe. Csak ott a szereplők egy-egy apró élethelyzetébe láttunk bele, itt pedig egy életút minden fájdalmát kaptuk meg - tömörítve. Hiába, ezek a skandináv írók tudnak valamit. Leginkább azt, hogyan hogyan mutassák be távolról, kívülről, mégis rendkívüli érzékkel az érzelmeket, az örömöket és a veszteségeket, a lehető legkevesebb karakterben. 

Köszönöm a lehetőséget az Ø Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!

Több mint 1000 vizuális jel értelmezése

Könyvajánló - D. R. McElroy: A világ szimbólumai

Egy tartalmas, gyönyörű album, mely emlékeztet minket a körülöttünk található szimbólumok fontosságára.

Rengeteg szimbólummal találkozunk nap mint nap, de vajon tudjuk, hogy ezek honnan származnak? Többségéről szerintem átlagemberként fogalmunk is, holott már az ősi barlangrajzok is arra szolgáltak, hogy történeteket meséljenek el. Sokan választanak tetoválásnak is különféle szimbólumokat, ők ebben a könyvben biztosan megtalálják a személyiségükhöz leginkább passzoló jelképet.

A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg magyar nyelven D. R. McElroy izgalmas albuma, melyben tematikus fejezetekre bontva igyekszik megmutatni a világ több mint ezer jelzését, jelképét, ikonját. Megismerteti az olvasókkal eredetüket és azt is, hogy különböző korokban milyen értelmezéseket kaptak bizonyos jelképek, melyek alkalmazása jóval hatékonyabbá teszi a kommunikációt.

Az első fejezetben megismerkedünk az alkímiai szimbólumokkal. Jóval a periódusos rendszer előtt is léteztek jelölések a különböző elemekre, amik közül sokkal találkozhatunk többek között az asztrológiában is, mint a tűz, a nap, a levegő és a föld elemei. De említhetnénk az aranyat, a legbecsesebb fémet is, melynek alkímiai jele a Nap. És, ha már a Nap szóba került, a kilenc bolygónak és a Holdnak is van alkímiai szimbóluma.

Emellett szóba kerülnek a különféle ún. pogány praktikák szimbólumai is, mint például a végítélet jele, a fordított pentagramma, de megismerjük a különféle szem szimbólumokat, Ré szeme, Hórusz szeme, Ártó szem és A mindent látó szem. A különféle civilizációknak is megvoltak és megvannak a maguk szimbólumai. Gondoljunk csak a hieroglifákra, a tetoválások terén is oly népszerű polinéz szimbólumokra, kínai kandzsikra vagy az azték ábécé különleges glifáira.

A legismertebb jelképrendszerek között a nyugati asztrológiát, a zodiákus jegyeit emelném ki. Ezeket a jeleket még azok is felismerik legtöbbször, akik egyáltalán nem hisznek benne. Mindenhol szembejönnek velünk a csillagjegyek, most pedig ebből az albumból azt is megtudhatjuk, hogy honnan erednek ezeknek a jelképek, ahogy azt is, hogy a kínai asztrológia mennyire más, mint nyugati rokona.

Más több ezer éves jelképek történetei is helyet kaptak a kötetben, mint a kelta kultúra jelképei, a különféle rúnaszimbólumok, mint a kelta, a druida vagy a viking rúnák. És az alkímia után a kémia sem maradhatott ki: ha az iskola tanulmányainkból már nem emlékszünk, a kötet felfrissíti emlékeinket a periódusos rendszerről.

Minden kornak megvannak a maga jelképei, szimbólumai, a miénkben biztosan ki merem jelenteni, hogy a leggyakrabban használatosak az emojik, emotikonok és az összes számítógépes, okostelefonos jelkép. Mac felhasználók minden nap látják a command billentyűn szereplő jelképet, de azt vajon tudtátok, hogy ezt a hurkos négyzetet nevezik Bowen-csomónak vagy Szent Hannes keresztnek is?

Egy fejezetben ismerkedhetünk a különféle pénznemek jelöléseivel, majd az ideogrammákkal és természetesen nem maradhattak ki a nyelvek sem. Az alfabetikus nyelvek, mint a miénk is és vannak az ideografikus nyelvek, mint a kínai, a japán valamint a koreai nyelv. Utóbbiaknál a betűk alakja gyakrabban jelent szavakat és fogalmakat, mint hangokat.

A másik szintén gyakori jelzéscsoport a használati utasítások szimbólumai. Minden nap látjuk a ruháink címkéjén a mosási, vasalási instrukciókat, de gondolkodtatok már azon, hogy ezek honnan származnak? Biztos akad, aki igen, én nem, de most már tudom, hogy a GINETEX-nek, azaz a Textilkezelési Címkézéssel Foglalkozó Nemzetközi Szövetségnek köszönhetem, hogy teljesen mindegy milyen gyártmányú ruhát vásárolok, érteni fogom a tisztítással kapcsolatos utasításokat.

Szintén napi szinten találkozunk a gyógyítás jelképeivel, de a történetüket nem biztos, hogy mind ismerjük. Ilyen például az Élet Csillaga, mely egy hatágú, fehér szegélyű kék csillag, közepén Aszklépiosz (a gyógyítás görög istene) fehér botjával, ahol a hat ág az elsősegélynyújtás hat alapelvét jelképezi. Sokan már biztosan kapcsoltatok is, bizony, ez a mentősök és az elsősegélynyújtók jelképe.

Az egyik fejezet számomra teljes sötét folt. Szégyen vagy nem szégyen, fogalmam sincs a katonai jelképrendszerről. A hivatásos katonák csíkjairól, csillagairól. Még itthon sem, a kötet szerzője pedig amerikai, arról pláne, de a kötetben most kapunk egy szeletet a tengerészgyalogosok, a haditengerészek, a légierő és a szárazföldi haderő hivatásos katonáinak rendfokozati jelzéseiről.

Ezután egy igazi világnyelvvel is foglalkozott a szerző, mégpedig a zenével. Olvashatunk az eddig talált legrégebbi lejegyzett zeneműről, mely a suméroktól származik és töredéke a Lipit-Istár istenkirályhoz szóló himnusznak. Ez persze ékírással készült, így hiába is adnám egy hegedűművész kezébe, sok mindent nem tudna vele kezdeni, ezzel szemben a mai zenei szimbólumokat és jelzések százait ismerik, használják és saját elképzeléseik szerint módosítják is a zenészek, így a zene örökké változik és fejlődik.

A mitológia is megmutatja magát egy kicsit hosszabb fejezetben. Például a főnix, mely jelkép megjelenése Kínában azt jelenti, hogy új császár születik, Fenrir, a szörnyfarkas, aki legyőzte Odin főistent, griff, Hórusz, daru, sirály vagy a legendás sárkányok. Az állatok után a rovarok, többek között a szkarabeusz és a kabóca, valamint a nővények is sorra kerülnek, mint például az Életfája, az édenkert Tudás Fája, a hindu mitológia szerint kívánságokat teljesítő eperfa és a világ talán legismertebb virágszimbóluma, a lótusz.

A több mint ezer szimbólum közül nem maradhattak ki a mindennapok jelbeszédei sem. Ide tartoznak az olyan gesztusok, mint a fej fölé emelt kéz, ami a "megadom magam" egyezményes jele, vagy a magasba nyújtott kar és az ökölbe szorult kéz, mely ősidők óta a győzelem jele. Számos ilyen gesztust említ a szerző, amiket a világon szinte mindenhol felismernek és néhány egy-egy országra jellemző is helyet kapott a kötetben.

A vallási szimbólumoknak is jutott egy fejezet, de ez csak egy röpke 28 oldalas ízelítő, mert ha mind a több mint négyezer ismert vallás szimbólumait össze akarnánk gyűjteni, ahhoz az egész könyv is kevés lenne. Ezután egy fejezet igyekszik bemutatni a biológiai és társadalmi nemek jelzéseit, ezt követik a pogány szimbólumok, majd a közlekedés és szállítás jelképei, s zárásként az írás szimbólumai.

Ez egy nagyon jól sikerült, tartalmas album. Aki szereti az érdekes információkat, kicsit belesne mindennapos jelképeink történelmébe, eredetébe, az megtalálja a számításait ezzel a kötettel. Gyönyörű, igényes kötés és rengeteg látványos illusztráció és olvasmányos leírások.

A kötetet a Kossuth Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre recenziós céllal, melyet ezúton is köszönünk!

A képre kattintva kedvezményes áron elérhető a kötet a kiadónál!

Kövess minket a Facebookon is!

 

Annyiféleképp búcsúztunk

1914 - 1942 - 1964: az örökösnő, a Szabad Francia Erők harcosa és az özvegy - három különböző nő sorsa fonódik össze az időn keresztül, akik tették, amit tenniük kellett, ott és akkor, úgy, ahogy lehetett. Gyakran nem is tudjuk, milyen mély elhatározásokra vagyunk képesek, egészen addig, amíg rá nem kényszerülünk megismerni saját erőnket - mert nincs más választásunk. Sőt! Néha muszáj meggondolatlannak lennünk, hogy megváltozzon az életünk. Rettenthetetlen asszonyok története ez, ahol a döntések mindig húsba vágók, de nem is a döntések meghozatala a legnehezebb, hanem utána együtt élni azok következményeivel. A három szerzős könyv - Beatriz Williams · Lauren Willig · Karen White -  Annyiféleképp búcsúztunk címmel a Next21 Kiadó gondozásában jelent meg.

Könyvajánló - Beatriz Williams · Lauren Willig · Karen White: Annyiféleképp búcsúztunk

Az örökösnő

1914. szeptemberében, a német invázió kellős közepén, Aurélie kalandos úton a családi rezidenciára, a  De Courcelles-kastélyba gyalogol, ahol csak az apja tartózkodik. Magával visz egy értékes relikviát, amelyre századok óta a család nőtagjai vigyáznak - az a hiedelem róla, hogy amíg Courcelles leszármazó birtokolja, Franciország nem veszhet el. Aurélie engedély nélkül hozta el a Ritzben tartózkodó anyjától, hogy itt vidéken nagyobb biztonságban lesz, mint Párizsban - a németek azonban elrekvirálják a kastélyt, és keresni kezdik az ereklyét. Ott tartózkodik egy fiatal német  tiszt is, Herr von Sternburg hadnagy, aki korábban pont a Ritzből ismeri a lányt, és fülig szerelmes belé. Aurélie a megszállás alatt dönteni kényszerül: mi a büszkeség ára, és hogyan kell kivárni a mi időnket.

A Szabad Francia Erők harcosa

1942. májusában Párizs újra németekkel teli. A Courcelles-özvegy évtizedek óta a Ritzben tartózkodik, ahol unokája, Daisy gyakran látogatja. Az unoka férje, Pierre, 20 évvel idősebb nála, és kollaboráns, egyre inkább halad a ranglétrán, komoly beosztású német ismerősökre és előnyökre tesz szert, amelyek Daisyt, de főleg a nagymamáját rettenetesen borzasztják. Próbálja meggyőzni a fiatalasszonyt, hogy saját érdekében kezdjen fülelni a német tiszteknek adott vacsorákon, és továbbítsa neki a híreket. Daisy viszolyog a kéréstől, mígnem a nagymamája közli vele, hogy az ő lánykori neve Minnie Gold, és ha eddig magától nem jött volna rá, akkor tájékoztatásul közli, hogy zsidó származású, és így Daisy és gyerekei is veszélyben vannak a német zsidópolitika miatt. Daisy retteg és figyel a vacsorákon, ahol megjelenik egy régi, nagyon csúnya sebhellyel az arcán Max von Sternburg alezredes is. A magas rangú német tiszt anyja után érdeklődve  kifejti, hogy mennyire bátor nőnek tartja a mai napig is az asszonyt. Daisy végül egy angol kémmel szerelembe belebonyolódva megrészegül a kockázatvállalalástól, és egyre merészebb húzásokkal szerez híreket... 

Az özvegy

1964-ben az alig egy éve megözvegyült Babs (Barbara Langford) levelet kap a tengerentúlról, Andrew Bowdoin ügyvédtől, akinek haldoklik az apja, és az az utolsó kívánsága, hogy tisztázza a nevét. Elmondása alapján Babs férje, Kit a háború alatt Párizsban szolgált, és így hátha tud valamit egy La Fleur nevű ellenállóról, aki ugyan bizonyítottan sok életet megmentett, de Drew apja mégis árulónak tartja. Miért? Volt egy rubinokkal, gyémántokkal teletűzdelt ereklye, amit Andrew apjának kellett volna átvennie ettől az ellenállótól, de meghiúsult szállítmány - később a németeknél kezdtek feltűnni ezek a drágakövek. Drew apját árulással vádolták, hogy ő adta át a németeknek, ő viszont La Fleurt okolta a fentiekért, aki tudta, hogy az amerikai ártatlan, de hagyta, hogy az apja vigye el a balhét. La Fleur igazi nevét nem ismerik.

Babs 38 éves, két gyerekkel, amolyan kényelmes, gyakorlatias fajta, strapabíró ruhákban, cipőkben jár, öreg holmijait csak azért sosem cserélné le, mert kicsit viharvert kinézetűek. Kissé szánalmas kinézettel érkezik meg a párizsi Ritzbe, ahol szobát foglalt magának, és ahová a találkozót beszélték meg az amerikai ügyvéddel. Babs képtelen megszabadulni attól az érzéstől, hogy bolondot csinál magából - pláne, amikor egy magabiztos amerikai nő, Mrs. Dubose (Precious) felfigyel személyére és közli vele, hogy vásárolni mennek... a hernyóból pedig gyönyörű pillangó lesz. Persze, mindez önmagában még nem elég a boldog kifejlethez, évtizedek óta rejteget egy levelet, és rettenetesen féltékeny a férje múltjára.

A párizsi Ritz pedig csak hallgat, pedig mennyi mindenről tudna mesélni! Nos, pár tucat oldalon vagyunk túl, nehogy azt hidd, hogy tudsz valamit a fordulatokról, csavarokról, azok ezután következnek. Mondom.

Az olvasó számára ezek után egyértelmű, hogy a regényben sorozatosan ugrálunk az időben hol ide, hol oda, olyan helyszíneken járunk, mint Párizs, a vidéki De Courcelles-kastély, angliai kis falu és a Ritz, a Ritz, a pazar és pozőr Ritz, mint állandóan felbukkanó élettér. A karakterek egytől egyig érdekesek, alaposan kidolgozottak, lenyűgözőek, határozott fejlődéstörténetekkel és titkokkal rendelkeznek. Gyakran rágtam volna a körmeimet, ha tizenévesen, saját elhatározásomból le nem szokom erről a tevékenységről. A dramaturgia káprázatos, mindig a megfelelő helyen kerül csöpögtetésre pár szükséges információ, ami miatt akár hajnalig is fennmarad az ember lánya, hogy akkor most mi is következik?

Nagyon sokat nevettem Babs figuráján, amikor olyasmiről morfondírozik, hogy az elegáns boltban fehérneműként valami vékony teaalátéteket hoznak, és mit képzelnek, háborog, ezekben halálra fog fagyni! Nagyszerű ellenpontja a cselekményben a hernyóból pillangóvá válásának humoros oldala, szemben a különféle háborús szörnyűségekkel. A két lábbal szilárdan a földön álló asszony egyszerre találja mulatságosnak, felháborítónak, pirulásig szégyentelennek, de mégis izgatónak külsejének átváltozását - ami bizonyos határozottságot és felszabadultságot von maga után érzelmi életében is. Végül is, eddig egész életében mindenki csak félredobta, vagy jobb híján választotta őt, mert esetlen, mert csúnya, mert praktikus, mert semmi kellem és szépség nem volt látható kívülről benne. Bezzeg most!

A nyomozás során egyre több mindenre derül fény, ahogy Babs és Andrew a múlt nyomába indul az elszórt morzsák alapján. Mi a lényege a történetnek? Gyakran nem tudjuk, milyen erősek vagyunk, egészen addig, amíg rá nem kényszerülünk megismerni saját erőnket, főleg, ha nincs is más választásunk. Sőt! Néha muszáj meggondolatlannak lennünk, hogy megváltozzon az életünk. Rettenthetetlen asszonyok története ez, ahol a döntések mindig húsba vágók, de nem a döntések meghozatala a legnehezebb, hanem utána együtt élni azok következményeivel. Hogy az áldozatvállalások ne legyenek hiábavalók, el kell fogadni a szükségességet és könyörtelenséget.

Mindenki, kivétel nélkül titkol valamit. Aurélie, Max von Sternburg, Minnie Gold, Sigismund de Courcelles, Daisy, Babs - mindenkinek megvan a maga oka arra, hogy rejtélyeit ne fedje fel, vagy legalább idő előtt ne árulja el.

És a párizsi Ritz! Mindent visz. A kiadvány gyönyörű keményfedeles kiadásban és könyvjelzővel készült.

Fülszöveg

Szerelem a párizsi Ritz szállóban

"Szerelem és árulás, veszteség és révbe érés - éppoly időtlen és nagyszabású történet, mint a legendás Ritz szálló maga." – Pam Jenoff, az Elvesztek Párizsban című New York Times bestseller szerzője

Az örökösnő

A Szabad Francia Erők harcosa

Az özvegy …

Három nő, akiknek egy pompás szállodában forr egybe a sorsa

Franciaország, 1914. A németek elfoglalják és főhadiszállásnak használják Sigismund de Courcelles gróf ősi családi birtokát. A gróf lánya, Aurelie már ismeri a német őrnagy szárnysegédjét, Maximilian Von Sternburgot: Párizsban, elsőbálozóként találkozott a feltűnően jóképű fiatal tiszttel. A háborúban ugyan ellentétes oldalakon állnak, mégis fellobban köztük a szerelem.

Franciaország, 1942. Marguerite „Daisy” Villont rettenthetetlen, szabad szellemű amerikai nagymamája nevelte, a fényűző Ritz szállóban laktak. Daisy Párizs eleste után is a városban marad lányával és férjével, aki náci kollaboráns. Nagymamája a Szabad Francia Erőket, az ellenállást segíti, és Daisy eleinte nem szívesen kockáztatná családja biztonságát, de végül belemegy, hogy futárként összeköttetésbe lépjen egy ügyes angol hamisítóval, akit Legrand néven ismernek. Daisy egyre mélyebben bevonódik Legrand titkos hálózatának munkájába.

Franciaország, 1964. Barbara „Babs” Langfordnak meghalt a férje, Kit, aki élete nagy szerelme volt. A gyászoló özvegyhez becsönget egy amerikai ügyvéd. Andrew „Drew” Bowdoint azzal bízták meg, hogy kutassa fel a francia ellenállás egyik harcosát. La Fleur rejtélyes nő volt, állítólag árulóvá vált. Babst kíváncsivá teszi a nyomozás, és a szálak Párizsba, a Ritz szállóba vezetnek... Ahol olyan szívügyek tárulnak fel, amelyek mindenkinek meglepetést okoznak.

Beatriz Williams tizenhárom regény szerzője, köztük a Nyári feleségek és a Perzselő nyár című bestsellereké. Seattle-ben született, most Connecticutban él, az óceánparton, férjével és négy gyerekével, ahol idejét az írás és a mosás meg a hajtogatás tölti ki.

Lauren Willig New York Times és USA Today bestsellerszerző. Húsz regénye jelent meg, köztük a RITA-díjas Pink Carnation-sorozat könyvei. New Yorkban él férjével és két kisgyerekével, és ipari mennyiségű kávét iszik.

Karen White New York Times és USA Today bestsellerszerző. Huszonöt regénye jelent meg, köztük a Hazatérés és a Köztes idő. Az USA déli államaiban játszódó női regényeket ír, és belekezdett egy Dél-Karolinában játszódó detektívregény-szériába is. Amikor nem ír, akkor olvas vagy énekel. Főzni nem szeret. A gyerekei már felnőttek. Jelenleg Atlantától nem messze laknak férjével és két elkényeztetett havanese kutyájukkal.

Köszönöm a lehetőséget a Next21 Kiadónak!

Fordító: Goretity Franciska

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

Szerző	Beatriz Williams - Lauren Willig - Karen White
Eredeti cím	All the ways we said goodbye
Fordító	Goretity Franciska
Kiadás éve	2021
Kötés típusa	keménytáblás, védőborítóval
ISBN:	9786158191524

Egyikünk hazudik - A sportoló, az ész, a bűnöző, a szépség és a pletykafészek

Könyv- és sorozatajánló - Karen M. McManus: Lehull a lepel / Egyikünk hazudik - One of Us Is Lying (Netflix)

Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. 

Karen M. McManus regényéből, amely nálunk Lehull a lepel címmel jelent meg, a Peacock készített nagy sikerű sorozatot, amely a Netflix streamingszolgáltatónál elérhető.

Simon évek óta a suli ügyeletes pletykafészke, van egy oldala, ahol mindig a suli aktuális pletykáit írja meg, de van egy titka: minden pletyka, amit leír, igaz. Senkinek nincs ötlete, hogy honnan tud ennyi mindent a társairól, de ő az, aki mindenről lehúzza a leplet: megcsaltad a pasidat? Ne aggódj, holnap az egész suli tudja. Drogozol? Holnap már az igazgató kéret be magához. Csaltál? Lehet, hogy jobban figyelned kéne...

Simon mindenkiről mindent tud, és az a hitvallása, hogy ha mindenki tiszta lenne és egyenes, akkor semmi szükség nem lenne az ő közösségi munkájára. Persze ő az egyetlen, aki ezt így gondolja, amikor párkapcsolatokat és barátságokat, jövőbeli reményeket és lehetőségeket tör össze egy-egy pletykájával, amelyek, mint tudjuk, igazak, de nélküle talán sosem derültek volna ki... 

Miután Simon meghal, azokat gyanúsítják, akik vele voltak a teremben: Bronwynt, Addy-t, Nate-et és Coopert, különösen, hogy a halála után elindul egy pletykaáradat Simon oldalán a négy érintettről. Cooper a suli egyik nagy sporttehetsége, ügyes baseballos, akinek az a dolga, hogy valóra váltsa az apja álmait: felvegyék egy jó csapatba a suli után. Baseballnál ugyanis nem ritka, hogy már a középiskola elvégzése után, 18 évesen felveszik az embert egy-egy csapatba, de persze dönthet úgy bárki, hogy főiskolai-egyetemi tanulmányokat folytat, és az egyetemi csapatban játszik. Coopernek ez a terve, ám van egy nagy titka, amit Simon (vagy valaki Simon nevében) mégsem kürtölt világgá, noha tudja ő is, hiszen egy jelszóval védett fájlban megírta Cooper titkát. Ehelyett azt hazudta, hogy Cooper nem magától lett olyan jó baseballban: doppingolt. Ez az elsőhazugság, ami Simon blogján napvilágra kerül. Vajon van ennek valami köze a halálához is?

Vagy Nate lenne a tettes, aki felfüggesztett büntetését tölti drogbirtoklásért és dílerkedésért? Esetleg Addy, a szőke szépség, aki 3 éve alkot álompárt Jake-kel, a suli focicsapatának sztárjával? Vagy Bronwyn, aki csodás körülmények között majdnem bukásból fél év alatt színötösre javított kémiából, de mint kiderült, csalással? Egy biztos: mindannyiuknak lenne indítéka és oka, ahogyan régebbi célpontoknak is, akiknek az életét tönkretette Simon.

A könyv során megismerünk négy fiatalt és a családjukat, vannak köztük bevándorlók, akik egész életükben bizonyítani akarnak, vannak felszínes, csak a külsőségekkel törődő anyák, vannak teljesen széthullott és a terveiket a gyerekben megvalósítani akaró családok. Felvonultat a könyv halálos betegséget, technofóbiát, mentális betegséget, drogot, alkoholizmust, kapcsolatfüggőséget, irányításmániát, depressziót, iskolai lövöldözést, erőszakot, és szó van arról, mennyire álságos tud lenni a társadalom.

Egy könnyed hangvételű, fiatalokat a középpontba állító regény, amely mégis számtalan árnyalatával foglalkozik a világunknak, számtalan problémát érint. Nem ad rájuk megoldást, mert nem is dolga, csupán mesél róluk. A legjobban talán a testvéri kapcsolatok tetszettek benne: ahogyan Bronwyn és Addy áll a testvéreihez, és ők hozzájuk. De felsorakozott itt mindenféle egészséges és egészségtelen szülő-gyerek, baráti, párkapcsolati kapcsolat.

A sorozat ettől egy kissé eltér, van, hogy kicsit más titkok vannak a háttérben, más a szereplők kapcsolatainak dinamikája. Mindazonáltal mégis nagyon hozza a könyv hangulatát, amit annak ellenére (vagy épp azért, ki tudja) nagyon tudtam szeretni, hogy középiskolás fiatalok a főszereplői. Mondjuk a Riverdale-t is nagyon szerettem. A titok talán az, hogy megfelelő lazasággal és humorral állnak a témához. Simán a képernyő előtt ragadtam múlt éjjel, amikor gondoltam, hogy a korábban kényszerűen félbehagyott rész utolsó 10 percét még megnézem: persze, a két következő részt is sikerült megnéznem, a harmadiknak meg az első felét, hogy aztán hajnali 3 körül kerüljek ágyba. :) 

Addy szerepében Annalisa Cochrane, Cooper szerepében Chibuikem Uche, Bronwynként Marianly Trejada, Nate szerepében Cooper van Grootel látható, Simont pedig Mark McKenna alakítja. Kifejezetten jók a sorozatban a vágóképek, beállítások, és bele lehet merülni a rejtélybe - főleg, hogy őszintén szólva már csak arra emlékszem, hogy nagyon tetszett a könyv, de hogy mi történt valójában Simonnal, arról már fogalmam sincs. 

A kötet a Maxim Kiadó Dream válogatás sorozatában jelent meg, most pedig egy új, filmes borítót is kapott. A borítra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Köves minket Facebookon!

Mozdulj ki! Irány a riolittufaömlés Kazáron!

Kirándulás a szabadban 2022/4

Irány a riolittufaömlés Kazáron!

Ezúttal a Novohrad-Nógrád Geoparkba vitt az utunk, hogy megcsodáljuk a ritka és különleges látványt nyújtó szürkésfehér riolittufát. Egy nagyjából 8 km-es körtúra keretén belül ismerkedünk a természet eme csodájával. Kényelmesen két óra alatt bejárható az út, de nyugodtan lehet kényelmesebben sétálni, több helyen vannak pados pihenők is kialakítva.

A túra kiindulópontja Kazáron a Diófa út és a Béla út kereszteződésénél kialakított parkoló (1.). Innen elindulunk észak felé a Piros kereszt jelzést követve. Nehéz lesz eltéveszteni az irányt, a következő fotón látni fogjátok milyen jópofa fatáblák mutatják az utat a riolittufához. Elmegyünk egy szép dimbes-dombos tisztás mentén, aztán beérünk az erdőbe, ahol vár ránk egy kisebb emelkedő, de a parkolótól számítva nagyjából fél óra alatt el is érünk a túra fénypontjához (2.).

A riolittufa gyönyörű látvány. A képződményre ne lépjünk, mert fokozottan védett és sérülékeny, tökéletesen körbejárható ösvények mentén. Mindenképpen hasznunkra lesz a túracipő, mert itt-ott meredeken kell le-fel menni, hogy közelről is megcsodálhassuk ezeket a karfiolra emlékeztető formákat, melyek az erózió következményei. A tufa környékén és a teljes túra alatt is találunk számos információs táblát, melyek bemutatják a parkot.

A piros kereszten haladunk tovább miután kigyönyörködtük magunkat. Csupán néhány perc sétára a riolittufától találunk egy pados pihenőt. Itt akár szusszanhatunk is egyet mielőtt továbbmennénk. Gyönyörű erdőben sétálunk tovább. Út közben érdemes jobbra figyelni, mert elhaladunk majd egy szép kis tó mellett is (3.). Mikor ott jártunk még be is volt fagyva, így még picit hangulatosabb volt, de biztos vagyok benne, hogy tavasszal, nyáron, zöldbe borulva is mesés lehet.

Lassan elérünk majd az Aranyosi-forráshoz (4.) is és egy újabb szépen kiépített fedett pihenő mellett megnézhetjük milyen, amikor több méter magas falat képez a szél szállította por leülepedéséből keletkező lösz (5.).

Utunk lassan becsatlakozik a Piros jelzésbe, ami egy szekérúton visz le minket a faluba. Gyönyörű kilátásban lesz részünk lefelé, miközben apránként felbukkan a falu is a látómezőnkben (6.). Lassan meghalljuk a falu hangjait és ott is találjuk magunkat a házak között. Aztán kiérünk a falu fő utcájára (7.), amin balra sétálva hamarosan a parkolónál találjuk magunkat (8.).

Kövess bennünket Facebookon!

A sorozat előző részeit az alábbi linkekre kattintva olvashatjátok:

2022

1. Irány a Haraszt-hegyi tanösvény!

2. Irány a Vértesi Panoráma tanösvény!

3. Irány a Morgó-gödör!

2021

1. Irány a Gerecse legmagasabb pontja, a Gerecse-tető!

2, Irány a Budai-hegység legnagyobb vízesése!

3. Irány a Velencei-hegység, a Pákozdi ingókövek!

4. Irány a Pilis! Vár rád a Dömörkapu, a Sikárosi-rét és a Lajos-forrás!

5. Irány a Vértes! Vár rád egy gánti körtúra!

6. Irány a Bükk déli része! Vár rád a Kő-völgyi tanösvény, a kaptárkövek és a Felső-szoros!

7. Irány a Vértes! Vár rád egy izgalmas "nyolcas" Várgesztes mesés erdejében!

8. Irány a Nagy Cser! Vár rád a Diósi tanösvény!

9. Irány Hollókő és az Isten tenyere kilátó!

10. Irány a Mária-szakadék vidéke, a Körtvélyesi kilátó és a Vitány vár!

11. Irány a Velencei-hegység, a sukorói körtúra!

12. Irány a Tátika várrom a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban!

13. Irány a Guckler Károly tanösvény és kilátó!

14. Irány egy vulkán krátere a halápi tanösvényen!

15. Irány a Tátorján tanösvény Balatonkenesén!

16. Irány a Fekete-hegy, Szentbékkálla és Balatonhenye!

17. Irány a Visegrádi-hegység, egy vadregényes kaland az Apát-kúti-völgyben a patak partján!

18. Irány a Mátra-bérc, Ágasvár és a Csörgő-völgy!

19. Irány a Bozótmíves tanösvény a Gödöllői-dombságban!

20. Irány a Haraszt-hegyi tanösvény!

21. Irány a Vértesi Panoráma tanösvény!