A beteg

 Könyvajánló - Jasper DeWitt: A beteg

Azért írom le ezeket, mert pillanatnyilag nem tudom eldönteni, hogy egy szörnyű titok birtokába jutottam, vagy esetleg elment az eszem, ami etikai és anyagi szempontból is a káromra válna, mivel gyakorló pszichiáter vagyok.

A Néma ​tanú és Stephen King találkozása ez a hátborzongató horror: Parker, a fiatal, túlzottan magabiztos pszichiáter állást kap egy New England-i elmegyógyintézetben, és katasztrofálisan elszámítja magát, amikor megpróbál meggyógyítani egy titokzatos és rendkívül veszélyes beteget.

Parker később, internetes posztokban teszi közzé szívfacsaró beszámolóját. Megismerkedünk a kórház legnehezebb és legveszélyesebb esetével: egy negyvenéves férfival, aki hatéves korában került az intézménybe. Ezt a beteget még senkinek sem sikerült diagnosztizálnia. A tünetei folyamatosan változnak, és azok, akik megpróbálták meggyógyítani, később mind megőrültek, vagy öngyilkosságot követtek el.

A kórház kétségbeesett és rémült igazgatói szigorúan bezárva tartják, és a dolgozók a saját érdekükben csak akkor kerülhetnek kapcsolatba vele, ha feltétlenül szükséges. A rendkívül intelligens és túlzottan magabiztos Parker azonban úgy dönt, hogy kideríti, miféle betegség kínozza ezt a titokzatos pácienst. Azonban már az első találkozás alkalmával kicsúszik a kezéből az irányítás, és hamarosan olyan válaszokkal kell szembenéznie, amelyek a legmerészebb fantáziáját is felülmúlják. 

Jasper DeWitt 2016-ban osztotta meg folytatólagosan ezt a történetet a Redditen, és hamar olyan népszerűségnek örvendett az írása, hogy nem sokkal később megjelent papíron is. A filmes jogait is eladták már, állítólag Ryan Reynolds is érintett a történetben - de a filmről egyelőre nem elérhető túl sok információ. De miről is szól ez a rövid kis regény?

A főszereplő, Parker egy fiktív blogot ír egy fiktív oldalon, amely egészségügyi dolgozókat tömörített, és a kötet szerint 2012-ben meg is szűnt. A szereplők neveit, a helyszíneket és néhány dolgot "Parker" megváltoztatott, így nem sikerült megtalálni őket a valóságban - hangsúlyoznám, hogy ez a felütés is fikció, akárcsak A hasadék esetén, viszont szerintem jobb is, mert DeWitt nem próbálja lenyomni a torkomon, hogy ez a sztori valós, míg Karika megpróbálta. Aztán ahogy haladunk a végkifejlet felé, ki is derül, hogy nem is lehet valós.

Parker egy fiatal, pályakezdő pszichiáter, aki a Yale-en végzett, kitűnő eredménnyel, rezidensként is csupa jó ajánlást tudott csak összeszedni: szakmailag szinte kifogástalan, ám kissé öntelt is. Részben a menyasszonya, részben az édesanyja története miatt úgy dönt, hogy egy kicsi, alulfinanszírozott állami elmegyógyintézetben kezdi meg szakmai pályafutását, bár eredményei révén "többre" is hívatott lehetne. Ebben az állami intézményben hamar belefut egy furcsaságba: egy betegbe, akinek a hivatalos betegkartonja papírvékony, és csupán egyetlen név szerepel rajta: Joe. Egy beteg, aki "tiltott gyümölcs" minden dolgozónak, aki nem találkozhat senkivel, kivéve néhány válogatott munkatársat, akik a  gyógyszerét ellenőrzik, ételt adnak neki és ágyneműt cserélnek.

Joe negyvenéves, és már 34 éve, hatéves kora óta az intézmény lakója. Parker, a fiatal, ambiciózus pszichiáter eldönti, hogy segíteni akar rajta. Egyrészt mert nem tudja elképzelni, hogy 34 év alatt nem tudták diagnosztizálni, másrészt a hírnév iránti vágy is hajtja őt: talán ő lehet, aki felfedez egy teljesen ismeretlen mentális betegséget, ami nem csupán meglévő ritka mentális állapotok összessége? A helyzetet nehezíti, hogy az archivált, vaskos aktája is erősen hiányos, és hogy mindezt titokban, az intézmény vezetőségének háta mögött kell kutatnia. 

Joe hatévesen került be az intézetbe, nagyon erős rémálmok gyötörték. Akkor dr. A., az akkori igazgató kezelte, és úgy tűnt sikeresen. Egy éjszakát töltött bent, aztán hazaengedték. Következő napon Joe teljesen kifordult önmagából, erőszakos lett, komolyan megtámadt ápolókat, dolgozókat és betegeket is, így végül bent tartották, de semmiféle terápia nem segített rajta. Úgy tűnt, hogy érzelmi empátiája szinte nulla, de a kognitív empátiája hihetetlenül fejlett: mindenkinek ismerte a legnagyobb, akár gyerekkorból eredő félelmét, rémálmát, a sérülékenységét, fizikai és pszichikai szinten egyaránt, és ezt aljas, szadista módon ki is használta minden alkalommal. Körülötte sorra őrültek meg és/vagy lettek öngyilkosok a páciensek, ápolók, ezért végül a teljes és örökös elzárása mellett döntöttek. Azóta eltelt több évtized, de a beteg állapota nem sokat változott. Hogy végül Parker tudja-e kezelni, és mi lesz az egésznek a vége?... Kiderül a regényből!

Nagyon szerettem ezt a könyvet. Elég vegyes volt a fogadtatása, kicsit tartottam is tőle, de nekem nagyon tetszett. A szerkezete, a felépítése, ahogy blogbejegyzések formájában ismerjük meg a sztorit, amely egyre hihetetlenebb fordulatokat vesz, és nagyon tetszett a végkifejlet is, ahová végül kifutott az egész. Az eleje hihetetlen jól megírt, a karaktereket alaposan megismerhetjük, mindegyik egy egyedi történetet rejt magában, de a vége sajnos egy kissé összecsapott. Maga a történet tetszik, de a végére mintha kifulladt volna a lelkesedés, és egy kicsit afféle kihagyott lehetőségnek hat, de ebben szerepet játszik az is, hogy eredetileg nem is regény volt, nem is annak szánta a szerző. Nagyon szívesen olvastam volna hosszabban, és magával is rántott "Joe" története, sőt, meg is rendített, amikor kiderült, mi történt egészen pontosan 34 évvel korábban... végül talán ez a momentum volt az, ami miatt nagyon maradandóvá vált. Egyetlen egy hatéves gyereknek sem szabadna átélnie olyasmit, amit Joe átélt.

Ha valaha elkészül belőle a film, nagyon kíváncsi leszek rá! 

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!