Egy nap és egy élet története - Papírpalota

Ez a ház, ez a hely minden titkomat ismeri.

Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek, Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent.

Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket.

A regény fokozatosan adagolja a múltbeli eseménysort, hogy átérezzük, milyen összetett a döntés, amelyet Elle-nek meg kell hoznia. A Papírpalota egyszerre gyengéd és pusztító mű, amely hitelesen ábrázolja a feszültséget, amely vágyak és méltóság között feszül, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, kisebb gaztettek és igazi bűnök közötti összefüggéseket.

A történet "ma" kezdődik, egy auguztus elsejei kora reggelen, amikor Eleanor - Elle - felébred, és úszni megy a közeli tóba. Gyorsan kiderül, hogy előző este ő és gyerekkori barátja, Jonas lefeküdtek egymással, megcsalva a házastársaikat. A szex utáni kellemes érzések, a sok évtizedes vágyakozás félig beteljesedése, aztán a kételyek, és mindeközben az önvád - mindezek már az első oldalakon kiolvashatóak Elle gondolataiból. 

Szeretem, hogy a fák egyszerre nőnek felfelé és lefelé. Bár mi is meg tudnánk tenni.

Ő a narrátor, az ő szemén át ismerjük meg a történetét, amely különleges, de mégis hétköznapi. Elle 1966-ban született, és nem sokkal a születése után majdnem meg is halt, amikor egy életmentő műtét következtében kicsit "összecsavarták" az egyik petevezetékét, és elvágták a másikat. Azt gondolnánk, ez élete első traumája. Valóban, az első, amit átélt. De nem csak azok számítanak, amelyeket átélünk, hanem azok is, amelyeket belénk nevelnek, amelyek valójában a szüleink, nagyszüleink, és a korábbi generációk traumái. 

Ma már bizonyított tény, hogy a transzgenerációs hatások létező és fontos elemei az életünknek, és bizony nem egyszerű a feldolgozásuk: évek munkája kell hozzá, és akkor a "saját", szerzett, nem örökül kapott hatásokról még nem beszéltünk. Úgy érzem, ez a kötet erről szól. 

– Az én időmben mi simán elváltunk és újraházasodtunk – jelentette ki mami. – Annyival egyszerűbb volt. Mondhatni szórakoztató, mint új ruhát vásárolni.
– Nana! – mondom. – Én nem pont így emlékszem. És ha Anna itt lenne, neki is ez lenne a véleménye.
– Ugyan már! – legyintette mami. – Egész jól sikerültél. Ha apád meg én együtt maradunk, isten tudja, mi lett volna belőled. Lehet, hogy boldog, szentimentális liba. Lehet, hogy szállodaigazgató. A válás jót tesz a gyerekeknek. – Felállt, hogy összeszedje az utolsó desszertvillákat. – A boldogtalan emberek mindig érdekesek.

Megismerünk egy helyzetet: egy ötvenéves, háromgyerekes nő, és egy korabeli, szintén családos férfi döntést hoznak: megcsalják a házastársaikat. Könnyű helyből ítélkezni, miközben ez épp annyira mindennapi eset, mint bármi más. Hogy mégis meglépjék ezt, addig nagyon hosszú út vezetett. Főleg, mert mindketten többé-kevésbé boldogok a házasságukban - de mindketten évtizedek óta egymásért vannak igazán oda. 

Bár ez az esemény, maga a megcsalás ad keretet a történetnek, és ebből indulunk ki, ez nem egy szerelmi történet - nagyon nem. Ez egy családtörténet, annak minden szomorú és vidám, bicskanyitogató és furcsa részletével, egy különös, egyedi, mégis hétköznapi család története, amiben nem csak Elle életében szemezgetünk, de az anyja és a nagyanyja életének egyes szeleteit is megismerjük. Három erős, de tragédiákkal és traumákkal pettyezett nő élete, ahol a férfiak csak mellékszereplők, és jóformán csak jöttek-mentek: Wallace és Nanette is háromszor házasodott, és ezeken kívüli kapcsolataik is voltak. Volt jóravaló, kedves pótapa is, meg abúzust elkövető aljas disznó is köztük: színesek voltak, de mind csak forgószelek a nők életében, akik miközben a saját démonaikkal küzdöttek, létrehozták a gyerekeikét is.

Belépek a zuhany alá, ömlik rám a forró víz, remélem, hogy elnyomja hörgő, állatias zokogásom, sóval behintett kétségbeesésem, könyörgök a víznek, hogy mosson tisztára, égesse le rólam a múltat.

Nagyon tetszett a regény felépítése: Miranda Cowley Heller fokozatoan ismertet meg ezzel a különleges, mégis oly hétköznapi életúttal, ami Elle-nek jutott. Sok különálló fejezetben, részben, sok idősíkon keresztül meséli el részletesen nagyjából 24 óra történetét, közbeszúrva 1-5 oldalanként egy-egy viszatekintést, egy-egy szemelvényt, jelenetet vagy fordulópontot a saját és a felmenői múltjából. Sokat ugrálunk térben és időben, de minden rész elején szerepel, hogy mikor és hol járunk - érdemes erre odafigyelni, különben könnyen elveszíthetjük a fonalat. Sok szereplő kerül képbe, néhányan csak pár sor erejéig, néhányan több időre, mint akármelyikünk életében.

A végére kirajzolódik, mi vezetett ahhoz az éjszakához, és hogy milyen nehéz a további döntés. A regény vége nyitott marad, a következtetések levonását az olvasóra bízza - ő csupán elmesélte a történteket. Nagyon tetszett a stílus, a szépérzékkel megírt leírások, az őszinte kirohanások, a szókimondó, valós kifejezések. Traumák, tragédiák, gyerekkori abúzus, nemi erőszak, rablási kísérlet, balesetek, segítégnyújtás elmulasztása miatti haláleset (mondjuk én is otthagytam volna, pusztuljon az ilyen...), magzat elvesztése, stb... csupa olyan dolog történt ezzel a három erős, különleges nővel, ami a mindennapok során sajnos nagyon sokakkal megtörténik. Ezeknek a lenyomata ott van bennük. De ott van minden örömé, a gyerekkori nyaraké, az évtizedes barátságé, a szerelmeké, minden szép emléké is. Csakúgy, mint bennünk. Magával ragadó utazás volt ez a regény, filmszerűen láttam magam előtt a tavacskát, a papírpalotát, a hajót, a strandot, az óceánt... mindent. 

Miranda Cowley Heller az HBO egyik egykori igazgatójaként nagy sikerű sorozatok készítésében vett részt, ez az első regénye. A könyv magyar kiadása Katona Ágnes fordításában a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatában jelent meg, és mind kinézetével, mind tartalmával tökéletesen illeszkedik ezeknek a kortárst szépirodalmi, gyönyörű, de súlyos és megrázó regényeknek a sorába.

Amióta elég öreg vagyok ahhoz, hogy megkérdőjelezzem az ösztöneimet, anyám mindig ugyanazt a tanácsot adja nekem: „Dobj föl egy érmét, Eleanor. Ha a válasz nem az, amit vártál, csináld az ellenkezőjét.” Mindig tudjuk a helyes választ, akkor is, amikor nem… vagy amikor azt hisszük, nem tudjuk. De mi van, ha bűvészérme? Ha mindkét oldala ugyanolyan? Ha mindkettő helyes, akkor mindkettő rossz.

Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet