Mentőakciók

Egy lazább, líraibb, filozófikusabb, de az utolsó harmadára kőkemény, akciódús Marko Kloos prózát olvashatunk az Agave Könyvek gondozásában megjelent Mentőakciók című kiadványban (Frontvonalak 6.). Izgalmakban nem lesz hiány, dacára, hogy három éve nem hallani a Naprendszerben a nyurgákról, a Marson kölcsönösen elkenték egymás száját, és a hallgatólagos tűzszünet lehetőséget adott arra, hogy az emberiség kicsit anyagilag és technikailag összeszedni magát. Most itt az új technológia, ki kell próbálni... A kötet pár napig még előrendelhető státuszban van, ami jelentős árengedményt jelent a vásárlónak!

Könyvajánló - Marko Kloos: Mentőakciók

Három év telt el az utolsó Marko Kloos által vázolt Mars elleni embertámadás óta, ami a bolygó visszaszerzésére irányult. Emlékszünk még, nem lett túl sikeres a nyurgák által állított csapda miatt, de végül is lett, ami lett: egyik fél sem tudott győzni, az emberiség a bolygót pedig élhetetlenné tette mind a nyurgák, mind az emberek számára. Andrew Grayson szavait idézve: "nem veszítettünk, de az is kurvaélet, hogy nyerni sem nyertünk." Két hasznot könyvelhettek el, és az is valami: 1) hallgatólagos tűzszünet alatt fel lehetett készülni anyagilag, technikailag a következő harci etapra, 2) a nyurga betörések megszűntek - és pont ez jelentette azt, hogy az emberek jó része elbízta magát, úgy vélték, hogy ezennel a nyurgatámadásoknak egyszer s mindenkorra befellegzett.

De mekkorát tévedtek!

A hozzáértők persze, tudták, hogy semminek sincs még vége, a Marson ott rekedt és a Naprendszeren kívüli volt földi gyarmatokon héderelő nyurgák továbbra is életveszélyesek a földi létre, így ezerrel készülődnek, dacára az égető nyersanyaghiánynak. Az összes atomtöltetből rakéta-hajtóanyagot csináltak, rakétáik pedig a mélyűr felé vannak irányozva, nem úgy, mint a "régi szép" időkben, földi városok felé. Kénytelen-kelletlen összefogás keletkezett a Nemzetközösség és a Föld többi állama között, tekintettel a közös ellenségre ÉS arra, hogy a Nemzetközösség gyakorlatilag csődbe ment az eddigi nyurga háborúzás miatt.

Ebben a patthelyzetben is mennek tehát az őrjáratok a Mars felett, az egyik gépben Grayson százados teljesít szolgálatot, hogy a bolygón maradt nyurgákat és otthonaikat megsemmisítse, amikor két ellenséges alakot és egy feltételezett nyurga lakóhely alagútját berobbantva távoznának a terepről, de a gépük lezuhan... Túléli ugyan (mégiscsak a történet elején járunk), de titkosított paranccsal különleges hadviselési tisztté nevezik ki egy új hajóra, amikor pihenő idejére a Földre érkezik. A  fogalom olyan tiszti beosztást takar, amelyben egy csapat harcászati irányítóért kell felelni - ez pedig a katonai stratégiai tervezésben jártas számára azt jelenti, hogy legalább egy ezrednyi embernek kell elférnie azon a titkos hajón - ergo egy szuperhordozón. Ez az egyetlen hadihajóosztály ugyanis, amelyik elég nagy ennyi ember és haditechnika hordozásához. Grayson nemigen tudja, hogy harcedzett veteránként örüljön vagy ezerrel aggódni kezdjen, mert egészen biztos abban, hogy bármi lesz is az úti cél, a nyurgák nagyon rájuk fognak mászni. 

Az eredetileg német származású, de egy ideje már az USA-ban élő Marko Kloos az egyik legnépszerűbb military sci-fi író ebben az évtizedben. Fiatalon hosszú ideig szolgált katonaként a hazájában, de miután leszerelt és a tengeren-túlra költözött, egyre több időt szentelt a könyveknek és az írásnak. 2008-ban elvégezte a Viable Paradise nevű workshopot, ahol többek közt John Scalzi is tanította az írás fortélyairól. A Frontvonalak című első regénye először magánkiadásban jelent meg 2013-ban, és váratlan sikerének köszönhetően a folytatásokra már lecsapott az Amazon imprintje, az SF regényekkel foglalkozó 47North. A sorozat jelenleg öt részből áll, ez a hatodik része.

Kloos jelenleg New Hampshire-ben él a feleségével és két gyerekével.

Forrás: agavekonyvek.hu

Ottawa a neve ennek a mindennél nagyobb és korszerűbb hajónak, amit parancs szerint gyakorlati végrehajtás során tesztelni kell, ehhez mérten lassan csordogál az élet rajta. Persze, némi izgalmak itt is adódnak: bevetés előtt némi verekedés egy amnesztiát kapott árulóval, egy kis lelkizés a pszichológussal (mert Grayson felesége igen alapos indokkal javasolta - egy hajóra kerültek beosztásra -, és a százados szándékoltan nem szeretné, ha az asszony begorombulna rá), sztorizgatás régi katonahaverokkal, némi fenyítés és illetménymegvonás, és még azt sem tudjuk, hová tartanak azzal a csodahajóval - azon túl, hogy biztosra vehető, valahol, valamikor nyurgaölő paláver lesz, de hol, hogyan és pontosan milyen haditerv alapján: nulla információ. Pedig a gépen mindent úgy terveztek, hogy képes legyen hosszú, önálló mélyűri feladatokat végrehajtani anélkül, hogy szüksége legyen kíséretképpen egy ellátó flottacsoportra, tehát nem kismiska lehet a küldetés. Már közel a mű felénél tartunk, így képletesen Grayson modorát alkalmazva, lassan szétbasz az ideg olvasás közben...

Innentől tehát már kénytelen voltam kombinálni, olyanokat találtam ki, hogy oké, mi a könyv címe? Mentőakciók. Jó. De ez az út minden valószínűség szerint az új technológia próbaútja IS, tehát igazi nagy akciót ne várjak. Ergo: adhoc kerül valaki bajba, aminek semlegesítésére terven kívül rohannak el eszméletlen sebességgel (ha már mellesleg arra járnak). Akkor ki a bánatokat akarnak kimenteni ezzel a szuperhajóval? Élénk színekre festették a hajót, a haditechnikát, a sötét űrbe beolvadó fekete helyett, sőt, még feltűnőre ki is dekorálták, mintha a fehér alapszín nem lenne elég, de mihez? Mit héderel a teljes állomány az úton, néha megszakítva kisebb ismertetőkkel az új haditechnikáról, amikor simán lehetne gyakorlatoztatni is őket? Könyörgöm, legalább napi egy kötelező erőnléti edzés, vagy valami...? Teljesen kivoltam, elmondhatom, miközben matekoltam a témán és próbáltam összeadni kettő meg kettőt. Őszintén? Már Grayson is kezdte unni a banánt, lássuk csak! 

" a misszió tizedik hetére egyszerre éreztem unalmat és feszültséget. Azelőtt is sokszor nyomtam már missziókat, a majdnem tíz év alatt megtanulja az ember a dörgést, ahogy a hadihajókon a benépesített galaxis egyik sarkából a másikba pattog, de ez most nyomasztóbban hatott rám, mint bármelyik ezelőtt. Nem rajongok különösebben a harcért meg a veszélyért, de egy kicsit értelmetlennek tűnt, hogy mind idekint vagyunk, és elvisszük a flotta legjobb cuccát és legjobban képzett embereit egy három hónapos sétahajókázásra a külső bolygókhoz, és vissza." 

Szóval: valaki szivárogtasson már valamit a küldetés céljáról...!

Nos, lapra pontosan a közepén végre felcsillant valami remény, hogy akció is lesz vééégre, a tartalom majdnem kétharmadára meg valóban lett is. Addig csak próbálgatták, kóstolgatták az Avenger típusú szuperhajó képességeit. Nem mondom, hogy untatott, mert nem, de már viszketett a tenyerem, amikor... és most gennyláda leszek, mert nem árulom el pontosan a lényeget. Viszkessen csak a ti tenyeretek is! Mindenesetre 150 fényévnyire a Földtől, a Naprendszeren kívül megkezdődött a Pegasus-hadgyakorlat, amikor kiderült, hogy a Naprendszerben fellépett egy kis probléma... igen, nyurgák is részét képezték a kis problémának. Volt itt minden, valkűrök vágtatása (mondom!), késpárbaj egy WC fülkében és hasonlók.

Ez a rész emberibb volt a többihez képest. Nem véletlenül, hiszen a Frontvonalak sorozat hatodik darabjáról beszélünk - állítólag még legalább 2 rész várható ehhez a sorozathoz, de mintha utána is folytatódna a vezérvonal, csak másképp valamivel. A hat rész népszerűsége sértetlen, a téma iránt érdeklődők mindig találnak benne izgalmat, csetepatékat, világépítést, ÉS emberi problémákat, mint túlnépesedés, összefogás, becsület, stratégia, és kiégés. Igen, a végtelenre nyúló háború következménye bizony pszichikailag megvisel mindenkit. Ebben a részben mintha Grayson és a felesége, Halley összegezné az eddigi életüket, és kezdik feltérképezni, mihez kezdjenek majd - ha egyáltalán túlélik - a hadseregen kívüli életükkel. Mihez kezdenek traumáikkal, akarnak-e gyereket, egyáltalán, hol telepedjenek le, leszereljenek-e, vagy sem? Kezdenek megcsömörleni a mindennapos életveszélytől, vallják, hogy egy győzelemnek nem szabadna ennyire rettenetesen fájnia, mint például ahogy ez a legutóbbi is fáj. A nagy kérdéseken túl pedig kezdődtek az izgalmak, ahol - hogy ezer százalékban tudjanak teljesíteni ÉS életben is maradjanak - félre kell tenniük minden magánéleti megfontolást, hiszen az eszüknek helyén kell lenni. És megoldják - az olvasó pedig velük töpreng, velük harcol, velük viszket a tenyere, hogy odasózhasson már végre valakinek. Olvassátok! 

Fülszöveg

Az emberiség megnyerte a csatát a Marson, de minden eddiginél nagyobb veszéllyel néz szembe.

A nyurgák invázióját visszaverték, hajóik elhagyták a Naprendszert. Andrew Grayson a Marson teljesít szolgálatot, bevetésein a bolygón még megbúvó, kisebb-nagyobb nyurgafészkeket számolja fel. A Naprendszeren kívüli helyőrségeken azonban továbbra sem nyugodhatnak meg az egységek, az idegen faj jelenléte állandó a közelükben.

Graysonra és deszantgép-pilóta feleségére, Halley-re egy új küldetés vár. Olyan, amilyenben eddig nem volt részük. Ráadásul mindkettejükre parancsnoki feladatot ruháznak, így már nem csak a saját életükért felelnek. A nyurgák pedig készülnek valamire, és úgy tűnik, hogy ismét sikerül alaposan meglepniük mindenkit.

Grayson hamarosan a káosz és pusztítás kellős közepében találja magát. És ezúttal már nem csak a túlélésért fizetendő súlyos árat kell mérlegelnie, hanem szembe kell néznie a végtelen háború pszichés hatásaival is.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!

Fordító: Farkas István

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

• Agave Könyvek Kiadó Kft.
• 320 oldal
• Kötés: puhatáblás ragasztott
• ISBN: 9789634199915
• Nyelv: Magyar
• Megjelenés éve: 2022