Nyomozás Anne Frank ügyében

Több évnyi komoly kutatómunka, több tízezer dokumentum és egy tucat elhivatott kutató, akik megpróbálták a lehetetlent: kideríteni, hogy 25 hónap bujdosás után mi vezetett a Frank család lebukásához. Rosemary Sullivan kötetében több lehetséges forgatókönyvről, gyanúsítottról is olvashatunk, miközben tökéletes korrajzot kapunk a náci elnyomás alatti Hollandiáról.

Anne Frank történetét a többség ismeri, naplóját is több mint harmincmillióan olvasták. A második világháborúban a náci megszállás alatt a zsidó Anne és családja, szülei és nővére, egy amszterdami lakásban rejtőzködtek két éven át, míg vélhetően egy árulásnak köszönhetően elfogták őket és koncentrációs táborba kerültek. A vészkorszakot egyedül édesapja, Otto Frank élte túl.

Több mint 70 évvel halála után összeállt egy nemzetközi kutatócsapat, hogy megoldják ezt a halott aktaként kezelt, megoldatlan ügyet és kinyomozzák, miként találtak rá a titkos rejtekhelyre. Több tucat szakmai konzultáns, kutató, többek között kriminológusok, történészek, archeológusok, örökségkutatók, levéltárosok, újságírók, sőt még egy nyugalmazott FBI ügynök is volt a csapatban, akiknek célja, hogy felderítsék az ügyet, közben pedig minél átfogóbb képet kapjanak a megszállt Hollandia lakóiról. Ők voltak a "Kihűlt Ügy Csapata".

A folyamatról Rosemary Sullivan írt egy könyvet, mely hazánkban a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg Nyomozás Anne Frank ügyében címen a világpremierrel egyidőben, a holokauszt nemzetközi emléknapján, január 27-én. Nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert hiába a több tízezer dokumentum, amit évek alatt tanulmányozott ez a csapat, azért bőven vannak ködös foltok ezekből az évekből.

A kötet elején kapunk egy kis összefoglalót a család elfogásának napjáról, a naplóról, melyet Anne apja néhány évvel később szerkesztett és adott ki, s mely alapján azóta számos feldolgozása született. A holokauszt borzalmai még kézzel foghatóbbá váltak a tinédzser lány naplója által és nem is meglepő, hogy sokan kíváncsiak rá, hogy végül mi okozta a család lebukását.

A kötet alcíme, Az árulás igaz története azt sugallja, hogy a több évi megfeszített munka meghozta gyümölcsét, de a könyv végére rájövünk, hogy bár több nyom, érdekes információk láncolata vezet a gyanúsítotthoz, de kőbe vésni azért elég merész húzás lenne. Azóta nemzetközi szinten is volt felzúdulás, hogy a cím és a fülszöveg kissé félrevezető, hisz ez inkább egy erős sejtés, egy érdekes hipotézis, de megdönthetetlen bizonyítékot nem találtak.

Ha ezt elengedjük, akkor bizony ez egy nagyon is jó könyv, amely tökéletes korrajzot ad az akkori Hollandiáról. Megismerjük az akkori Amszterdamot, s megtudjuk miként kényszerült térdre az ország és azt is, hogy mi vezetett odáig, hogy sokan még a szomszédaikat is feladták, és miként történhetett meg, hogy a háború végére az elhurcolt több mint 100 ezer zsidóból csupán 5500 térhetett haza.

Olvashatunk rengeteg emberről, akik feladták a bujdosókat, sőt olyan zsidókról is, akik saját bőrük mentéséért adtak fel családokat, de előkerült kifizetési bizonylatok is, melyek azt igazolják, hogy a rendőrök fejpénzért cserébe gyűjtötték be a rejtőzködő zsidókat.

Miközben megismerjük a kort, a nyomozókat is bemutatja a szerző, akik sorra veszik a lehetséges gyanúsítottakat. Hosszú fejezeteken keresztül láthatunk bele a nyomozásba, míg felmerül a gyanúsított neve. A szerző sodró lendületű kötetében láthatjuk, hogy nem volt könnyű dolguk a nyomozóknak. Számos lehetséges teóriát vizsgáltak meg, végül csak néhány olyan elméletet találtak, amit érdemes volt végigjárni. Próbálták megtalálni a legvalószínűbb okot, ami a család elhurcolásához vezetett. A náciknak sikerült elérni, hogy az embereknek választás elé kényszerüljenek, sokszor olyan lehetetlen helyzetben, ahol nincs jó választás.

A kirakósban akadnak bőven hiányzó darabok, a csapat kéri is a kötetben, hogy akinek van a témával kapcsolatban bármilyen információja, az vegye fel velük a kapcsolatot. Ráadásul a teljes kutatási anyagot, a nyomozás teljes adatbázisát a holland államnak adományozták.

Időnként belefutok a közösségi oldalakon olyan véleménybe, hogy minek kell újabb és újabb könyveket kiadni a témában. Ez a kötet is tökéletesen mutatja be, hogy mire képes a társadalom, mire képesek az emberek, ha sarokba szorítják őket. De a legfontosabb tanulsága a vészkorszaknak, hogy a közösség elképzelhetetlennek tűnő rémségekre képes, ha valakit megbélyegeznek. Sajnos a mai korban úgy tűnik, hogy az emberek ezt már kezdik elfelejteni, és pont amiatt olyan fontosak az ilyen könyvek.

Még annyit a végére, és itt mindenki eldönti, hogy egyetért ezzel vagy sem, hogy a brüsszeli székhelyű Európai Zsidó Kongresszus (EJC) felszólította a HarperCollins kiadót, hogy vonja vissza a könyvet, mert olyan időszakot élünk, amikor az antiszemitizmus erősödik és a kötet potenciálisan uszító állításokat tartalmaz, mivel fenn áll a lehetőség, hogy az akkor működő Zsidó Tanácsnak feljegyzései voltak azokról a címekről, ahol zsidók rejtőztek és ezeket saját érdekeikben hajlandóak voltak kiadni a náciknak. Hagyott maga után kérdőjeleket a kötet, meglátjuk, hogy a Kihűlt Ügy Csapatának rengeteg kutatási anyagából a történészek mit hámoznak ki a jövőben.