Válasz Helga levelére - egy friss hazai kiadó első kötete!

 Könyvajánló - Bergsveinn Birgisson - Válasz Helga levelére

Bjarni, a már idős izlandi gazda elkezdi felkapargatni a régi sebeket, és válaszol egykori szeretője évtizedekkel korábban írt levelére. Keresetlenül őszinte válaszában végigveszi élete örömeit és fájdalmait, magyarázatot próbálva találni arra, hogy minden vágya ellenére miért választotta a szerelem és a modern város helyett elhidegült feleségét és a még hidegebb, évszázadok óta változatlan vidéki életet.

Egy új könyvkiadó "nyitotta meg kapuit" Magyarországon, mégpedig a Skandináv Ház Alapítvány égisze alatt, akik évek óta a skandináv és tiszteletbeli skandináv irodalmat, társadalomtudományt és persze nyelveket népszerűsítenek. Az Észak folyóirat 2018-tól jelent meg, lapjain művészeti, tudományos, bölcsészeti elemzések és írások éppúgy helyet kaptak, mint északi szerzők versei, rövidebb írásai. A kezdetektől a lap vásárlója és olvasója vagyok, nagyon örülök, hogy van ilyen kezdeményezés az országban, a skandináv életmód és kultúra (és klíma!) rendkívül közel áll hozzám, és örülök, hogy vannak olyan emberek, akik az igen gazdag irodalmuk és kultúrájuk népszerűsítésével foglalkoznak. Hónapok óta hallottam már a kiadó születéséről, a tervekről, és nagyon drukkoltam nekik. Most pedig megalakult az Ø Kiadó, a karakter egy tipikus skandináv betű, de dán nyelvben önálló szó is: hosszú ő-nek ejtjük, a jelentése: sziget.

A kiadó első kiadványa az izlandi szerző, Bergsveinn Birgisson kisregénye, a Válasz Helga levelére.

Címéből adódóan a regény egy hosszú levél, amelyet Bjarni, az izlandi gazda ír egykori szeretője évtizedekkel korábbi levelére. A levélből megismerjük az ő történetét, amelyben talán saját magának is megpróbálja megmagyarázni, élete fordulópontján miért hozott olyan döntést, amilyet. 

Kíméletlenül őszintén mutatja be a vidéki izlandi élet változatlanságát, a feleségével való egyre gyötrelmesebb kapcsolatát, amivel bepillantást enged az emberi fájdalom legmélyére és a kapcsolatok sokszínűségére. Bjarni 1997-ben, már idős emberként, egyedül írja a levelét, "a sírja szélén ülve", ahogy ő fogalmaz. Élete virágán Izland egyik vidéki részén élt mint jószágfelügyelő, és persze mint bárki más, egy tanyán, állatokat tartva tengették életüket a feleségével, Unnurrel. Szépen lassan bontakozik ki a bonyolult és fájdalmas kapcsolatrendszer közöttük, és végül fájdalmasan is ér véget. 

Unnurrel sosem volt közös gyerekük, mert egy egészségügyi probléma miatt a nőnek kivették a méhét, ráadásul még súlyos műhibát is ejtettek az orvosok, képtelenné vált ezután szexuális életet élni. Ezután hozták hírbe a helyiek Helgát, a szomszédos tanya gazdasszonyát, a környék legszebb nőjét Bjarnival, és bár egészen részletesen beszámoltak arról, mikor és hol és hogyan történt pásztorórájuk, valójában csupán rágalom volt, amit a gazda nagyon a szívére vett - és mégis, ez a pletyka ébresztett először heves vágyat benne Helga iránt. Ez a vágy végül majdnem a vesztét okozta, miután a nő választás elé állította: elmegy vele a fővárosba, Reykjavíkba, és együtt élnek hatan, a nő folyton távol lévő férjétől származó három gyerekkel, és a közös gyerekükkel, vagy itt marad - Helga azonban mindenképpen elmegy. Bjarni pedig dönt, és ez a döntés majdnem az életébe kerül. 

A könyv bár nagyon rövid, mégis egy egész élet - sőt, több élet - minden fájdalma és keserűsége benne van. Az elfojtások, a vágyak, a traumák, és a rövid, de örömteli pillanatok is. Az egyszerű élet. Nagyon érzékletesen írja meg Unnur bezárkózó, a traumáit soha fel nem dolgozó fájdalmát a vesztesége miatt, és tükröt tart a szerelmet éltető világnak is, amikor emberek százezrei élnek komoly kapcsolatfüggőségben, mentálisan és pszichikailag rendkívül terhelt környezetben. Az egyszerű, vidéki élet szépsége és hátulütői, a sokkal zárkózottabb életmód, a pletykálkodás és a "vajon mit gondol a szomszéd" - ezek mind helyet kapnak a kötetben. 

Már azt sem tudom, hogy az irántad való vágyamnak egyáltalán köze van-e hozzád, vagy egyszerűen a beteges önbántalmazási hajlamomból fakad.

Nem ez Birgisson első magyarul megjelent kötete, de az első, amit olvastam. Szikár, közvetlen stílusú, kissé régiesebb hangvételű levele - amelyet Veress Dávid, az Észak folyóirat főszerkesztője fordított jó érzékkel - biztos kézzel közvetíti az érzéseket, gondolatokat, és süt belőle az, hogy ez a levél végül több lett, mint aminek szánta - egy önvallomás egy életút végén. A levél elején a hangvétel és a stílus még megszokottabb, amolyan társalgó-fecsegő-mesélő, tele a megszokott frázisokkal, de ebből fokozatosan váltunk át egy, a múlt sebeit kíméletlenül felkapargató és a döntésekkel szembenéző vallomássá. Ezt az átmenetet a fordító jól adta át, és bár az volt a szándékom, hogy minden alkalommal csak egy-egy részt olvasok el a kötetből, azon kaptam magam, hogy sodor magával a történet.

Egy szép kettősség is volt a történetben: bár Bjarni rengetegszer utal magára úgy, mint buta paraszt, valójában egy érzékeny és művelt ember, elvégre olvasókört is működtet, és olvasmányai folyton folyvást visszhangoznak a gondolataiból. Merőben más, mint a legtöbb nemzet egyszerű, vidéki emberei, és ez nem véletlen. De mégis ott van az egyszerű, vidéki ember, aki nem tudja levetkőzni a régi meséket és a babonákat, és félig-meddig nem komolyan, de azért mégis csak hisz bennük. Ahogyan a mai napig emlegetjük a különféle népi babonákat - nem komolyan, de azért egy kicsit mégis meghatározzák a napjainkat. Izlandon rengetegen és rengeteget olvasnak, nem véletlenül annyira gazdag ennek a pici, apró országnak a népnek az irodalma, hogy a ~370 ezer főre több világhírű kortárs író is jut. Elvégre az izlandi elnök is amikor Budapesten járt januárban a kézilabda-meccsen, a tolmácsával besétált az Írók boltjába, és megkérdezte, milyen izlandi íróik vannak, az eladó elérakta, mire büszkén lefotózta a kínálatot, vett egy magyar nyelvű kötetet, és elköszönt. Mindenféle pompát és flancot és védelmet nélkülözve, mint egy egyszerű ember - minthogy az is. Az izlandi nép rendelkezik az egyik legrégebbi irodalmisággal, és ez a szeretet mélyen a kultúrájukba, a mindennapjaikba van ágyazva a mai napig.

Bergsveinn Birgisson 1971. augusztus 30-án született Reykjavíkban, és az Olslói, Bergeni, valamint Izlandi Egyetemeken tanult, doktori fokozatot szerzett skandináv filológiából. A Válasz Helga levelére c. művét 2010-ben írta, 2012-ben az Északi Tanács Irodalmi Díjára jelölték ezért az írásáért. A műből film és színdarab is készült Izlandon. Ez az írás lett az Ø Kiadó első kiadványa, amely egyszerű, minimalista, de nagyon szép és igényes kötésben jelent meg. 

Amikor először elolvastam a Válasz Helga levelére fülszövegét, hirtelen 2019 egyik legjobb olvasmánya, Jostein Gaarder Éppen jója ugrott be. De míg ott a főszereplő, Albert épp egy súlyos döntés előtt áll, itt Bjarni már évtizedekkel korábban meghozta a súlyos döntést, és élete végéről pillant vissza. Elbeszélésmódjában, ahogyan a veszteségekről tud írni, mégis inkább egy másik norvég író, Bjarte Breiteig novelláskötetében, a Fantomfájásokban szereplő néhány írás hangulatát juttatta eszembe. Csak ott a szereplők egy-egy apró élethelyzetébe láttunk bele, itt pedig egy életút minden fájdalmát kaptuk meg - tömörítve. Hiába, ezek a skandináv írók tudnak valamit. Leginkább azt, hogyan hogyan mutassák be távolról, kívülről, mégis rendkívüli érzékkel az érzelmeket, az örömöket és a veszteségeket, a lehető legkevesebb karakterben. 

Köszönöm a lehetőséget az Ø Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a kötet kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!