A domináns szem szerepe a jobb agyféltekés rajzolásban

A legegyszerűbb teszt a következő: Csukd be az egyik szemed és válassz ki egy pontot a szobában. Például egy zár vagy egy kis szobor a polcon, bármi megteszi, ami legalább 1-2 méterre van tőled. Ezután mutass pontosan rá az egyik kezed mutatóujjával. Ha az ujjad épp a tárgyon van, akkor ne mozdulj, csak nyisd ki a szemed és csukd be a másikat. Egyből látni fogod, hogy az ujjad már nem az adott pontra szegeződik. Ha a jobb szemed a domináns, a céltól jobbra mutatsz, ha a bal, akkor balra. (Igazából akár annyi is elég, hogy csukd be az egyik szemed és nézz egy adott tárgyra. Reflex, hogy a szubdomináns szemet csukjuk be, de érdekesebb végigcsinálni a kísérleteket.)

Másik egyszerű teszt, ha kiválasztunk egy távolabb levő tárgyat, a kezeinkkel képezünk egy háromszöget, nyitott szemekkel belenézünk a résbe és belőjük középre például a faliórát, mint a fenti képen. Ezután csukjuk be a bal szemünket. Ha látjuk a tárgyat, akkor a jobb szemünk a domináns, ha pedig nem, akkor a bal.

Olvashatunk arról is, hogy milyenek a látási szokásaink és ezt hogyan befolyásolja a domináns szem, az emberi arckifejezések ábrázolásáról, vagy arról, hogy művészek miként hagyják le, rejtik el az árnyékban a szubdomináns szemüket. Ebben a kötetben is találunk gyakorlatokat, például egy egyszerű és egy bonyolultabb háztartási tárgy rajzolása (utóbbira példa az én rajzom lenn), ill. szögek és arányok viszonyainak rajzolása, aminél egy cipősdobozt kellett lerajzolni.

Ezután megismerkedünk a szimbolikus rajzolással, a kézírás fejlődésével, a szimbolikus szemek történetével és annak is a mélyére ásunk, hogy a portrékészítés mennyire régi művészeti forma, és keressük a választ arra a kérdésre is, hogy miért készítünk portrékat önmagunkról és másokról.

A 18. századi Angliában és Amerikában elterjedt a portréművészetben a szemminiatúra, ezek tenyérnyi kis festmények voltak, amelyek egyetlen szemet ábrázoltak. Gyakorlatként szerepel a kötetben, hogy készítsünk egy ilyet. A könyvben részletesen olvashatunk arról, hogy mit is jelent ez a dominancia, amihez még párosul a jobb- vagy balkezesség kérdésköre, s vele a keresztdominancia is. Ezeket nem csupán a rajzolást befolyásoló tényezők, hanem meghatározóak a mindennapokban is. Például egy keresztdominanciával rendelkező ember, aki balkezes és jobbszemes nehezebben boldogul egy feladattal, ahol lépésről lépésre kell haladni, mert szerteágazó gondolkodású, a problémákra gyakran többféle megoldást talál, így a menet közben érkező új ötletek, esetleg jobbnak tűnő megoldások eltéríthetik őket.

A Jobb agyféltekés rajzolás gyakorlófeladatai közül a kedvenceim közé tartozott, amikor fejjel lefelé kellett magunk elé venni egy ismert művész alkotását és le kellett azt rajzolni. Ennek a kötetnek a zárógyakolata is egy ilyen feladat. Ezúttal Leonardo da Vinci Női fej, vagy az Angyalfej-tanulmány a Sziklás Madonnához címen is ismert rajzának egy részletét kellett magunk elé helyezni fejjel lefelé és lerajzolni. Nekem ezt sikerült alkotni (felül az eredeti rajz, alul az enyém). Azt hiszem még mindig nem állok készen hamisítónak állni. :)

A kötet során nemcsak a rajzolásról és agyunk, szemünk működéséről olvashatunk, hanem ad hozzá egy kis extra tölteted a szerző néhány saját élménye. Találkozása a művészettel, első élményei az alkotásban, hogy miként vált oktatóvá és miként indította el a tanfolyamot, mely során az alapvető észlelési képességeket elsajátítása a cél. Közben pedig számos ismert és kevésbé ismert művész alkotásain keresztül ismerkedünk a domináns szem szerepével.