Covid-járvány, munkanélküliség, új állásajánlat NAGYON jó pénzért, egy alternatív földön. Na. Melyik részét nem érted? A lényeg, hogy John Scalzi újra agyament egy keveset (ideje volt), és felépített egy mesebeli és helyenként nagyon is evilági rugók alapján működő másik földet, ahol ennek ellenére minden másként van, mint errefelé. A nagy állatok itt is nagy állatok, sőőőőt, nagyon nagyok, ugyanúgy megvannak a maguk törvényszerűségei, mint itt. Például az elefánt sem tudja, mikor mit tapos el, ő csak éppen arra járt, és hát istenem. Itt is hasonló a helyzet a kaidzsúkkal... Egyik méltatója szerint olyan, mint egy erkölcsösebb Jurassic Park, nem véletlen, hogy a filmes jogokat már meg is vásárolták. A Kaidzsú Állatvédő Társaság című kötet az Agave Könyvek gondozásában jelenik meg pár napon belül, még előrendelésben kedvezményesen elérhető!
Könyvajánló - John Scalzi: A Kaidzsú Állatvédő Társaság
A könyv főhőse Jamie Gray, New York cityben járunk, 2020-ban, éppen tombol a Covid-19. Jamie egy szánalmasan kicsi, negyedik emeleti, lift nélküli kégliben tengődik negyedmagával (albérlőként további albérlőket fogadott, hogy ki tudja fizetni az esedékes díjakat), szobája nem nagyobb egy bélyegnél. Munkahelyén átverik, felmondanak neki és ő kénytelen alja munkát végezni immár kevesebb pénzért, biztonsági háló nélkül ugyanannak a cégnek, hogy fennmaradjon valahogy a felszínen. Ekkor találkozik Tommal, akinek ételt szállít ki, és beszédbe elegyednek a tranzakció folyamán, ahol szőrmentén, de magánügyeket is érintenek. Amikor kiderül, hogy sok közös van bennük, és a deliverátor szóról mindkettőjüknek az ikonikus Snow Crash ugrik be, Tom munkát ajánl neki. Miután Jamie felkeresi a cég HR-sét, szinte hanyatt esik a neki felajánlott havi jövedelem nagyságán: nemcsak, hogy jól fizet, DE ISZONYÚ JÓL FIZET. Naná, hogy elvállalja!
Kétkedő pillantást vetettem rá a ruhám áthatolhatatlan műanyag sisakrostélyán át, ő meg úgy meredt vissza rám, mint aki – ha kell – simán kivárja, hogy elkopjanak a környező hegyek. Felsóhajtottam, és kiléptem a liftből.
A titoktartási nyilatkozat aláírását egészen addig formaságnak tartja, amíg ki nem derül, hogy a munkavégzés színhelye egy alternatív földön található, a kaidzsúk pedig fene nagy állatok (akár 150 méter magasak IS lehetnek), akiknek életerejük a magukban növesztett atomreaktortól függ. Atomreaktortól! Amit növesztenek magukban ezek az organizmusok! (Nem tudom, mit szívott ez a Scalzi gyerek írás közben, de nekem is kell.) Fegyvereik pedig nem ám szokványos cuccok, gépfegyver meg Sig Sauer... helyettük Sikoltó, parazitaferomonok, Egyél Meg! kilövők - na, mit szólsz?
– Már megint az a dolog a fejjel meg a szívvel. – Igen. Vagy elhiszed, vagy meghalsz. – Történt már ilyen? Hogy valaki meghalt? – Persze hogy történt. És az ilyesmi mindig nehéz. Megviseli az embereket. Különösen az otthoniakat. – Miért? – Mert a halottból általában nem marad semmi, amit vissza lehetne vinni. Ezen elmerengtem. – Ne vedd rossz néven, de, ugye, nem te vagy a társaság mókamestere egy bulin. – Ellenkezőleg, kurvára feldobom az összes bulit. Főleg ha van karaoke is. De ez nem buli. Most az életedet próbálom megmenteni, és segíteni akarok, hogy talán te is megmentsd mások életét. Szeretnéd látni, hogy szerintem milyen fegyvereket kellene használnod?
A hatalmas fizetés tényleg nem a semmiért van, erre is hamar rájön hősünk, mert ebben a valóságban tulajdonképpen minden életveszélyes, szinte minden tápláléknak nézi az embert, ha meg nem, akkor csak szimplán eltapossa vagy lazán arrább löki pár kilométerrel, egyik sem az a kimondott életbiztosítás. És természetesen az ottani életnek ezentúl is vannak még veszélyei, amelyek miatt muszáj vigyázni és egyensúlyban tartani az ottani világot az ittenivel. Itteni probléma esetén az ottani emberek világa is végveszélybe kerülhet, ahogy került is párszor már, csak elmismásolták a sajtóban. Pénzéhes emberek mindenütt vannak, akik... de erről már magadnak kell olvasnod.
– És mit gondolnak majd rólam a rendkívül ocsmány paraziták, amelyeknek a szagát használom? – Lehet, hogy békén hagynak. Lehet, hogy megpróbálnak párosodni veled. Lehet, hogy megpróbálnak megenni. – Megeszik a saját fajtájukat? – Itt minden megeszi a saját fajtáját, a kaidzsúkat is beleértve. – Ez nem valami biztató.
Szóval: agyament világ, csomó hű meg hával, Scalzitól megszokott humorral, szabadszájúsággal. Tipikus jó és rossz harca, kicsit megmentjük a világot (ha már muszáj és pont ott vagyunk, napláne, hogy ezért fizetnek is nekünk), miközben simán pofán verünk pár itteni rovart is (tehát akkorák, hogy .. nagyok, na). A mű hozza a szokásos Scalzi minőséget, nem véletlenül várják a rajongók világszerte az újabb és újabb műveit. A tudósok versengése igazi geg helyzeteket teremt, akik rettenetesen hiúak szakmai teljesítményükre, és finoman utálják egymást, ha a másiknak jutott eszébe valami új, friss eredményre vezető teória.
Otthon egy atomrobbanás egzisztenciális fenyegetés, itt meg csak egy átlagos kedd...
A kötet tartalma kiváló olvasmány egy "leszakadt az ékszíj a fejemről" és "könyörgöm, kössön belém valaki, hogy leverhessem, mint vak a poharat" jelzésű nap végére, amikor csak felejteni igyekszik az ember, és olyasmire vágyik, ami megadja számára ezt. Nos, ez a mű pontosan ilyen. Semmi óriási mélység, sok humor, elképesztő világépítés, izgalmak és nagyszerű megoldások, jó és rossz harca (igen, tudom, ismétlem magam), ahol a rosszakat egyszerűen felfalják (speciel a jókat is, ha óvatlanok), az olvasó pedig önelégült vigyorral az arcán dörzsölgeti a tenyerét, hogy EZ AZ, megérdemelted, te sunyi kis f.szkalap! (Ha finnyás vagy, ne olvass Scalzit, ott különféle kontextusokban néha elrepül egy-egy (és még különb is) a kipontozott szóból...)
Fülszöveg
Amikor a Covid-19 végigsöpör New Yorkon, Jamie Gray egy ételszállító app futáraként kénytelen dolgozni. Kilátástalan helyzete azonban csak addig tart, amíg egy rendelés teljesítése során összefut Tommal, akivel érintőlegesen ismerik egymást régről. Tom a saját szavai szerint egy „állatjogi szervezetnek” dolgozik, és a csapatának sürgősen szüksége lenne egy egyszerű rakodómunkásra. Jamie, aki bármi mást szívesebben csinálna a futárkodáson kívül, azonnal elvállalja a munkát.
John Scalzi (a képen) az ezredforduló után feltűnt sci-fi írók nemzedékének termékeny és invenciózus tagja. dolgozott kreatív tanácsadóként a Csillagkapu Univerzum tévésorozatban; népszerű blogja, a Whatever pedig az egyik legrégibb a maga nemében. A Vének háborúja az első műve, mára kultkönyvvé vált, az univerzuma a későbbiekben öt további kötettel bővült. A 2012-es Vörösingesek című regényéért elnyerte a Hugo-díjat, Az összeomló birodalom pedig Locus-díjat kapott 2019-ben. Scalzi szakmai elismerését jelzi, hogy 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé.
Jelenleg az ohiói Bradfordban él feleségével és lányával.
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!
Fordító: Rusznyák Csaba
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
- Agave Könyvek Kiadó Kft.
- 320 oldal
- Kötés: puhakötés ragasztva
- ISBN: 9789635980000
- Nyelv: Magyar
- Megjelenés éve: 2022
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése