A tudomány születése

 Könyvajánló - Carlo Rovelli: A tudomány születése

Ma már egzakt fogalmi rendszerünk van a tudomány számos elemére, tudjuk (vagy tudhatnánk...), mi a különbség tudományos módszertan és bizonyítás, és szimpla spekuláció között, ám nem volt mindig így. Hogy pontosan mi is a tudomány, azt a mai napig vita övezi, mi számít annak és mi nem. Carlo Rovelli most elrepít minket a messzi múltba, amikor - tudomásunk szerint - megszülettek a tudományos gondolkodás alapjai, Anaximandrosz korába.

Mi ​a tudomány? Valamennyi civilizáció úgy vélte, hogy a világot fenn az égbolt, lenn a Föld alkotja. Kivéve egyet: a görögöt. A Földet egy gigantikus méretű kőnek tartották, amely lebeg az űrben, belemerül a lábunk alatt is folytatódó égboltba. Anaximandrosznak volt ez a rendkívüli megérzése az i. e. 6. század első felében. Carlo Rovelli könyvében a görög filozófus „tudományos forradalmával” foglalkozik, azzal a gondolattal, amely megnyitotta az utat Kopernikusz, Galilei, Newton és Einstein felfedezéseihez. Anaximandrosz arra ösztönöz bennünket, hogy megfontoltan elmélkedjünk a tudományos gondolkodás természetéről, kritikai és felforgató képességéről, így védelmezve a gondolat szabadságát a tömegbutítás minden formájával szemben.

Carlo Rovelli neve már hazánkban sem ismeretlen, széleskörűen értelmezhető és szórakoztató, tudománynépszerűsítő írásai közül több is megjelent magyarul is, legismertebb talán a Hét rövid fizikalecke. Nos, ez a könyve egy kissé más, mint a többi. Inkább mondanám egy tudománytörténeti és filozfiai gyűjteménynek, de ez nagyon jól áll neki. A kötet elején a múltba, egy időszámítáunk előtt 600 évvel élt görög, bizonyos Anaximandrosz korába repít. Anaximandroszt tekinti a tudományos gondolkodás "megalapítójának. A görög tudós, filozófus a mai Törökország területén fekvő Milétosz városában élt, de pontos életrajzi adatai nem állnak rendelkezésünkre, még a születési dátuma sem biztos. Egyesek Thalesz rokonának vélik, sőt, tanítványának, de ennek ellentmond, hogy minden valószínűség szerint csak 14 év volt a korkülönbség köztük - valószínűleg csak tudóstársak voltak. 

Ő alkotta meg minden bizonnyal a világ első kozmológiai modelljét, ő volt az első, aki megpróbálta meghatározni a Föld és a Hold méretét, illetve leírni a bonyolult rendszert, amely szerint a csillagok mozognak az égen, váltakoznak az évszakok, stb. Egy rendkívül bonyolult és téves rendszert álmodott meg, de mégis úttörő munkája alapozta meg a tudomány későbbi fejlődését. Alaptézise volt, hogy kérdezzünk, hogy merjünk ellentmondani, hogy logikus magyarázatot várjunk - és ne fogadjuk el kritika nélkül a tekintélyt. 

Anaximandrosz elképzelése a földrajzi elhelyezkedésekről, a kor ismereteinek megfelelően

A tudományos gondolkodás mindenekelőtt azoknak az újabb és újabb módszereknek a szenvedélyes felkutatása, amelyek révén a világ elgondolható. Nem a megszerzett bizonyosságokban rejlik az ereje, épp ellenkezőleg: annak radikális tudatosulásában, hogy mekkora a tudatlanságunk. Ez a tudatosság késztet bennünket kételkedésre a tudni vélt dolgokban, és arra, hogy emiatt folytassuk a tanulást. Nem a bizonyosság kedvéért törekszünk a tudásra, épp ellenkezőleg: a bizonyosság mélységes hiánya miatt.

Carlo Rovelli tőle eredezteti a tudomány születését, és e kötetben nem csak neki, hanem a tudomány fejlődésének is emléket állít. Rövid, olvasmányos, hihetetlenül érdekes, filozófiát is bőséggel tartalmazó könyv, amelynek a végén eljutunk egészen a vallásokig, velünk együtt gondolkodik el rajta, vajon hogyan születhettek é fejlődhettek a vallások, mik voltak a mozgatórugók (a nyilvánvalón kívül). 

A tudományfilozófia jeles képviselőjének, Karl Poppernek az a legfontosabb felismerése, hogy a tudomány nem igazolható, verifikálható állítások összessége; a tudományt komplex elméletek alkotják, s legfeljebb csak a maguk összességében lehet őket falszifikálni, azaz megcáfolni. Popper azt látta át, hogy nem az a tudományos ismeret, amiről közvetlen verifikációval bizonyosságot szerezhetünk, ha a pozitivizmus így tartotta is. Épp fordítva: a tudományos ismereteket olyan elméleti konstrukciók alkotják, amelyek empirikus megfigyelésekkel elméletileg cáfolhatók.

Az olasz szerző hihetetlenül fontos munkát végez: ma, amikor a technolgóiai fejlődés vívmányainak köszönhetően információáradatban élünk, mégis ma vagyunk ijesztő mértékben megvezethetőek. Nekem vesszőparipám, hogy ez többek között a tudományos oktatás visszafejlődésének is köszönhető (és gondolok is természettudományi és társadalomtudományi oldalra egyaránt), hogy az egyszerűbb szórakozás kell inkább, ma, amikor az emberek elképesztő tömegekben válnak tudományellenessé (mert fogalmuk sincs a működéséről, hiszen a tudomány ritkán ad egzakt, megkérdőjelezhetetlen, sosem változó válaszokat - az a vallás), és sorra nőnek ki a földből a különféle áltudományos és konteós szekták... ma a hozzá hasonlók végzik talán a legfontosabb munkát. Közérthetően, laikusok számára is élvezhetően ír mind a saját szakterületéről, ami a kvantumgravitáció, mind tudományfilozófiai kérdésekről, népszerűsítve ezzel a tudományt. Gondolkodásra készteti az olvasót, és ez a legfontosabb. 

Carlo Rovelli (sz. 1956) olasz elméleti fizikus. 2018-ban egyike volt annak a kétszáz aláírónak, aki csatlakozott a tekintélyes francia napilap, a Le Monde felhívásához, sürgetően ráirányítva a figyelmet a fajok kihalásának veszélyeire, ami – ha a gondolkodásunkon azonnal és radikálisan nem változtatunk – a klímaváltozás következtében az embert sem fogja kímélni. 2019-ben a Foreign Policy magazin beválasztotta a 100 legbefolyásosabb „globális gondolkodó” sorába. Ez a negyedik magyar nyelven megjelenő kötete - Balázs István fordításában, a Park Kiadó jóvoltából -, hamarosan pedig érkezik a következő is.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.