Amikor Tolsztoj megszökött

Pontosan ​111 évvel ezelőtt az oroszországi Jasznaja Poljanában olyasmi történt, ami a maga módján már akkor megrengette az egész világot. Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf, a nyolcvankét esztendős, sztarecként, azaz lelki vezetőként tisztelt, világhírű író titokban elhagyta otthonát és ismeretlen helyre távozott. A nagy öreg távozásának és pár nappal később bekövetkezett halálának körülményei azóta is legendák és mítoszok sokaságát hívták életre…

A neves író és újságíró, Pavel Baszinszkij szigorúan dokumentumokra, köztük archív anyagokra alapozva írta meg könyvét, melyben nem az események általa elképzelt változatát, hanem azok eleven rekonstrukcióját tárja az olvasó elé. Izgalmas elbeszélésben, lépésről lépésre követhetjük Lev Tolsztoj életének és utolsó utazásának valamennyi jelentős mozzanatát, megismerhetjük egy fokozatosan kibontakozó, mély családi dráma okait és egy nevezetes írói végrendelet létrejöttének titkait.

2010-es megjelenésekor Baszinszkij műve elnyerte az egyik legjelentősebb orosz irodalmi elismerést, a Nagy Könyv Díjat.

Lev Nyikolajevics Tolsztoj 1828. szeptember 9-én született Jasznaja Poljanában, a Moszkvától délre fekvő Tula városhoz tartozó körzetben. Nemesi családból származik, felmenői a grófi címet I. Péter cártól kapták. A család negyedik gyermekeként jött a világra a birtokon, amely anyja hozományaként vált a Tolsztoj család tulajdonává, és élete jelentős részét itt is töltötte. Édesanyja művelt, olvasott nő volt, több nyelven kiválóan beszélt, és a világra való nyitottságát megpróbálta gyermekeinek is átadni, ám korán, Lev 3 éves korában elhunyt. 1837-ben a család áttelepült Moszkvába, hogy a gyerekek megfelelő oktatásban részesüljenek, apját még ugyanebben az évben miggyilkolták Tulában. A gyerekekről ezután a szülők testvérei gondoskodtak. 

Lev 16 évesen beiratkozott az egyetemre keleti nyelveket tanulni, egy évvel később pedig jogi tanulmányokat kezdett, amit 1847-ben félbehagyott, és egy ideig a gondtalan arisztokrata ifjúság életét élte: szalonokba, összejövetelekre, bálokba járt. Még ebben az évben hazatért Jasznaja Poljanába, ahol megörökölte a birtokot, és megpróbálta megreformálni, ám próbálkozásai - elsősorban a jobbágyok bizalmatlansága miatt - kudarcba fulladtak. Ezután Szentpétervár felé vette az irányt, hogy befejezze a tanulmányait, de még a lediplomázása előtt hazatért, majd belépett a hadseregbe, és részt vett Szevasztopol ostromában. Első írásait itt írta meg, Szevasztopoli elbeszélések címmel. A város eleste után otthagyta a hadsereget, és tanulmányutakra indult Nyugat-Európa felé. 

Ekkor már komolyan foglalkozott az írással, bár legjobb és legtermékenyebb időszaka a letelepedése után jött el. 1862-ben feleségül vette a 18 éves Szofja Andrejevna Berszet, egy orvos lányát, ezután írta meg két főbb művét, a Háború és békét majd az Anna Karenyinát, mindkettőt felesége gondos segíségével, aki rendre lemásolta és letisztázta férje szövegeit. Az 1880-as évektől aztán gyökeres változás tapasztalható életében és érdeklődésében, hirtelen az evangélium felé fordult, le is fordította oroszra ismét, és az egyszerű, paraszti életet kezdte isteníteni.

Nem véletlenül teszi idézőjelbe a „fényűzés” szót, utalva arra, hogy ez a „fényűzés” inkább csak Tolsztoj fejében létezett, és nem a valóságban. Jasznaja Poljanában nyoma sem volt semmiféle „fényűzésnek”. Ám annak mítosza, hogy Tolsztoj a szökése előtt állítólag „fényűző” körülmények között élt, mind a mai napig szilárdan tartja magát az orosz köztudatban.

1882-től megfigyelés alatt állt, hitről, vallásról szóló írásait betiltották, és azt állították, megtébolyodott. A Feltámadás c. regénye miatt a pravoszláv egyház kiközösítette. 

Végül 1910 október 28. hajnalán orvosával és legkisebb lányával összecsomagolt, majd elutazott, pár napig egy remetelakban élt, aztán vonatra szállt, az asztapovói állomáson pedig le kellett szállnia, mert súlyos tüdőgyulladást kapott. Az állomásfőnök lakásán hunyt el, úticélja pedig a mai napig jóformán ismeretlen.

Pavel Baszinszkij e kötetében rekonstruálta a nagy orosz író életét, kapcsolatait egyaránt, mélyen elemezve a hozzátartozói leveleit, naplóit is, hátha valahol rátalál a válaszra. Az biztos, hogy Tolsztoj élete tele volt konfliktusokkal, és élete második felén jóformán beleőrült a vallásokba. Tizenhárom gyermeke született a feleségétől, de mindegyik nehéz szülés volt, ahol Tolsztoj nem engedte sem orvosok vagy bábák jelenlétét, sem azt, hogy életmentő műtétet végezzenek a feleségén vagy szoptatós dajkát fogadjanak, amikor nem tudta táplálni újszülöttjét. Isten akarata érvényesüljön, és ha ő úgy akarja, hogy meghaljanak, akkor meg kell halniuk. A szülés, szoptatás és minden egyéb ugyanis a nő egyedüli dolga, ha nem képes elvégezni egyedül, meghalhat, a gyerekkel együtt. Persze neki azért volt orvosa. 

Csakhogy élete végén Tolsztoj gyakorlatilag lemondott a szépirodalom műveléséről. Teljes mértékig az Istenről és a halálról szóló gondolatoknak adta át magát. Borzasztóan magányos gondolkodó lett, akinek mindenekelőtt myugalomra és elvonultságra van szüksége. Ez a lelkén keresztülhömpülygő emberfolyam a szükségszerűen felgyülemlő „hordalékkal” együtt már nem forgatja tovább az alkotás malomkerekét, viszont a hordalék lerakódik, és súlyos üledékként nyomja Tolsztoj lelkét.

Pavel Baszinzkij tényszerűen, szigorúan a meglévő és fellelhető tudásunkra hagyatkozva próbálta meg elmagyarázni a nagy író erkölcsi, világszemléleti fordulatait, Tolsztoj kialakult nézeteivel pedig nem csak ma, már akkor sem volt egyszerű közösséget vállalni, annyira torz, álszent és önmagából kifordított nézetek összessége. Persze ez mit sem von le irodalmi értékéről.

Nekem nagy kedvencem a Háború és béke, kétszer olvastam (oroszokról szól, Woody Allent idézve), de idén megjelenik új, gyönyörű kiadásban, új fordításban. Már nagyon várom Gy. Horváth László munkáját. Így nem volt kérdés, hogy ez a kötet is érdekel. Sok dolgot tudtam Tolsztoj életéről, de Baszinszkij (Goretity József olvasmányos fordításában) könyve hihetetlen mélységekben mutatta be nem csak a száraz életrajzi tényeket, hanem megpróbálta felidézni ezek mélyreható ismeretében a döntéseinek a mozgatórugóit is. Szóval röviden: ha a Háború és béke az oroszokról szól, akkor a Szökés a Paradicsomból Tolsztojról. 

Köszönöm a lehetőséget az Európa Kiadónak! A könyv a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Ami még érdekelhet