Az irodalom fenegyereke saját enciklopédiát írt!

 Könyvajánló - Karl Ove Knausgård: Ősz (Évszakok 1.)

A hatkötetes önéletrajzi monstrumával, a Min Kamp - Harcom címet viselő, családtagjait, barátait sem kímélő, saját szemszögéből őszinte kitárulkozásával már-már hírhedt botrányhőssé váló norvég író, Karl Ove Knausgård ezúttal a lánya születésének alkalmából írt.

Karl Ove Knausgard Évszakok sorozata személyes enciklopédia, amelyben egy apa megmutatja születendő lányának, milyen csodálatos, megismerhetetlen és kiszámíthatatlan hely ez a világ. Az Őszben olyan hétköznapi és mindenki számára ismerős tárgyakat és érzéseket mutat be, mint például az alma, a konzervdoboz vagy a magány, olyan megkerülhetetlen alkotókat, mint Flaubert vagy Van Gogh, és közben tovább bővíti a Harcom-könyvekben megismert családi univerzumot.

Knausgard számára semmi sem jelentéktelen vagy épp túl hatalmas, hogy írjon róla. Rövid, érzékeny leírásaiban láthatjuk az apa szerepében, aki a negyedik gyermeke érkezését várja, és a fiúéban, aki felidézi saját gyerekkorát, a fjord vizében látott barna delfineket és a két tárgyat, amit apja holmijából megtartott: a távcsövet és a gumicsizmát. A könyvet Vanessa Baird festményei illusztrálják, amelyeket Knausgard válogatott szövegeihez.

A kötetben mindenféle hétköznapi dologról ír, egyrészt univerzális módon bemutatva (milyenek a kígyók, milyen a darázs, az alma, mi a száj, a fogak, mi a tankhajó, a tetű, a fájdalom, a hányadék, mit tudunk Van Goghról, Flaubert-ről, stb.), néhány szóban elmondva, mi az, mire való vagy ki ő, hogy működik, másrészt mindegyikhez egy-egy személyes élményt, emléket vagy gondolatot fűz. Ezekből a sodró lendületű, magával ragadó gondolatokból összeálló kötet tulajdonképpen éppúgy tekinthető egy személyes naplónak, mint egy személyes enciklopédiának is. 

Elképzelni sem tudok csodásabb dolgot egy villámnál, és a mennydörgés hangja mindig emelkedettebb érzéssel tölt el. Víz és levegő, eső és felhők mindig is léteztek, de annyira az élet részévé váltak, hogy időtlen voltuk miatt nem gondolunk rájuk, nem keltenek bennünk érzéseket, ellentétben a villámmal és a mennydörgéssel, amelyek csak néha törnek ránk, rövid szakaszokban, és egyszerre ismerősök és idegenek, olyan ismerősök és olyan idegenek, amilyenek mi vagyunk magunknak, és amilyen a minket körülvevő világ a számunkra.

Az egymással látszólag semmiféle összefüggésben nem álló rövid, 2-3 oldalas kis szövegek a végére mégis egy élet szeleteit, emlékfoszlányokból összeálló történetet, egy akár megfestett, akár valós jellemet, egy emberi élet gazdagságát vetíti elénk egy olyan ember szemén át, aki két lábbal a földön áll, művelt és érdeklődő, de gyarló is egyben. Nagyon jól kiegészíti ez a kötet a Harcom lapjain megismert történeteket, másfajta színezetet ad nekik, mondhatni, az ősz színeivel ruházza fel őket. Noha a kötetnek, a mondanivalójának valójában nem sok köze van az őszhöz, ezért bármikor nyugodtan kézbe vehető, mégis egy őszi időszak emlékeit és ezekből fakadó gondolatait idézi fel elsősorban. 

De abban a pillantban, amikor az élet pici lámpásai feléd fordulnak, és beléjük mélyeszted a tekinteted, meglátod bennük az embert. Lehet, hogy belemerülsz, hogy elsiklassz fölötte, nem figyelsz rá, az életünk folyamám ezer és ezer szemet látunk, a legtöbb észrevétlenül suhan el mellettünk, ám egyszercsak meglátsz valamit, pontosan abban a szemben, amelyiket magadénak akarsz tudni, és bármit megteszel, hogy a közelében lehess. Mi ez? Bizony ilyenkor nem a pupillát látod, nem az íriszt vagy a szemfehérjét. Hanem a lelket, a lélek archaikus fényét, ami betölti a szemet, és a szemébe nézni annak, akit szeretsz, a szerelem tetőfokán a legnagyobb boldogság.

Minden őszi hónap fejezete egy, a születendő lányának (a negyedik gyermekének) íródó levéllel kezdődik, és ezt követik a különféle, hétköznapi eseményeket, emlékeket elbeszélő, azokból egy-egy dologra, tárgyra, állatra, növényre, testrészre, művészre, vagy bármire fókuszáló gondolatsorok. Ezekből aztán fokozatosan épül fel a teljesen szabad képzettársításokkal operáló szöveg, amely rendkívül mély, gondolatébresztő és magával ragadó, és olyan, mindenkit foglalkoztató létkérdéseket feszeget, mint a magányhoz való hozzáállás, az elmúlás, a művészet mibenléte, az érzelmek és érzések megélése, a mély és erős emberi érzések, mint a szényegkezés, a szeretet, a megbocsátás. Mindeközben mégis rövid és tömör marad. Hagyja kibontakozni az olvasó gondolatait, hagyja elmélkedni, csupán csak elindítja az úton, közölve a saját kérdéseit és megfigyeléseit. 

Magával ragadó kötet, amit mégis apránként érdemesebb fogyasztani, rácsodálkozva az egészen különös nézőpontból bemutatott, teljesen hétköznapi dogainkra. 

De a fű zöld lesz, az égbolt kék, és a keleten felkelő nap beragyogja és pompás színekbe fordítja a tájat, mert a világ nem változik, csak a róla alkotott elképzelésünk.

Karl Ove Knausgård sokszínű tevékenységet végez, ír, fordít, tanácsadóként vett részt pl. az újonnan megjelent norvég Biblia-fordításokban, és könyvkiadóként is van tapasztalata. Számos norvég és nemzetközi díjat kapott már írásaiért, első könyve 1998-ban jelent meg, és rögtön meg is kapta a Norvég Kritikusok Irodalmi Díját, a díj történetében elsőként ítélték oda elsőkönyves szerzőnek. Legismertebb műve a hatkötetes Harcom, amely az élettörténetét dolgozza fel egyedi módon. Az Ősz című könyv a négykötetesre tervezett Évszakok sorozat első része, A. Dobos Éva fordításában, Vanessa Baird gyönyörű képeivel jelent meg, melyeket maga Knausgård választott a szövegeihez. A cikkben Vanessa Baird képei láthatóak. 

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.