Budai krónika

Tősgyökeres budaiként tudtad-e, hogy valamikor ilyen önálló települések is léteztek a mai Buda területén, mint Felhévíz, Gercse, Nyék, Budaszentlőrinc, Szentpéter és Óbudaörs? Kapa Mátyás Budai krónika című könyve ezeknek a területeknek száznegyven év alatt lezajlott eseményeit dolgozza fel, három kitalált család három generációjának történetén keresztül, 1242 és 1382 között. A tatárjárás végétől Nagy Lajos (I. Lajos) haláláig terjedő időszakról van szó. A fenti településnevek közös jellemzője, hogy a mai Budapest második és harmadik kerülete egyes részeinek hajdanvolt elődei. A kötet a Historycum Kiadó gondozásában jelenik meg.

Könyvajánló - Kapa Mátyás: Budai krónika

Cegléd, Kőszeg, Balassagyarmat regénye után itt a következő városregény Kapa Mátyás tollából: Budai krónika. Jelenleg a mai Budapest II-III. kerületében kóborlunk, csak a középkorban, 1242 és 1382 között. Felhévíz, Gercse, Nyék, Budaszentlőrinc, Szentpéter és Óbudaörs területeit, épületeit szemlélheti az olvasó, ahogy fennmaradt leírások szerint akkor kinézhetett. Három család sorsán keresztül kalandozhatunk az időben, szigorú történelmi eseményekbe beleágyazva. Ahogy mondani szokták: a hír szent, a vélemény szabad, ami itt azt jelenti, hogy a történelmi eseményekhez, történelmi személyekhez nem nyúlt a szerző, de a családok történetét saját fantáziája szerint színezte ki. És ez pontosan jól is van így. 

A felhévízi stefanita templom alaprajza az 1906-os régészeti rekonstrukció alapján.

Történelmi kalandregény, családregény, színes-szagos helytörténeti leírás? Mindegyik jellemző a műre. A stefanita lovagrend budafelhévízi rendházában kezdődik a történet és a pálosok budaszentlőrinci kolostorában ér véget, a szerző itt-ott elejtett nyilatkozata szerint egyelőre. Az időben három részre osztható mű a tatárjárás után kezdődik, a dramaturgiához szükséges apró kitekintéssel magára a tatárdúlásra is. Zádor fia András stefanita lovag, különleges feladattal érkezik Felhévízre: a lovagrend újjászervezésén túl ő IV. Béla személyes ökle és (ha kell) ítéletvégrehajtója országos megítélésű, különleges ügyekben. 

A mű 1242 és 1382 között, vagyis a tatárjárástól I. (Nagy) Lajos haláláig mutatja be Felhévíz, Gercse, Nyék, Budaszentlőrinc, Szentpéter és Óbudaörs történetét. Megismerhetjük, hogyan alakult ki a középkorban, a Duna folyásirány szerinti jobb partján, a mai főváros budai oldalán két jelentős vár és város, hogyan jöttek létre az egészen a XIX. századig önálló települések, amelyeket ma már átfogóan Buda részeiként emlegetünk, de a kíváncsi szemek a mai napig megtalálják őket utcanévtáblákon, városrészi térképeken, és amelyeket a mai napig mi, budaiak is előszeretettel emlegetünk, talán nem is ismerve pontosan az eredetüket, valódi mivoltukat.

Dr. Gór Csaba önkormányzati képviselő ajánlója a könyv elején

Itt álljunk meg egy szóra. A civilek számára elfogadhatatlan a konfliktuskezelések során minden ország titkosszolgálata által alkalmazott módszer, a taktikai emberölés a nagyobb jó érdekében. Kapa Mátyás sorai között olvasva ebben az akkori államférfiak és kiművelt emberfők jórésze semmi kivetnivalót sem látott, természetesnek vették, sőt, dicsőségnek, hogy egyáltalán erre a feladatra kijelölték őket. Simán összeegyeztethető (volt) a katolikus hittel a feladat végrehajtása. (Aki nem hiszi, járjon utána.) Nos... aki úgy gondolja, hogy ez csak a középkorban lehetett így, az nagyot fog csalódni. 

A budaszentlőrinci pálos kolostor kinézete napjainkban

Tehát Zádor fia Andrásnál tartunk, aki a király céljai érdekében ölni tud és és ölni is akar, ha kell. Ettől függetlenül igazságos és nagy összefüggéseket látó ember, aki férfi is, és szerelmes is lesz. Munkálkodása alatt gazdaságilag (is) szárnyalni kezd a felhévízi lovagrend, ispotályt építenek, iskolát tartanak fenn, András pedig kijárja, hogy hiteleshellyé emelkedjenek annak minden pénzkereseti lehetőségével egyetemben. (Mint a mai közjegyzők, annak megfelelő javadalmazással és hozzávetőleges feladatkörrel.) A történések feszültségét Gercsei Ágota szemtelenül pimasz talpraesettsége, valamint a szelídített hiúz körüli események lazítják.

– De nem építhetek kővárat az ország minden szegletében. Ezért másoknak, gazdag uraknak is meg kell ezt engednem. Akinek viszont kővára van, annak a szava is nagyobb, és ha ellenem fordul, nehezebb lesz megtörnöm. Az ilyeneket másként kell a magam hűségén tartani. Akár olyan eszközökkel is, amelyekre jobb, ha jótékony homály borul…  [ ... ] – Most jutottunk el a te dolgodhoz, fiam – nézett a király mélyen András szemébe. Hangját kissé lehalkítva folytatta: – Szükségem van egy kicsi, ütőképes csapatra. Hat-nyolc lovagra, akik mesterei a fegyverforgatásnak, de akik tudásuk és műveltségük révén akár egy püspöki vagy királyi udvarban is könnyen elvegyülnek. Egy csapatra, amelyik csöndben, titokban, parancsom szerint, kérdés nélkül teljesít bármilyen feladatot. Ha kell, híreket szerez, foglyot szabadít, vagy akár embert öl. Lovagok, akik nem keltenek feltűnést. Békés hétköznapokat élnek, mondjuk egy jelentéktelen településen. Nem igazán köthetők a királyhoz, nem is az udvarban laknak. Mégis elég közel ahhoz, hogy bármikor azonnal mozgósítani lehessen őket. Érted már, mit várok tőled, perjel? Egy maroknyi fegyveres, egy titkos csapat a király szolgálatában, bizalmas feladatokkal. És ő lenne a vezérük. Ez az egész izgalmasabbnak tűnt minden kalandos történetnél, amit valaha is hallott életében. Hálálkodva mondott igent az uralkodónak.

1301-ben kihal az Árpád-ház, így nem is kétséges, hogy a következő részben 1302-ben járunk, amikor a Magyar Királyság területén több, önmagát a trónra jelölő személy is megvetni szándékozik a lábát az országban, és hadakozik az "én vagyok a magyarok királya" címért. Persze, ahol több király is felbukkan, ott egy király sincs ténylegesen, ahol nem egy akarat van, ott saját érdekeik mentén húznak szét az ország befolyásos emberei, a köznép meg mit tehetne mást, mint követi urát, de legalábbis meghúzza magát. Ebben az állapotban következik be, hogy miután Buda a pápa szerint nem megfelelő királyjelöltet támogat, ezért a város és minden lakója kiátkozásra kerül, amíg jobb belátásra nem tér a banda. Nos, Buda felbőszült, és belecsinált a nullás lisztbe: ők meg kiátkozták a pápát! (Egyik kedvenc részem a középkori magyar történelemből, komolyan mondom. Amikor egy város öntudatra ébredve közli Őszentségével és az általa képviselt testülettel - mert most már nincs mit veszíteni -, hogy mit csináljon a rendelkezésével, amúgy meg nyasgem és nem oda Buda! Ritkán, nagyon jól megválasztott időben alkalmazott módszerem volt nekem is egy-két vezetőmnél, de mindig bejött.)

1372-re oda a nagy jólét, amit még András perjel járt ki a stefanita rend felhévízi szervezetének: az ispotályt átvette egy másik rend, az iskolát bezárják, a hiteleshelyi megbízás már korábban elkerült tőlük, csak vegetálnak egyik napról a másikra, tönkrement minden. Zádor fia András családja is messze kerül az ükapa által megteremtett gazdagságtól: a leszármazott már nem olyan ügyes, nem olyan szemfüles, inkább álmodozó fajta. Ezzel egyidőben egy velencei bérgyilkos érkezik Budára, hogy... 

A gercsei templom, ami még ma is áll

A műben kellő mennyiségű adagolással keverednek a történelemből ismert események kitalált magánéleti történésekkel: szerelmekkel, ármánykodással, bosszúvággyal, érdekes tablóképet festve a korban uralkodó emberek erkölcseiről, szokásjogokról, közbiztonságról, vásárokról, a mindennapi élethez tartozó apróságokról. Olvastatja magát. A mű rövidsége miatt persze egy-egy szál sokkal jobban kifejthető lett volna, néhol döbbenettel vettem tudomásul, hogy hatvan-hetven évvel máris arrébb vagyunk az időben, holott én még szívesen tobzódtam volna a felvázolt élethelyzet problémamegoldásában, további részletezésében. Nekem - éppen emiatt - kicsit ifjúsági regény érzésem van a kimaxolt és leegyszerűsített (hamar letudott) megoldások miatt, de a szerző arról győzött meg, hogy ezt a történetet egy tízéves kislány kezébe azért még nem adná. Oké.

Olyan leírásokat kap az olvasó, mint a törkölypálinka keletkezésének története, Nyulak szigete és Margit kapcsolata, az ispotály működése, a hiteleshelyek jelentősége, a gyógyvizek felhasználási módjai, a vásárnapok és a piacok jelentősége, hitélet, papok, egyszerűbb nemesek, pórnép és kereskedők mindennapjai - sok-sok adalék az akkor élt és alkotni vágyott emberek életéről a ma olvasóinak. 

A ​tatárjárás után új világ épül a Duna folyásirány szerinti jobb partján. A két jelentős vár és város: Buda és Óbuda közötti kisebb településeken éli kalandos hétköznapjait három család. Ezen famíliák generációinak – sokszor egymással összefonódó – sorsán keresztül ismerhetjük meg száznegyven esztendő izgalmas eseményeit.

Íme egy kis ízelítő, mi és ki vár az olvasóra ebben a kötetben. Egy magyar alapítású lovagrend rendháza és az azt felvirágoztató perjel. Egy királyi vadaskert és annak intézője. Egy csapatnyi lovag, akik titkos küldetéseket teljesítenek. Egy városi bíró, aki kiátkozza a pápát. Egy magyar alapítású szerzetesrend központi kolostora és egy szent ereklyéi. Egy háború és egy itáliai bérgyilkos. Egy botcsinálta tudós és annak különös találmánya. Bűn és erény, vérfürdő és bosszú, viszály és szerelem. 

A kötet Kapa Mátyás városregényeinek sorába illeszkedik. Cegléd, Kőszeg és Balassagyarmat regénye után a szerző ezúttal Budapest mai második és harmadik kerülete egyes részeinek hajdanvolt elődei, Budafelhévíz, Gercse, Nyék, Budaszentlőrinc és Óbudaörs 1242-től 1382-ig tartó történetét mutatja be.

Kapa Mátyás (a képen) Budapesten született 1975-ben. Ügyvéd, egyetemi oktató, emellett történelmi tárgyú regények szerzője. Nevéhez fűződik a "Félhomály" című sorozat. Ennek részei: Római hajnal, Ködös Frankhon, Árnyak Bizánc felett. 2015 óta a Történelmiregény-írók Társaságának elnöke.

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A cikk fotóit a szerző bocsátotta rendelkezésemre.

224 oldal･keménytábla, védőborító･ISBN: 9786155816215