A fekete nyelvű tolvaj

A káosz és a kaland letehetetlen keveréke - így foglalt állást egyik méltatója Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj című munkájáról, amely hamarosan az Agave Könyvek kiadásában fog megjelenni. A főhős cinikus észjárású, minden hájjal megkent, ravaszságig jó stratéga, a műben pedig tobzódik egy pimaszul misztikus világ, ahol mindenki saját érdekei szerint működik. A filmszerűen pörgő cselekmény székhez rögzíti az embert, miközben hihetetlenkedve csóválja a fejét, hogy nem tudom, mit szívott ez az ember írás közben, de én is akarok belőle... Még pár napig előrendelhető!

Könyvajánló - Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj

"Ha a becsület úgy dönt, hogy jelen lesz a kalandunkon, akkor remélem, hogy felismerem; néha már felhívták rá a figyelmem, de igazán sosem mutatkoztunk be egymásnak."

Vérbeli, ezer százalékig kalandregényt tarthat az a kezében, aki A fekete nyelvű tolvaj című kiadvány olvasására adja fejét. A főhős cinikus, gyors észjárású, minden hájjal megkent, ravasz gazember, aki kiválóan képes alkudni és nem mellesleg jó stratéga. Kinch á Glurris Na Filleen, ez a valódi neve,  Kinch a Folyótól, Filleen ágáról, de emlegetik még Kinch Na Shannack, vagy kibaszott Kinch neveken is. A férfi úgynevezett legkisebb rangú tolvaj (kópé), végletekig eladósodott, ami komoly következményeket von maga után, nemcsak saját, hanem családja életét is féltenie kell. Adódik egy veszélyes lehetőség (nagyon veszélyes) adósságának törlesztésére, de Kinch már úgy van vele: mit veszíthet? Ha marad és nem fizet, biztosan megölik, ha megy és fizetségért harcol, úgy meg talán megölik. Nem kérdés, mit választ. A neve, kinch amúgy is azt jelenti, kötélhurok, de emellett bonyodalmat vagy váratlan gondot is jelenthet - márpedig ez a férfi szó szerint beteljesíti a nevét.

A hősünk nem akárki: kitanulta a zárfeltörést, a falmászást, a zuhanástompítást, a hazugságszövést, a hasbeszédet, a csapdaállítást, a csapdamegtalálást, és egészen jól ért az íjászathoz, a hegedüléshez, meg nem mellesleg a késharchoz is. Emellett tud több tucat varázstrükköt, nem kell nagy dolgokra gondolni, csak kicsi, de felettébb hasznos mágiára. Pontosan ezek miatt keletkezett az óriási adóssága: annyi pénzzel tartozik "iskolájának", a Szedők Céhének, hogy szinte lehetetlennek tűnik visszafizetni.  

A regény elején azért is van az Árvák Erdejében, egy pár botcsinálta tolvajjal, hogy a rablásokból befolyó összegből (is) törleszteni tudjon valamicskét. De ezúttal rossz lóra tettek, Kinch még a rajtaütés előtt tisztán érzi, hogy nem szabad kikezdeni ezzel az utazóval, de képzetlen társai lehurrogják - és rajta is vesztenek. Főhősünk sorsát azonban megváltoztatja az ispanthiai madarásszal való találkozás: Galva ugyanis egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost. De a királynőt nemcsak ő keresi... és miután ebben a világban az életfelfogás racionális, szinte mindenhol gyakorlatias, nem ritkán cinikus nemcsak az egyének, hanem országvezetők szintjén is, így elég rizikós vállalkozássá válik ez a keresés. Arról nem beszélve, hogy Kinch folyamatosan azzal küzd, hogy 1) felmérje, éppen kinek a sakktábláján játszik, 2) ne csak egy feláldozható gyalog legyen azon a sakktáblán.

Félelmetes, kacagnivaló történet, sokszor a trágárságig szókimondó, gyakran másodperceken és ostoba szeszélyeken múló életek merülnek fel a lapokon és buknak alá; sok rejtély, árulások, pimasz beszólások, de néha (gyanakvó és átmeneti) összefogások is jellemzik a filmszerűen pergő cselekményt. Mondhatni, a főhősünk folyamatosan bajban van. Szó szerint. Ha nincs bajban, akkor sincs mindig rendben a szénája. A titokzatosságot emeli, hogy Kinch megsajnál és magához fogad egy vak macskát, Csirkefogónak nevezi el, de az idők folyamán a cica egészen mássá válik (igaz, csak helyenként, ugyanakkor egyre hosszabb ideig), mint a férfi kiskedvence. (Azannya'!)

Helyenként rejtőjenői magasságokba emelkedő színvonalú csata- és verekedésleírások tarkítják az eseményeket (tudod: keresem a késem... esetleg ez itt a hátamban...?). Harc a krakennel, a macska (ahogy már fenn utaltam rá) nem is macska, hanem igen veszélyes fajta - nem mondom meg, mi, de erős ellenőrzés alatt tudja tartani a főhőst; szerencséjére összebútorozik egy időre egy elég hatékonyan működő boszorkánnyal, aki a kezébe történő tetoválással úrrá lesz - egy időre - ezen a fenyegetésen, és a macska a bal karja lesz vagy ilyesmi. Nem, ne kérdezd pontosan, hogy is működik a macskakar, mert a röhögéstől nem nagyon emlékszem a hatásmechanizmus elvének minden apróságára. Amikor a kraken IS megjelent, egészen Verne regényben éreztem magam. 

Állandóan emlegetnek valami Csapást, amitől ilyen különleges lények népesítik be a világukat, de a lényeg, hogy itt nem  mindig a jó és a rossz harca dúl, hanem gyakran rossz a rosszal, rosszabb a legrosszabbal, jó a jobbal, nagyon jó néha a nagyon rosszal küzd, kedved szerint válogathatsz az oldalak és a viszonyítások között. Mint a való életben... Ahogy Kinch fogalmazott:  "Ha a becsület úgy dönt, hogy jelen lesz a kalandunkon, akkor remélem, hogy felismerem; néha már felhívták rá a figyelmem, de igazán sosem mutatkoztunk be egymásnak."

Szóval: agyament, furfangos világépítés, mágia helyre, tétre, befutóra - nem véletlenül dark fantasy a műfaji besorolása -, "beszarsz rajta" típusú humor, mindenki minimum csibész vagy valamilyen varázsló, aki véletlenül mégsem, az nem mindig éli meg a következő napot, és különben is: O L V A S D! 

Fülszöveg

Tízezer ​fiunk mind ellened szegül
Fekete nyelvükön esküszó hevül
Bosszújuk elér, hiába menekülsz

Kinch Na Shannack kisebb vagyonnal tartozik a Szedők Céhének, amiért kiképezték a tolvajok mesterségére, vagyis a zárfeltörésre, késharcra, falmászásra, zuhanástompításra, hazugságszövésre és csapdaállításra, valamint pár apróbb varázstrükkre. Muszáj törlesztenie az adósságát, ezért elrejtőzött a régi erdei út mellett, hogy kirabolja az arra járó utazókat. 

Ma azonban Kinch Na Shannack rossz célpontot választott.

Galva egy lovag, a kegyetlen goblinháborúk túlélője, és a halál istennőjének szolgálóleánya. A királynőjét keresi, aki eltűnt, miután az óriások lerohantak egy távoli, északi várost.

Kinch örülhet, hogy élve megúszta a sikertelen rablást, azonban a sorsa végzetesen összefonódik Galváéval. A tolvajt és a lovagot a közös ellenségek és a szokatlan veszélyek arra késztetik, hogy nagyszabású utazásra induljanak, amely során emberhúsra éhező goblinok és sötét vizekben vadászó krakenek várnak rájuk, a tisztesség pedig olyan fényűzés, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. 

Christopher Buehlman (a képen) a floridai St. Petersburgból származó író, humorista és forgatókönyvíró. Szinte minden évben járja az országot, közben fantasyt és horrort ír, illetve reneszánsz tematikájú fesztiválokon ad elő. Útján elkíséri felesége, Jenn, a mentett kutyájuk, Duck, valamint fekete macskájuk, Jane Mansfield, a szakavatott nindzsa.

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.