Félelem, szorongás, pánik - Hogyan találjuk meg a kiutat?

Könyvajánló - Dr. Belső Nóra: Félelem, szorongás, pánik

Információval ​elárasztott, pandémia sújtotta világunkban ősi félelmeinkhez egyre több modern kori társul, ráadásul a szorongás és a pánik is sokak életét keserítik meg. Dr. Belső Nóra pszichiáter segít felismerni a különbséget az egészséges félelmek és a szorongásos zavarok mint mentális betegségek között. Könyvében végigvezet ezen állapotok keletkezésének folyamatain, bemutatja hátterüket és következményeiket, szót ejt halálfélelemről, fóbiákról, generalizált szorongásról és pánikbetegségről, nem utolsó sorban kitér a traumák által okozott sebekre is. A gyakorló orvos szemszögéből, a praxisából vett esetekkel illusztrálva mutatja be a lehetséges megoldásokat, kapaszkodókat adva az olvasónak.

„A bátorság nem a félelem teljes hiánya, hanem az, amikor képesek vagyunk átjutni a félelmeink által támasztott korlátokon. Mindegy, hogy lassan evickélünk át, vagy egy ugrással túllendülünk rajta, a lényeg, hogy megtettük.”

A félelem teljesen természetes érzelem. Mindenki félt már életében, gondoljuk csak a gyerekek félelmére a sötéttől, a telefontól, a virágtól. Komolyan, én gyerekként utáltam a telefont, akkor persze még csak vonalas volt, de még 10 éves korom körül sem voltam hajlandó felvenni. Azóta kiderült számomra, mi okozta ezt: nem magával az eszközzel volt bajom, hanem azzal, hogy nem tudom, ki van a vonal másik végén, illetve a ténnyel, hogy egyáltalán van ott valaki, aki nyilván akar valamit, amit meg kell mondanom a szüleimnek, vagy ilyesmi. Átjáróház volt a házunk, a kapu folyton nyitva, boldog-boldogtalan besétált a kapun és "jónapotozott" az udvaron - apám üveges volt. Ez a mai napig probléma, és zavar is, de gyerekként sokkal inkább. Nem vagyok egy túlságosan szociális élőlény - illetve inkább csak a saját közegemben. Szóval igen. Kicsi gyerekként féltem a vonalas telefontól, később csak nem vettem fel, ha egyedül voltam a házban. 

Meg a virágtól is féltem... alattomos és ijesztő lények, akik élnek és mozognak, de ezt suttyomban teszik. :) Nem mertem elmenni hazafelé egy nagy gesztenyefa alatt, mert a tüskés izék tuti megtámadnak, át kellett menni a túloldalra. Ha a labdám begurult a nagy virágos növények közé, nem mertem kiszedni - bottal piszkáltam ki, a kutyámat próbáltam rávenni, esetleg nagyon kicsiként szóltam valakinek. :) Hogy ez honnan jött, nem tudom. Mára ez addig szelídült, hogy egyszerűen csak nem kedvelem a növényeket. Hasznos, termést hozó növényeket saját magamnak nevelek, gondozom őket, és a többiek is kapnak vizet, de részemről ennyi a maximum növények kapcsán.

Ahogy Dr. Belső Nóra is írta, mára egészen másfajta félelmek léteznek az életemben, amelyek a mindennapi élethez, munkához, a szeretteim, idősödő szüleim, háziállataim egészségéhez, és valamennyire a sajátoméhoz is kötődnek. Ezek azok, amelyekre van némi ráhatásom, még ha nem is százszázalékosan. Egészségesebb ételekkel, megfelelő orvosi ellátással és erre való buzdítással, stb. Aztán vannak félelmeim nem a személyes jövőmmel, hanem úgy általában a jövővel kapcsolatban. Az infláció, az egyre inkább előretörő szélsőségek, amelyek 21. századi módon működnek, és a két nagy szélsőség, a nácizmus és a kommunizmus szerelemgyerekei kvázi, a klímaváltozás, az egyre növő népesség, az egyre fogyó élelem, víz és nyersanyag, az eddig okozott károk... Ne feledkezzünk meg a szomszédban zajló háborúról sem, aminek az élelmiszeráraktól kezdve a globális politikai és gazdasági helyzeten át a nyilvánvaló humanitárius katasztrófáig és a személyes sorsok tönkretételéig mindenre negatív hatással van.

Teljesen természetes, hogy az emberben vannak félelmek ezek kapcsán, ezek mind stresszorok. A kérdés az, hogy ezen felül tudunk-e emelkedni, vagy a félelem annyira erős, hogy teljesen felborítja a hormonháztartásunkat, ami már egyenes kihatással van a fizikai egészségünkre is a pszichikai mellett? A félelemnek, mint minden érzelemnek, hatása van ránk, és ha valami oknál fogva folyamatosan félünk, szorongunk, ez megváltoztatja az agyi szinapszisokat is. Ma már tudjuk, hogy sokkal fontosabban ezek a szinapszisok és a rajtuk haladó hírvivők, az ún. neurotranszmitterek, és mindenkinek egészen egyedi módon épülnek fel, ami függ a biológiától éppúgy, mint a tapasztalt élményektől, a tanult dolgoktól. A testünk reagál a félelemre, de idővel hozzászokik, és egészen egyedi módon vetíti le. 

A szorongás egy kicsit más, mint a félelem, de testvérei egymásnak, a pánik pedig egy szélsőséges, de sajnos elég gyakori reakció. A három érzelem nem ugyanaz, és nem is ugyanabból fakad, de a köznyelv mégis hajlamos összemosni, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy családba tartozó negatív érzelmek. Fontos azonban kiemelni, hogy van pozitív oldala is, a félelemnek legalábbis. A szorongásnak és a pániknak nemigen, de a félelem teljesen természetes alapvető emberi érzelem, anélkül nem maradnánk életben. Olyan, mint a fájdalom: szükséges rossz. Csak a fájdalom valamilyen testi, fizikai veszélyre, bajra utal, a félelem pedig mentális, pszichikai gondra. Sajnos nagyon könnyen ki is lehet használni és gerjeszteni a félelmet.

Dr. Belső Nóra a mélyére ás ezen érzelmeknek, megpróbálja értelmezni őket őseink korában és a mi korunkban egyaránt, megadja az agyi válaszok magyarázatát is, és egyúttal leszögezi: nincs olyan út, nincs módszer x lépésből, ami feloldja ezeket, mert ahogy egészen egyediek a félelmeink és azok mértéke, úgy egészen egyediek a megoldások is. Még a globálisabb, nagyon sokakat érintő félelmek - a haláltól, szeretteink elvesztésétől, a jövőtől, a politikai, gazdasági, stb. helyzettől való félelmek és aggodalmak is egészen egyediek, mert egészen más aspektusból szemlélhetjük. Valaki a gyerekei jövöje miatt aggódik, valaki nem annyira az emberiség, hanem a földi élet, a biodiverzitás eltűnése miatt, amelyhez jelentősen hozzájárul az ember, valaki csupán saját maga, a saját jóléte miatt, és persze egészen eltérő mértékekben. Fontos, hogy bizonyos mértékű és fajtájú félelem teljesen természetes. Gond akkor van, ha hatására megváltozik az életünk, képtelenek vagyunk minőségi és megfelelő életet élni. 

A szerző hathatósan magyarázza el ezen érzelmek működését fiziológiai és érzelmi szempontokból egyaránt, példákkal él a saját életéből, saját félelmeiből, illetve a praxisából is merítve, ráadásul nem csak általánosságban, hanem egyes állapotokra is lebontva. Részletesen bemutatja a PTSD-t (poszttraumás stressz zavar), a pánikzavart, a depressziót, a szerhasználattal összefüggő szorongást (és idetartozik az alkoholizmus és a nikotinfüggőség is, nem csak a "komoly" drogok - azért az idézőjel, mert valójában az alkohol az egyik legveszélyesebb és legaddiktívabb szer), ráadásul mindezeket a pandémiás helyzet kapcsán is értékeli. Az ukrajna háborúról értelemszerűen nem esik szó, mert a kötet még azelőtt jelent meg, hogy komolyan eszkalálódott volna a helyzet a szomszédban. Persze háborúk voltak előtte is, a mi életünkben is, de többnyire tőlünk távolabb, és a tőlünk távol eső dolgok kevésbé is hatnak ránk.

Külön kiemeli, hogy mennyire fontosnak tartja a tényszerű tájékoztatást, és az az egyik hitvallása, hogy sokkal könnyebben megbirkózunk bármilyen problémával, ha ismerjük azt, ismerjük a pszichológiai, fizikai, biológiai, stb. hátterét, látjuk az agyi összefüggéseket. Ír az agykutatás fontosságáról, és arról, hogy mennyire káros, ha túlmisztifikáljuk ezeket a dolgokat, és akár spirituális, ezoterikus, vagy neadjisten konteós irányokba tolódunk el. Nagyon hasonlóan gondolkodom erről, mint a szerző, ezért nagyon hamar megtaláltam a közös hangot a könyvvel.

Dr. Belső Nóra pszichiáter szakorvos, egészségügyi menedzser specialista. Érdeklődése és munkája középpontjában a hangulat- és szorongásos zavarok állnak. A komplex, humanisztikus, személyközpontú terápiás megközelítés híve. Vallja, hogy a pszichiátriai kezelés nemcsak a betegségek hatékony biológiai gyógyításából áll, hanem magában foglalja az ismeretterjesztést és az életszemlélet tudatos átformálását is. Praxisában az orvosi munka mellett életviteli és párkapcsolati tanácsadást is végez. Számos könyv szerzője, előadó, médiaszereplő. A HVG Könyvek gondozásában megjelent kötetei: Hullámvasúton – Élet bipoláris zavarral, Életciklusok és hangulatzavarok – Hogyan küzdjünk meg életünk hullámvölgyeivel?

Sok szempontból nagyon hasonló következtetéseket von le, mint Anna Kåver A szorongás vége c. könyvében, de az a kötet kifejezetten az aggodalomra épül - filozófiai és kémiai, biológiai, meg természetesen pszichológiai szempontból -, míg Dr. Belső Nóra könyve mélyebben járja körül a félelem, a szorongás és a pánik keltette érzéseket. Viszont a könyveik alapján nagyon hasonlóan gondolkodnak, mármint a magyar pszichiáter szakorvos, Dr. Belső Nóra, és a svéd klinikai szakpszichológus és terapeuta, Anna Kåver. A szorongás vége c. kötetről itt írtam. 

Köszönöm a lehetőséget a HVG Könyvek csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

A linken található egy rövid beleolvasó is, illetve a podcasteket kedvelők figyelmébe ajánlom a HVG Pszichológia podcastet, amely a legtöbb nagy csatornán elérhető. Ott van egy majdnem másfél órás beszélgetés Dr. Belső Nórával egyrészt a könyvéről, másrészt reflektál a háborús helyzetre is, amely a könyvből kimaradt. A beszélgetés a HVG Pszichológia Youtube csatornán is elérhető (feljebb beágyaztam a videót.)

Kövess minket Facebookon!