"Fizetek, főúr, volt egy feketém" - A messziről jött fiú

Vannak emberek, akiknek története jóval azelőtt kezdődik, hogy világra jönnének - kezdi Bauer Barbara a három generáción átívelő regényének sorait. A messziről jött fiú című kötet főhősének sokáig szegénység, talajvesztettség, kilátástalan mélység jut részéül, ahonnan eljut a gazdagság és a végtelen lehetőségek tárházáig. Az út a lényeg, a történet, amely a Kárpátokban és Magyarországon bárki másé is lehetne - de ez Demján Sándor gyermekkori története alapján íródott. A könyv a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban. 

Könyvajánló - Bauer Barbara: A messziről jött fiú 

A kötet, mint utólag kiderült számomra a jaffa.hu honlapján feltüntetett egy mondatból, amit a kiadó egyik munkatársa segítségével pontosítottam, a szerző, Bauer Barbara nagybátyjáról szól, Demján Sándorról, annak gyerekkori történetei alapján. Igen, arról a Demján Sándorról (1943-2018), aki Állami-díjas magyar üzletember, közgazdász volt. Az államszocialista időkben a Skála-Coop vezetőjeként és az első magyar magántulajdonban lévő kereskedelmi bank, az MHB alapítójaként vált ismertté, majd a rendszerváltás után kibővítette vállalkozási körét és az ország leggazdagabb emberei közé került. Élete utolsó éveiben Magyarország 1-5. leggazdagabb és 6-16. legbefolyásosabb emberének számított. (Forrás: Wikipédia).

Nem tudni, miért nem lehet erről konkrétan olvasni magában a műben, és a fülszövegben sem. A kiadó honlapjára is később került a szerző életrajzi adatai közé ez az egy mondat. Vajon mi volt a könyvbeli Sándor titka, hogy annyi nyomor és veszteség után kifejezetten sikeres tudott lenni felnőttként? Milyen tettek, gondolatok mentén boldogult gyerekként és vitte tovább magával, hogy megelégedett életet élt, és páratlan életutat járt be már viszonylag fiatalon? Lehet, hogy sikerének egyik összetevője az alkalmazkodás a mindenkori körülményekhez, abból kihozni a legtöbbet, ami éppen rendelkezésre áll, vagy a jó emberismeret, és annak zsigeri tudása, hogy mindenkit arra kell felhasználni, amire tapasztalata, elméleti és gyakorlati tudása, habitusa predesztinálja - magyarán megfelelő embert a megfelelő helyre. 

Ditró (mai Románia területe, kis falu a Kárpátok bércén, Hargita megyében), Börvely (mai Románia, falu Szatmár megyében), Kiskunlacháza, Etyek, kicsit Budapest - ezeken a helyszíneken játszódik a három generációs családregény, amely az első világháború körül, majd Trianon után (1924-től), a második világháború alatt (1941-45-ben), 1950-ben és 1955-ben történt eseményeket regényesít meg. Katalin, Teréz, Sándor sorsán keresztül a büszke székely családok talpraesettségét, elszántságát, nehéz időkben is keserűn magabiztos tartását, magyarságát és erejét példázza az utókornak. 

Etyek ma

Legközelebb Katalinnal, és lányával,  Terézzel találkozunk 1941-ben, amikor a család átköltözik Börvölybe, hogy hivatali segédlettel, országosan támogatott akarattal, magyarként beköltözzenek egy román által elhagyott házba, művelésre váró földjeire, ahonnan 1945-ben - teljesen érthetően - újra menekülni kell. Teréz büszke és konok, kisfia, Sándor, egy éves, amikor az apja utoljára látja. Magyarországra kerülnek, de Teréz az ötvenes évek politikai szorításában iszonyú döntést kell, hogy hozzon saját és gyerekei érdekében, amit laikusként feldolgozni szinte lehetetlen. Mire 1955-ben Etyeken találjuk a családot egy szülőotthonban, addigra Sándor szinte egy élet tapasztalataival bír kamaszként, és egészen egyedi látásmóddal intézi a három "lány", az anyja és két féltestvére életét, megélhetését.

Sok gondolkodnivalót ad az olvasónak a történet. Nincstelenként nem léteznek sorozatban alternatívák arra nézve, hogyan álljon talpra egy özvegyasszony, hanem az első stabilabbnak látszó szekérre fel kell ülni, ha helyet adnak rajta. Szorgalom, tehetség, kemény munka, önérzet, becsület, stratégiai döntésekben pragmatizmus, ráció, de csak abban engedni, amiben muszáj és ez a muszáj összeegyeztethető a lelkiismerettel, ezek mind nagyon fontosak a család asszonyainak, akiktől a regénybeli és a valóságos Sándor származik. Nem feladni! Sosem feladni! Valahogy mindig lesz. Megőrizni a magyarságot, élni, kihozni az eseményekből a legjobbat, ahogy lehet. Ezek bizony helyenként rettenetes döntéseket kívánnak meg, ideiglenesen akár évekre szóló kitartást is kíván a családtól. A szülőnek el kell tudni viselni a döntés következményeként akár a gyermekei szeretetlenségét is. Az erdélyi szülők merik vállalni a gyermeki dühöt és értetlenséget is: majd ha benő a fejük lágya, meg fogják érteni a miérteket, és meg fognak bocsátani nekik. 

(És ha mégsem, akkor sem törik meg a szülő gerince, mert akkor és ott az volt a sok rossz közül a legjobb döntés, akár tetszik az utódoknak, akár nem. Azért apa az apa, azért anya az anya, hogy jobban tudja, mi szolgálja a család, és abban a gyerekek boldogulását, mint a belátási képességben korlátozott kiskorú elme, kemény, biztos kézzel irányítva, felvállalva a tévedés lehetőségét is. Őszintén szólva a mai gyereknevelési attitűdtől sokkal szimpatikusabb nekem, amikor a gyermek nem rabszolgatartó kényúr, a szülő pedig nem alázatos kiszolgálója a csemete helyenként eltúlzott igényeinek. A mai hozzáállások után egyenesen üdítő olvasni arról, hogy szent szülőség égisze alatt erőn felül nem dögölhet bele a felmenő a gyerekei eltartásába, ellátásába, előbb saját magát kell a víz felszíne felé húzni és utána jöhetnek a csemeték gondjai IS. Ellenkező esetben SENKINEK sincs esélye, sem a szülő(k)nek, sem a gyerekeknek.)

A szerző helyenként pátosszal, máskor kegyetlen kíméletlenséggel érzékelteti a fentieket az olvasóval. Erős, büszke, konok székely leszármazottak regényét olvashattam történelmi viharokkal, számos tanulsággal a jelent illetően. Mi a mű legfontosabb mondanivalója? Az, hogy bár alapvetően követni kell a szabályokat, de ha azok önző érdekeket szolgálnak, akkor előfordul, hogy a megszegésükkel vállalni kell a kockázatot. Igaz, a rendszer sosem szerette azt és azokat a személyeket, ami vagy akik más / mások, mint amit ő jónak lát. Ami felett nincs hatalma. Nem nagy újdonság, tulajdonképpen egyetlen rendszer sem szereti az ilyesmit. Jelentős az a tanulság is, hogy a helyzetfelismerések helyessége döntő a jövőt illetően, gyakran döntőbb, mint annak megfelelően cselekedni. A merni felvállalni a konfliktushelyzeteket már említeni sem akarom, mert minek is...?

Olvassátok!

Fülszöveg

Vannak emberek, akiknek a története jóval azt megelőzően kezdődik, hogy megszületnének.

Sándor története sem indul másként, mint sokaké a II. világháború idején. A szerelemben fogant kisfiút csupán egyszer tarthatta a kezében az édesapja, egyszer emelhette büszkén a magasba, mielőtt életét veszítette a fronton. A félárva fiú nemcsak az édesapját, de később az otthonát is elveszíti, és útra kel az édesanyjával és annak családjával egy új élet reményében.

Katalin két özvegyember házasságába érkezik első közös gyermekként, és él boldog, önfeledt gyerekkort a Kárpátok gerincén, Székelyföld határvonalán mindaddig, amíg a család elhagyni nem kényszerül az otthonát 1916 nyarán. A tizenegy éves kislány élete egyetlen éjszaka leforgása alatt megváltozik, és már sosem lesz a régi. Sorra veszíti el mindazt, ami egykor a biztonságot jelentette: az otthonát, az édesapját, az erdő hangját, a gyerekkorát.

Teréz születésekor hatalmas vihar vonul át a Kárpátok fölött, de mintha csak az égiek tudnák, hogy új élet érkezik, szétnyílnak a sötét felhők, utat engedve a csillagok fényének. A kislánynak és az édesanyjának szüksége is van minden erőre, jöjjön az az égből vagy bárhonnan. Teréz ott nő fel, ahol a fák őrt állnak a Kárpátok vonalán, azon a földön, amelyet soha elhagyni nem akar, amely mindent jelent neki, ahol úton-útfélen az ősei nyomára lel, még akkor is, ha születésekor ez a föld már egy másik országhoz tartozik. Talán éppen ezért ragaszkodik hozzá, mégis menni kényszerül, és az élet néhány nap alatt, egy vagon sötét mélyén megváltozik.

A sors ismétli önmagát.

Bauer Barbara új regényének főhőse három generáció sorsán keresztül jut el a szegénység, a talajvesztettség, a kilátástalanság mélységéből a gazdagság és a végtelen lehetőségek határtalanságáig. Feltár előttünk egy életutat, amely bárkié lehetne. De ez a történet egyetlen kisfiúé, aki látszólag éppen olyan, mint a többiek. De valamiben mégis más.

Vajon mi a sikerének és a boldogságának a kulcsa?

BAUER BARBARA (a képen A messziről jött fiú nyomdából frissen kikerült példányaival) 1974-ben született, azóta él Etyeken. Írói pályáját újságíróként, televíziós szerkesztőként kezdte, mára hazánk egyik legtermékenyebb írója. 2012-ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei, a Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta nagy sikerű történelmi regényeit, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafennt, a Kétszáz éves szerelmet, Az aranyműves fiát, A fényfestőt, A fekete rózsát. Írt életregényeket, köztük gróf Wenckheim Krisztina történetét, A leggazdagabb árvát; Demján Sándor gyermekkora nyomán a Messziről jött fiút és Máté Péter életregényét, Most élsz címmel. (Forrás: jaffa.hu)

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.