Könyvajánló - Mario Escobar: Saint-Malo könyvtárosa / Emlékezz rám!
Mario Escobar kiváló érzékkel eleveníti fel az emberiség legsötétebb pillanatait. Ezúttal két történetéről mesélek nektek: az egyikben elrepülünk a második világháború nácik által megszállt francia kikötővárosba, ahol egy bátor könyvtáros mindennapjaiba nyerünk betekintést, a másikban pedig a spanyol polgárháború szívszorító eseményeit három testvér menekülésén, túlélésén keresztül ismerhetjük meg.
Mario Escobar olvasmányos, megrendítő regényeiből már megszokhattuk, hogy hiteles képet fest az emberiség legsötétebb napjairól, háborúkról, fájdalmakról, veszteségekről, de közben igyekszik megmutatni az emberek szép oldalát. Azt az oldalát, ahol ezekben a nehéz pillanatokban is felcsillant a remény, megjelent a szeretet, az önfeláldozás, a segítőkészség. A következő két regényében is ezek a körülmények igyekeznek életben tartani a szereplőket.
A Saint-Malo könyvtárosa című kötetben 1939-be egy francia kikötővárosba repít minket, ahol megismerjük a város könyvtárosát, Jocelyn. Egy gyönyörű regény, melyben Jocelyn igyekszik megvédeni a német megszállóktól a könyvtár kincseit.
Jocelyn és kedvese, Antoine nem sokáig élvezhette a házaséletet, ugyanis '39 augusztusában tartott esküvőjük után Antoine-nak harcban kell indulni a németek ellen és a férfi fogollyá válik egy táborban. Miközben a nő kétségbeesetten várja a híreket férjéről nehéz döntéseket készül meghozni. A németek rengeteg könyvet elégettek a második világháborúban, de sok bátor ember igyekezett megvédeni néhány darabot. Így tett Jocelyn is és a könyveket hívja segítségül, hogy lelket öntsön az emberekbe.
A város erőddé válik, ahol felbecsülhetetlen mennyiségű tudás lesz a tűz martaléka. Közben pedig Jocelynnak nemcsak a férje miatti aggódás nehezíti meg a napjait, hanem az is, hogy egy SS tisztet szállásolnak el az otthonában. A regény kezdetén a betegeskedő nő az ellenálláshoz csatlakozik és bátor, ám sokszor meggondolatlan cselekedetek tarkítják az útját.
Ezen az úton több segítséget, támogatást is kap például Denis személyében, aki egy zsidó könyvárus, aki Antoine gyerekkori barátja. De muszáj megemlítenem Hermann von Choltizt is, aki azért érkezett a kikötőbe, hogy felmérje a könyveket és döntést hozzon arról, hogy mit kell megóvni. És ezzel a szimpatikus, kedves férfival érkezik egy kis romantika egy szerelmi háromszög formájában a regénybe.
A francia nép tapasztalatai szívszorítóak, Jocelyn pedig a híres írónak, Marcel Zolának titokban eljuttatott levelekben igyekszik elmondani, hogy mi mindent kell átélniük. Fájdalom, veszteség, szörnyűségek sora, de mégis jelen van a szeretet, a barátság, a kitartás. Olvasmányos, romantikával átszőtt regény es sokszor önfejű, vakmerő tettekre hajlamos nőről, akinek csak annyi volt a célja, hogy gondoskodjon szeretett emberekről és könyvekről.
"A tiszta szívnek még a legsötétebb pillanatokban is ragyognia kell."
A másik regény, amiről mesélek nektek az Emlékezz rám! című alkotás, mely az 1930-as évekbe repítik az olvasót. A szerző a spanyol polgárháború idejét, Franco fasiszta szörnyűségeit eleveníti fel. A mexikói kormány menedéket ígért a gyerekeknek, így többszáz gyermeket egy óceánjáróval szállították egy ismeretlen városba, Moreliába.
Három testvér szülei is az ellenállás részei egy olyan diktátor országában, aki számára az emberi életnek nincs értéke. Ezért egy szülő számára rettenetesen nehéz és fájdalmas döntést kellett meghozniuk, hogy biztonságban tudják gyermekeiket. Így kerülnek Madridból a testvérek, Marco, Isabel és Ana is a hajóra, mely a reményt jelentette számukra.
Marco mindent megtesz, hogy megvédje húgait, ahogy azt a szüleinek megígérte. Érkezésükkor szeretet és ünneplés fogadja őket, ám az életkörülmények sajnos nem voltak épp gyerekek számára ideálisak. Képzeljünk el többszáz gyereket, akiknek el kellett búcsúzniuk szüleiktől, hátra kellett hagyniuk mindent, amit addig ismertek és olyan országba kényszerültek, ahol nem ismerték a szokásokat, ahol a nevelők kegyetlenkedtek velük, különféle módokon visszaéltek a helyzetükkel, ráadásul hónapokon keresztül ezek az apróságok semmit nem tudtak mi történt hátrahagyott családjaikkal.
Marco is gyerek volt még, csupán tizenhárom éves, de mindent megtett, hogy túléljenek és életben tartsa a reményt, hogy egy napon hazatérhetnek Spanyolországba és újra szüleikkel lehetnek. De ahogy telnek a hetek, a hónapok, az évek, az emlékeik halványulni kezdenek és kezdik elveszíteni a reményt, hogy valaha újra Madrid utcáin sétáljanak családjuk oldalán.
Mario Escobar ezúttal is kiváló munkát végzett a valós történelmi háttér felvázolásával, de a három gyermek fiktív története kicsit túlzottan meseszerűre sikerült. S bár nem ez lesz a kedvenc írásom a szerzőtől, kaptunk egy újabb olyan olvasmányos írást, amely igyekszik megmutatni mit kellett túlélniük ezeknek az embereknek mások kegyetlenkedései és számos visszaélés miatt. Történet családról, szeretetről, elválásról, tragédiáról, összetartásról és egy szebb jövő iránti vágyódásról.
"Leginkább attól rettegnek, hogy a nép közel kerül a kultúrához. Mármint nem attól, hogy az emberek megtanulnak írni, olvasni vagy számolni, hanem attól, hogy megtanulnak a saját fejükkel gondolkozni."
Köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadónak!
A kötetek kedvezményes áron megvásárolhatók a borítóképekre kattintva a kiadó honlapján.
Kövess minket Facebookon!
A Mengele-lány, aki túlélt négy haláltábort
Anne Frank naplója képregénybe csomagolva
