A kolibri

Kolibri, amit hiába óv kéz, az őt se lehúzni, se felemelni nem képes, mert ő konokul csak lebeg. Egy mondatban ez számomra a több irodalmi díjat is elnyert, A kolibri című kötet mondanivalója. Sandro Veronesi műve a 21. századi emberről szól, aki elszántan igyekszik talpig becsületes maradni, és úgy megélni a változásokat, hogy azok ne lendítsék (nagyon) ki a mindennapok (vállalt) kötelezettségeiből. A könyv a Partvonal Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Könyvajánló - Sandro Veronesi: A kolibri

Nem könnyű az olvasónak Sandro Veronesi új könyvének főhősével, a Kolibrinek becézett Marco Carreraval azonosulni. A férfiról lehet mintázni a teljesen szokványos, hétköznapi ember átlagos kinézetét külső-belső tulajdonságok révén, bár Marco élete tömve van katasztrófákkal, amelyeket főhősünk meglehetősen egykedvűséggel szemlél. Folyamatos keresésben leledzik, megnyugvást és szeretet igényel, igyekszik mindenkinek vigaszt nyújtani szenvedéseiben. Nem szereti a drámákat és a nagy kilengéseket, mindig arra törekszik, hogy szélsőségektől mentes legyen az útja, ennek ellenére olyan sokat vesztett pályafutása során, hogy élete utolsó harmadában már csak lányunokája megfelelő útra állításában lel örömöt és célt.

Marco, ez a firenzei szemészorvos, kicsit hajaz Elena Ferrante egyes hőseire, talpig becsületes, helyenként naív karaktere az életrevaló(bb) olvasóknál ki fogja verni a biztosítékot. Nem vitás, hogy kellenek a világnak és a világba az ilyen szent őrültek is, de ha egy mód van rá, ne én legyek ez a nyámnyila, és a környezetemben sem éljen ilyen ember. De valóban nyámnyila-e, és inkább bennem van a hiba? A két lábbal földön álló, sőt, földhöz ragadt gondolkodásom nem bírja az ilyen embereket? Vagy az is lehet, hogy nem vagyunk haverok a lélektani drámák műfajával (sem)? 1970-től 2030-ig követhetjük a főhőst és környezetét, tanúi lehetünk szerelmeknek, szenvedélyeknek, sikereknek, kudarcoknak, egy hétköznapi ember lelki mélységeinek - vagy magasságainak?

Az azonosulást a történet töredezettsége is nehezíti: folyamatosan ugrál az idősíkok között, váltogatja a források fajtáit, hol egy jegyzetet oszt meg, máskor egy e-mailt, vagy tárgyszerű felsorolásokat, emlékeket, sms-eket. A családján kívül létezik egy plátói szerelme (Luisa), aminek és akinek történetét csak zaklatott e-maileken keresztül  lehet követni. 

...a szabadidő csúf szörnyeteg a labilis személyiségek számára.

A szerző mondatait általában szívesen abszolváltam, bár helyenként igen terjengős, például a szabadság fogalmát másfél oldalra rúgó körmondatban tárja az olvasó elé, aki - jó, én, ilyenkor fájdalmasan tekergek olvasás közben, az egész másfél oldal számomra amolyan túlidealizált (értelmiségi) köldöknézegetésnek tetszik. (Bocsánat érte.)

Tartalmaz társadalomkritikát is, különösen a jogokat illetően. Ki ne tudná, hogy ma emberének többsége úgy ismeri jogait, mint semmi mást sem, de a jogokhoz soha nem kapcsol kötelességeket, tagadja a tekintélyt, köp a hagyományokra. Tényleg jó ez így? - teszi fel a kérdést Marco, a Kolibri.

Közismertnek kellene lennie – de nem az –, hogy az emberek közötti kapcsolatok sorsa az elején eldől, egyszer s mindenkorra, mindig, és ha tudni akarjuk, hogyan fognak végződni, elég megnézni, hogyan kezdődtek.

És hogy miért Kolibri, aki egész életét az egy helyben való maradással tölti? Luisa, a plátói szerelme, szegezte neki megállapítását, aminek lényege, hogy megítélése szerint a férfi egyszerűen gyűlöli a változásokat, ellenáll valamennyi műfajának, amire Marco különös választ adott. Az ember minden pillanatában szembe néz a halállal, egyetlen valósága - bárki bármit mond - maga a változás. A kérdés csak az, hogy ki mit kezd ezzel a ténnyel. Van, aki elfut és állandóan új valóságokra vadászik, és van, aki egy helyben marad, így birkózik meg velük, holott tudja, hogy futó homokra épít alap nélküli házat, és így igyekszik megvetni a lábát, mert pontosan tudja, hogy bárminek is látszik, akkor is mindenütt futóhomok van és sehol sem várja lényegileg megfelelő(bb) megoldás, az ember élete akkor is (percenként) elkerülhetetlenül halálba torkollik, ha elfutsz a jelen elől. Minden újdonság magában hordja a veszteséget is. A fedlapon látható kolibrit egy kéz óvja, de ez a kéz őt se lehúzni, se felemelni nem képes, ő elszántan lebeg... számomra ez a mű lényege.

A szerző szépen ír, ezt szerintem sokan észrevették mások is olvasás közben, ugyanakkor a második részt lerontja különféle hatásvadász megállapításokkal, a vége pedig a teátrális megoldással kissé olcsó befejezés. Ennek ellenére több rangos irodalmi díjat is elnyert, amit biztosan megérdemelt - eszemben sincs elvitatni tőle. Legfeljebb annyit engedtessék megjegyezni nekem (nagyon óvatosan), hogy A kolibri című kötet inkább kifinomult(abb) irodalmi ízlésű embereknek való.

Fülszöveg 

Sandro ​Veronesi (a képen) új regényének főszereplője Marco Carrera, a kolibri. Az élete teli van kétségekkel, végzetes véletlenekkel, kegyetlen veszteségekkel és örök szerelmekkel. De ő sosem zuhan a mélybe: szüntelen, állhatatos szárnycsapásokkal próbál helyben maradni, és amikor ez nem lehetséges, megállítani a zuhanást – mert túlélni nem azt jelenti, hogy kevésbé élni. Körülötte Veronesi felejthetetlen karaktereket épít, amelyek tökéletes regénystruktúrát alkotnak. Egy egész kis világ az idő tengerében, a hetvenes évek elejétől a komor közeljövőig, amikor feltűnik Marco Carrera kitartásának gyümölcse: egy kislány, akit, Miraijinnek hívnak, és ő lesz az Új Ember. Nagyhatású regény az élet megrázó erejéről, elvarázsol és megindít.

A kötet a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega győztese, illetve megkapta a legjobb külföldi könyvnek járó France Inter/Le Point díjat Franciaországban.

„Te egy kolibri vagy, mert ahogyan a kolibri, minden energiádat arra fordítod, hogy egy helyben maradj.”

Fordító: Matolcsi Balázs

Köszönöm a lehetőséget a Partvonal Kiadónak!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek a Partvonal oldalairól származnak.

Cím: A kolibri

Eredeti cím: Colibri

Szerző: Sandro Veronesi

Kiadó: Partvonal Kiadó

Oldalak száma: 350

Megjelenés: 2021. október 26.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9786156058454

Méret: 200 mm x 125 mm x 30 mm