Az atomháború túlélői - Az utolsók

Könyvajánló - Hanna Jameson: Az utolsók

Képzeld el, hogy egy gyönyörű, valahol a svájci Alpokban megbúvó szállodában vagy éppen egy konferencián, amikor jön a hír, hogy kitört az atomháború. Mit teszel?

Jon Svájcban egy konferencia után épp a híreket böngészi a telefonján, amikor hirtelen egy sor borzasztó értesítést kap. Washingtont atomtámadás érte. Meg New Yorkot. Londont. Végül Berlint. Két hónappal később Jon és a hotelben maradt túlélők egy része próbálja fenntartani a civilizációnak legalább valamiféle látszatát. Amikor egy kislány holttestére bukkannak, a férfi elhatározza, hogy a titokzatos haláleset végére jár, az igazságkeresése azonban hamarosan megszállottsággá válik…

 Jonnal - és még sok lakóval a hotelben - éppen az történik, amiről mi csak reméljük, hogy csupán fikció. A világon kirobbant a nukleáris háború, atomcsapás érte Washingtont, New Yorkot, Londont, Berlint, majd Moszkvát és Pekinget is. Hogy miért, nem tudjuk, hogy "ki kezdte", nem tudjuk, de nem is számít: a civilizációnak, annak, amit addig ismertünk, vége. 3 nap alatt leáll az internet, milliók haltak meg, a sugárzásról nem is beszélve. Rengetegen útnak indulnak a hotelből, ebből a gyönyörű, idilli, hegyvidéki helyről az első nap, hogy hazamenjenek, megkeressék a szeretteiket, de repülők már nem nagyon járnak, a kormányzatok jórészt összeomlottak hamar. 

A „Miért történt mindez?” már korántsem tűnik fontos kérdésnek.

A történész, Jon a kötet elbeszélője, az ő naplójából és az ő szemüvegén át ismerjük meg mind a többi szereplőt, mind a történteket. Jon amerikai, egyedül érkezett a festői svájci hotelbe egy történészi konferenciára, otthon várja a felesége - akivel egy kicsit megromlott a viszonyuk az utóbbi időben - és a két gyereke. Aztán egy nap mindennek vége. Egy szempillantás alatt. Mardossa a bűntudat, mert nem megfelelő módon búcsúzott a feleségétől, és nem is képes elérni őket. A hálózat, amíg még működik, folyamatosan túlterhelt, mindenki a szeretteit keresi és kutatja szerte a világban, mindenki informálódik. Jon sem tesz másképp - ám Tomi, a fiatal, talpraesett és szintén amerikai lány gyorsan kapcsol, és nekiáll készleteket gyűjteni.

Hanna Jameson

Hamarosan mindannyian rádöbbennek, hogy nincs kiút: közeledik az ősz, ha túl akarják élni a telet az elszigetelt hotelben, ahhoz terv kell. Vadászni kell, portyára járni a közeli városokba, fogytán vannak a gyógyszerekből, takarékoskodni kell az árammal, mindennel. Szépen lassan átállnak a túlélők életmódjára, és annak rendje és módja szerint klikkesednek. Dylan, a hotel biztonsági főnöke lesz a természetes vezető, de Jonnak is fontos szerep jut.

– De hát legyünk igazságosak: az egész világ elég ostobán viselkedett.

És ha mindez még önmagában nem lenne elég: egy napon fura íze kezd lenni a víznek, aztán már a színe is kétséges, ihatatlanná válik. Felmásznak megnézni a három hatalmas víztartályt a hotel tetejére: egy kislány holttestét találják a vízben lebegve. Jon innentől kezdve egészen a nyomozás megszállottjává válik - mindenkit kikérdez, felvételeket kutat, nyomokat keres. Lehet, hogy vannak éjszakánként vendégeik? Elvégre nincsenek sokan, és a hotel több emeletét lezárták teljesen, napokig senki nem jár azokon a folyosókon. Valaki olyan tette, aki végül útra kelt? Vagy itt van köztük a gyilkos? Aztán egy városi portyán összetűzésbe keverednek, és hamarosan az is kiderül, hogy egy nagy csoport tud róluk, és feltett szándékuk elűzni őket onnan vagy meggyilkolni őket. Elvégre jön a tél, menedék kell... Hogy mindezt és a gyilkossági ügyet hogy oldják meg? Kiderül...

Még tavaly olvastm valamikor ezt a kötetet, és nagyon szerettem. Izgalmas, fordulatos, a különféle feszültségeket jól mutatja be, a tehetetlenségből fakadó dühöt, egymás ok nélküli hibáztatását a kialakult helyzet miatt. Nem mellesleg egy feszült nyomozást és a túlélés miatti folytonos aggodalmat is jól adagolja. Nagyon megkedveltem a doktornőt és Tomit is, na meg Dylant. Az ő tudásuk és rátermettségük, fegyelmezettségük nélkül kis csapatunknak néhány nap alatt vége lett volna. 

Hanna Jameson kifejezetten jól játszott a szálakkal, és a kötet olvastatta magát, bár a lezárása személy szerint kevésbé tetszett. Úgy alakult, hogy ezt a könyvet nagyjából egyszerre olvastam egy másik, hasonló helyszínen, egy elzárt svájci szállodában játszodó krimivel - és  kettejük között kialakult kis háziversenyemből bizony Az utolsók került ki győztesen, sokkal magával ragadóbb volt a stílus, és érdekesebb, feszültebb a történet. 

Hogy mi történik valójában egy nukleáris háború után? Már csak azt remélem, hogy sosem kell megtudnom...

Köszönöm a lehetőséget a General Press Kiadónak! A kötet borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!