Dominus

A Róma-sorozat folytatódik, a Róma és a Birodalom című kötetek mellé új regény érkezett! 160 év az ókori Róma történetéből, hét generáció sorsán keresztül elmesélve - ez Steven Saylor Dominus című könyvének egy mondatban elmesélt tartalma. A szerző természetesen hozza a könyveiből már megszokott színvonalat, színesen, élvezetesen fűzi meséjét, megtörtént eseményeket feldolgozva, letehetetlen tárggyá minősítve alkotását, mert ugye, mondanom sem kell, hogy alkalmazott technikája nyomán az olvasó is ott lakomázik a császárral, javaslatokat tesz a szenátorok előtt, csatába vonul, menekül a járvány sújtotta városból és egyebek. Az ókori római történelem avatott feldolgozója most is mesterművet alkotott. A mű az Agave Könyvek gondozásában jelent meg a közelmúltban.

Könyvajánló - Steven Saylor: Dominus

Steven Saylor tizenhárom év szünetet követően megírta harmadik Róma-nagyregényét, a Dominust, amely a Római Birodalom történelmének legfontosabb pillanatait mutatja be rendkívül izgalmas cselekményvezetéssel.  Krisztus születése után 165-ben járunk, amikor az ókori Róma hatalmának csúcspontján jár, kis túlzással ő az ismert világ ura, birodalma határait a lehetőségeihez képest kitolta. A művészet és a józan ész korát tisztelhettük ebben az időszakban. Az ősi római család, a Pináriusok sorsával összefonódva ismerhetjük meg a principátus korát, amelyben császárok uralkodtak a Római Birodalom felett, a végén pedig 326-ban járunk, ami már előre vetíti a dominátus korszakot, a barbárok támadásait és a Nyugat-Római Birodalom bukását. 

Pináriusok - aki olvasta a szerző tollából a sorozat előző részeit (Róma, Birodalom), azoknak ismerős a főhős - már akkor itt vertek tábort, amikor Róma helyén még csak egy megálló volt a sóúton. Itt találkozott a Pináriusok őse Tarketiossal, a fémművessel, akitől egy fantasztikus éjszaka után Lara egy arany szárnyas falloszt, egy fasciumot kapott ajándékul (és 9 hónap múlva egy fiút). Ez az ajándéktárgy lett a család totemje, védőszentje. A sok század alatt, amíg a sorozat harmadik darabjáig elért a történet, ez az amulett sorra öröklődött a tárgy mindenkori birtokosáról a család első szülöttjére, még akkor is, amikor már homályba veszett megszerzésének története és a tárgy eredeti alakja.

Ki kell őket végezni. Pontifex maximusként csak ezt az ítéletet támogathatom, figyelembe véve a Justinus és barátai elleni hangos és erőteljes panaszáradatot. Lucius a homlokát ráncolta. – Emlékszel arra a szélhámosra a fügefán? – Hogyne. – Neki megkegyelmeztél. Száműzted, a rengeteg római halálesetre hivatkozva. Justinusnak mindenképp vesznie kell? Marcus sóhajtott. – Az csak egy szánalmas csaló volt, hiszékeny bolondokból csalt ki pénzt. A keresztények sokkal veszélyesebbek. Nemcsak az isteneken gúnyolódnak, hanem a saját büntetésükön is. Furmányos egy példamutatás ez. Jó, ha valaki nem fél a haláltól. De a szenvedésre és a halálra vágyni természetellenes. Justinus esetében be kell tartani a törvényt.

A történet kezdetén a Pináriusok szenátorok és jól kereső építészek és szobrászok, Marcus Aurelius és Lucius Verus császársága alatt a birodalomnak már nem is volt elég egy uralkodó, akkorára nőtt a terület a hódításokkal. Marcus Aurelius volt a törvény és a közigazgatás embere, míg Verus a hadvezér. Megismerkedünk Galénosszal, a nagy orvossal, és Róma gyakorlati működésével. Talán ez volt Róma történelmében az utolsó nyugodtabb, de főleg dicső időszak. Ahogy telik-múlik az idő, egyre több adalék jut az olvasónak az elkövetkezendő évek történelmi eseményeiből: párthusokkal való harc, pestis járvány, gazdasági válságok, a kereszténység kialakulásának stációi: 1) képviselői bármi trauma, csapás miatt bűnbaknak kikiálthatók, 2) megtűrt vallás, 3) államvallás; az első nem római származású császár, uralkodók hatalmi harcai a hegemóniáért, szobrok átalakítása az aktuális hatalomban lévő személy arcvonásaira, barbár betörések, felkelések, polgárháborúk, a négy császár kora, és sok változóval később Constantinus császár, aki nyíltan a keresztények mellé állt, és Róma helyett Büzantion ősi városát választotta állandó székhelyéül. Innentől Rómának már csak idő kérdése volt, mikor fellegzik be.

– Mi jár a fejedben, szenátor? Folyton töprengsz. Agyafúrt egy szerzet vagy. Akárcsak a fiad. Kiváló munkát végeztek. A vallást viszont bízzátok azokra, akik tudják, miről beszélnek: a Lactantiushoz hasonló férfiakra! Mint mondtam: egy isten, egy birodalom, egy császár. Ti maradjatok a kőfaragásnál! A világot mások fogják átalakítani.

Római mindennapok - temetkezési szokások (római polgár havasztatja magát, keresztény földbe temeti az elhunytat), étkezéssel kapcsolatos tennivalók, nagy mulatságok jellemzői, különféle csodák (pl. esőcsoda), misztikus történések, gladiátorküzdelmek, orvosi kezelések, építkezések, szobrok átalakítása, akkori magánemberek, plebs és patríciusok, vállalkozók és filozófusok gondolkodásának mozgatórugói tárulnak fel a ma embere előtt.

Részesei vagyunk történelmi tények keletkezésének és az idő múlásával az éppen aktuális érdekek kiszolgálása miatt az események "megfelelő" átértelmezésének, gyakran elferdítésének. Alapvető tény, hogy egy múltbeli eseménynél néha még hazudni sem kell, elegendő, ha bizonyos részeket kihangsúlyozunk, ugyanakkor másokat mélyen elhallgatjuk, és ha egyik sem hoz eredményt, akkor elbagatellizáljuk vagy nevetségessé tesszük az eseményt, vagy az eseményben kulcsszerepet játszó személyt. Ó, ókori Róma, micsoda mesterfokon űzte ezeket a politikai játékokat!

Amikor ezek a falak megépültek – mondta Zenobius –, belül is Róma volt, meg kívül is. Rómáé volt a birodalom; minden terület Rómához tartozott. Mindenki azt hitte, hogy ez mindig is így volt, és mindig is így marad. De közeleg a nap, amikor már nem Róma lesz a birodalom fővárosa… és ehhez mi is hozzájárulunk, mi, akiket Constantinus az új főváros megépítésére kért fel. Onnantól fogva Róma csak egy város lesz a sok közül, védőfalak gyűrűjében és azok rabjaként. A város a birodalom foglya lesz, a saját falai között. Alig hiszem, hogy ilyen lakóhelyet szánsz az utódaidnak. Szerintem az ősök – a város alapításakor élt Pinariusok és a számtalan későbbi nemzedékek – megbocsátják nekünk, hogy elköltözünk innen. Azt akarják, hogy leszármazottaik az új városban nőjenek fel, új hagyományokkal, új törvényekkel… talán új vallással is.

A Dominus kifejezetten üdítő történelmi kalandregény az örökváros antik múltjáról, örömeiről, bánatairól, traumáiról, felkeléseiről, polgárháborúiról, politikai mesterkedéseiről és a vég kezdetéről, ami után Rómának már semmi sem volt olyan világos és egyértelmű, mint valamikor. Steven Saylor mesterien bánik a rendelkezésére álló tudásanyaggal, megtoldva, átdolgozva képzeletében a Pináriusok megálmodott hét generációjának mindennapjaival, küzdelmeivel magán és közéleti szinten. A kötet önállóan is érthető, de én mondom, szerezzétek be hozzá a sorozat régebbi darabjait is. Olvassátok! 

Fülszöveg

Kr. ​u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. Beköszönt az egyetemes béke – a Pax Romana – korszaka Britanniától Egyiptomig, Galliától Görögországig. Marcus Aurelius tartja fenn ezt az aranykort, aki legalább annyira filozófus, mint császár. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg.

Az elkövetkező évek háborúkat, járványokat, tűzvészeket és éhínséget hoznak. A történelem legjobb császárait a legrosszabbak követik. Végtelen hullámokban támadnak a barbárok, akik egészen Róma városáig merészkednek. Katonák kaparintják meg a hatalmat, és a legmagasabb ajánlatot tevőnek adják a trónt. A birodalomban kitör a káosz.

Mindeközben a Pinarius család fennmarad, és ez javarészt a fascinumnak köszönhető, a Rómánál is régebbi talizmánnak, számtalan nemzedékük misztikus örökségének.

Végül még nagyobb katasztrófa sejlik fel a láthatáron. Bizonyos szekták a társadalom pereméről veszélyes, lázító gondolatokat terjesztenek. Meggyőződésük, hogy mindenki csak egy istent imádhat, az ő istenüket. Keresztényeknek nevezik magukat. Egyes császárok megtűrik őket, mások kegyetlenül leszámolnak velük. Aztán az egyik császár felfoghatatlan lépést tesz. Felveszi a kereszténységet. Constantinusnak hívják, és az általa elindított forradalom örökre megváltoztatja a világot. 

Saylor százhatvan évet és hét generációt felölelő, az ókori Róma legélénkebb alakjait felvonultató eposza életre kelti az emberiség történelmének egyik legmozgalmasabb és legmeghatározóbb fejezetét, amelynek eseményei máig hatást gyakorolnak ránk.

Steven Saylor (a képen) Texasban született 1956-ban; gyermekkorában gyakran járt autósmoziba, ahol egy életre beleszeretett az ókori tárgyú filmekbe (Ben Hur, Kleopátra, Spartacus). A Texasi Egyetemen szerzett történész diplomáját a History Channel ókori Rómával foglalkozó műsorainak szakértőjeként is kamatoztatja. Gordianus, a Nyomozó főszereplésével eddig tizenöt kötete jelent meg, mellettük Róma és Birodalom címmel az ókori Róma történetét feldolgozó, évszázadokat átívelő műveket is írt.

Saylor 2007-ben járt először a Könyvhéten a Róma magyar nyelvű megjelenése alkalmából, majd négy évvel később ismét meglátogatta rajongóit. Amikor éppen nem a római levéltárakat bújja, a kaliforniai Berkeley-ben és a texasi Austinban él.

Fordította: Heinisch Mónika

Forrás: agavekonyvek.hu

Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyveknek!

A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.

Kövess minket Facebookon is!

A képek az Agave Könyvek Facebook oldaláról származnak.

• Agave Könyvek Kiadó Kft.
• 512 oldal
• Kötés: keménytáblás
• ISBN: 9789634199410
• Nyelv: Magyar
• Megjelenés éve: 2022

Dominus: a „gazda, úr” latin megfelelője. A Római Köztársaság idején így szólították a rabszolgák a tulajdonosukat, később a császárság korában egyes uralkodók elutasították, mások megkövetelték ezt a megszólítási formát, végül a keresztény egyház hívei istenük megnevezésére használták.