Észak hűvös levegője Magyarországon

 Hallottatok már az immár 12 lapszámot megért Észak folyóiratról, amelyet egy lelkes csapat épített fel és tart össze, egyetlen céljuk pedig az, hogy kis hazánkba is elhozzák a rendkívül gazdag skandináv és tiszteletbeli skandináv irodalom, tudomány és kultúra legjavát? 

A folyóiratot csupa fiatal, a skandinavisztika iránt elkötelezett író, kutató és műfordító alapította 2017-ben, a Skandináv Ház keretein belül. A lap eleinte negyedéves, majd féléves ciklusokban jelent meg, végül a legutóbbi alkalommal úgy alakult, hogy a 11-12. lapszám egyben, egy kiadásban jutott el a könyvesboltokba és az olvasókhoz, viszont épp ezért a szokottnál vastagabb, tartalmasabb, több, mint 200 oldalas lapszám lett.

Évek óta rendszeres vásárlójuk vagyok, bár a lap nem kapható a legnagyobb kereskedelmi láncoknál, Budapesten a független könyvesboltokban (Írók boltja, Fókusz Könyváruház, ELTE BTK Könyv- és Jegyzetbolt), illetve a Magvető Caféban és a nor/ma pékségben kapható, ezen kívül a szerkesztőség weboldalán megrendelhető. 

Hogy miről is szól a folyóirat, és miért írok most erről?

A lap több fő témára, rovatra bomlik, ezek közül a legfontosabbak a tanulmány, kultúra, interjú és a visszhang. A tanulmányok leginkább valamilyen északi, vagy északi témához kapcsoldó kutató tanulmányai a legkülönfélébb témákban a gyerekneveléstől a metálzene hatásain át a rasszizmusig, az üzleti modellekig és a történelemig gyakorlatilag bármiről. A kultúra rovatban északi szerzők novelláit, verseit, regényrészleteit, esszéit ismerhetjük meg, a versek ráadásul eredeti nyelven és magyarul is szerepelnek, a visszhang pedig recenziókról szól. A számokat minden alkalommal valamilyen egyedi témára felfűzött színes műalkotások fényképei illusztrálják - ebben a dupla számban Nathan Sawaya Legoszobrairól készült képek díszítik.

Először is leginkább a 11-12. lapszámról szeretnék írni, amelyet múlt héten kaptam kézhez. Rögtön az elején Kindl Melinda Sillámlás címet vielő tanulmánya olvasható, amely a meglepően é rendkívül sokrétű történelmi svéd-magyar diplomáciai kapcsolatokról szól. Tudtátok pl., hogy az első világháború után mennyi segítséget nyújtott Svédország Magyarországnak? És nem csak állami szinten, sokrétű és sikeres társadalmi kampányok során rengeteg ruhaneműt és pénzt gyűjtöttek a "budapesti árváknak" a svédek, és külön a különféle hivatásokat végzők: a tanárok, a postások, a vautasok, a rendőrök a magyar kollégáknak. Ráadául a svéd Vöröskereszt közbenjárásának köszönhető, hogy többszáz magyar hadifogoly hazakerülhetett Oroszországból. A magyarok akkor azt ígérték, hogy sosem fogjuk elfelejteni mindazt, amit a svédek tettek értünk. Nos, egész eddig a tanulmányig én pl. sosem hallottam erről, ahogy Leffler Béláról sem, aki ennek az egésznek az egyik elindítója és mozgatórugója volt. Úgy tűnik, elfelejtettük...

Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy a feröeri költészet tendenciáiról szóló tanulmány érdekes lehet (oké, azt sem, hogy bármilyen költészetről szóló tanulmány az), de Kim Simonsen rácáfolt erre az előfeltételezésemre. A szerző irodalomkutató, szerkesztő, kritikus, és maga is író, aki érintett a kérdésben, mégis érdekes és elfogulatlannak tűnő, szakmai alapokon nyugvó tanulmányt írt, amelyben elemzi a feröeri líra érdekes helyzetét (a legtöbb feröeri író, költő ugyanis nem a Feröer-szigeteken él, hanem más skandináv vagy egyéb országokban), amely erősen, bár mint mindig, késve reflektál a politikai helyzetére is. Hivatalosan ugyan Dániához tartozik, de rendkívül széleskörű autonómiával rendelkezik, pl. két képviselőt delegál a dán parlamentbe, de Dániával ellentétben nem tagja az Európai Uniónak. 

A harmadik tanulmány a kiadványban a Lego System, David Gauntlett tanulmánya, amely a gondolkodás, a kreativitás, és a kultúra megváltoztatásának eszközeként vizsgálja a Legot. Ez a téma adta a lapszám illusztrációinak ötletét. 

De olvashatunk egy érdekes interjút Ingrid Carlberggel, aki nemrégiben megírta Alfred Nobel széleskörű életrajzát (a kötet a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg tavaly magyarul, Garam Katalin fordításában, és engem is a polcon vár); valamint Csépke Csillával, egy fiatal íróval, költővel, aki néhány éve Finnországban él. Szerepel egy nagyon megragadó verse is a lapban, a Van-e merszem, amelyet három nyelven: finnül, angolul és magyarul írt meg eredetileg, és épp arról szól, hogy meri-e használni az idegen nyelvet, még ha esetleg hibásan is? Kinevetik érte vagy kisegítik? Alapvetően angolul ír, ami különösen nehézzé teszi a helyzetét, mert bár Finnországban jóformán mindenki beszél angolul, az irodalom nyelve ott is, mint mindenhol, leginkább az ország hivatalos nyelve(i), az idegen nyelvű irodalom mindenhol csak egy kis szekciót kap a könyvesboltokban.

Csépke Csilla versén kívül leginkább a Kim Simonsen tanulmányából megismert feröeri költők versei szerepelnek, több novella és regényrészlet, pl. a nemrégiben Veress Dávid főszerkesztő által létrehozott és megálmodott könyvkiadó, az Ø Kiadó elsőként megjelent regényéből, az izlandi Bergsveinn Birgisson Válasz Helga levelére címűből, de a szintén izlandi Einar Már Guðmundsson regényéből is van egy rövid részlet, amely magyarul idén fog megjelenni a kiadó gondozásában. 

Érdekes és magával ragadó írások szerepeltek ebben a lapszámban is, a már említetteken túl pl. kiemelném a svéd Lars Norén Az utolsó szobák című darabját is, amely nagyon furcsa hangulatot áraszt, de a színdarabok esetén megszokott instrukciók érzésem szerint itt több szerepet töltenek be, mint csupán az instrukciókét. Kiszakítják az olvasót a rendkívül fura, komor darabból, de ez a kiszakítás időről időre itt számomra jótékonyan hatott. 

Röviden, tömören, csupán a számomra legérdekesebb témákat és írásokat említve, ezek szerepelnek az Észak folyóirat 11-12. összevont lapszámában. 

Érdemes előfizetni a lapra vagy ha van rá lehetőségünk, a feljebb felsorolt üzletekben megvásárolni, ez a bő 200 oldalnyi írás (könyv méretnél egy kicsit nagyobb, de nem A4-es méretű lapokon) még mindig csak 1790 Ft, ráadásul teljesen újrahasznosított, de jó minőségű, ragasztva kötött lapokra nyomják. Ha egy picit is érdeklődünk a skandináv vagy északi irodalom és kultúra iránt, a legjobb helyen járunk. Ráadásul az egyik cél az, hogy a háttérben meghúzódó fordítók is reflektorfényt kapjanak, és előszeretettel alkalmaznak fiatal, pályakezdő vagy akár még csak tanuló fordítókat is, hogy teret kaphassanak ők is a piacon. A lap és a kiadó oldala is elérhető ide kattintva, ahogy az északi műfordítók adatbázisa is. 

A posztban Nathan Sawaya Legoszobrai látáhatóak.

Kövess minket Facebookon!