Szívbe markoló, realista kegyetlenséggel ábrázolt mű Izrael és Palesztína közelmúltjából, és szent meggyőződésem, hogy helyenként jelenéből IS. Egyszerűen megdöbbenti a tartós békében élő olvasókat, amikor ilyen cselekménnyel kell szembenézzenek. Szerintem nincs olyan ember, aki a mű utolsó két mondata után nem hördül fel, hogy a &#đ&@anyád! Igen, Adania Shibli Egy apró részlet című könyvéről írok, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg a közelmúltban.
Könyvajánló - Adania Shibli: Egy apró részlet
1950. augusztusában - az arab-izraeli háborúk után - egy ismeretlen rovar megcsípi a Negev sivatagban járőröző zsidó parancsnokot, aki az új határok közötti területet tartja ellenőrzése alatt. A rovarcsípés elfertőződik, ő egyre rosszabbul lesz, miközben egy beduin csapatra bukkan társaival járőrözés közben. Mindenkit lemészároltak, kivéve egy palesztin nőt, akit sorra megerőszakolnak, majd elásnak a sivatagban. Hogy mindehhez mi köze van a végletekig elfertőződött sebnek, azt csak a szerző tudná megmondani, mentő körülmény vagy szimbólum, vagy egyszerűen csak így történt és kész? Majd mindenki külön-külön eldönti magának.
A kötet második részében a főhős egy nem teljesen százas, fiatal, Ramallahban élő palesztin nő, akire, ahogy a könyv fogalmaz a 68. oldalon, az jellemző, hogy nem tudja kiegyensúlyozottan megítélni a dolgokat, vagy felismerni, hogy minek kell, vagy minek nem kell történnie. Ez nagyon sok értetlenséghez és kényszercselekvéshez vezet a nő életében, amelyet viszont az idézőjelesen értett normális emberek képtelenek megfelelően fogadni és lereagálni. Ebből rettenetesen sok konfliktus és krízishelyzet keletkezik mindkét fél részéről.
Tehát ez a fiatal nő egy újságban talál rá erre a 25 évvel ezelőtti hírre, ami az akkor elásott palesztin lány kálváriáját taglalja, és miután a történet pontos dátuma egybeesik a születésnapjával - amit ómennek lát -, úgy dönt, hogy feltétlen módon a helyszínen kell utána néznie a régmúlt tragédiának. Mindent elkövet - ami Izrael területén nagy szó -, hogy elutazhasson oda. Kénytelen igénybe venni jó barátai segítségét, akik nélkül a különböző katonai körzeteken nem is jutott volna át. És odaér...
Erről jut eszembe, remélem, nem okozok kellemetlenséget azzal, hogy megemlítettem a katonával történt esetet és az átkelőhelynél szokásos biztonsági vizsgálatot, vagy hogy világos arab nyelven beszélek arról, hogy mi itt megszállás alatt élünk. A puskalövések ropogása, a katonai őrjáratok szirénája, néha helikopterek, harci repülők zúgása és a robbanások döreje, majd utána a mentőautók szirénája nemcsak olyan hangok, amelyek bevezetik a műsorfolyamot megszakító rendkívüli tudósításokat a médiában, hanem már a hétköznapi kutyaugatással versenyeznek, hiszen az univerzum megszokott hangjainak részévé váltak.
A műben - megítélésem szerint szándékosan - egyetlen szereplő neve sem kerül leírásra, az alanyok általánosak, palesztin nők, a zsidó állam nevében cselekvő katonák, beduinok, irodisták. Az olvasónak nagyon helyesen azaz érzete támad, hogy a fenti nációk közül név nélkül, arctalanul bárkivel behelyettesíthetők, mert minden palesztinnal megtörténhet és megtörténhetett volna az, amit olvasunk, a szerző szenvtelenül csak a környezetre és a tettekre helyezi a hangsúlyt. A terror mindennapos, negyedévszázaddal az arab-izraeli háborúk után a második rész főhőse szinte fel sem emeli a fejét, ha a mellette lévő ház felrobban, mert így szokott ez lenni errefelé.
Sok évtizede békében élő európai embernek elképzelhetetlen az Izrael állam területén működött (működő?) paranoia és katonai felvonulás okozta bonyodalmak. Amikor az ember engedély nélkül jóformán csak a saját környékén mászkálhat vagy még ott sem. Amikor a különböző katonai ellenőrző pontokon végzett ellenőrzések során kiveri a víz. Amikor nem azt kell bizonyítani, hogy bűnös vagy, hanem azt, hogy ártatlan.
Hogy mi a könyv tanulsága? Mindenekelőtt az, hogy háborúban, megszállt területeken élni szörnyű. Végtelenül szörnyű. Hogy bármi megtörténhet, hogy az emberi életnek nincs értéke, a Homo sapiens sapiens is bármikor eltaposható, mint egy véletlenül rossz helyre tévedt bogár. Hogy ilyen van, mint a második rész kicsit kényszeres cselekvője, akit mindenki megmosolyog, esetleg bosszankodik értelmetlennek tűnő megnyilvánulásain, de ez nem jelenti azt, hogy ő vagy bárki megérdemli a kisregény utolsó két mondatát.
1949-ben, a palesztinok nemzeti gyásznapja, a Nakba után egy évvel izraeli katonák lemészárolják egy beduin tábor lakóit, és foglyul ejtenek egy fiatal palesztin lányt. Rövid raboskodás után megerőszakolják és megölik, majd a Negev-sivatag homokjába temetik. Évtizedekkel később egy fiatal palesztin nő olvas egy újsághírt az esetről, és megakad a szeme egy apró részleten: a gyilkosságot éppen huszonöt évvel a születése előtt követték el. A nő kutatni kezd az áldozat után, és megszállottsága egyre veszélyesebb helyekre sodorja. Adania Shibli regénye a háború, a generációkon átívelő történelmi traumák és a palesztin nők hétköznapjainak érzékeny és felkavaró krónikája. Megmutatja, hogy néha egyetlen apróság is elég ahhoz, hogy megváltoztassa az egész életünket.
Fordító: Tüske László
Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Megjegyzés küldése