Torkolatcsönd

Könyvajánló - Fehér Renátó: Torkolatcsönd

Ki beszél azokért, akiknek nem halljuk a hangját? Fontos különbség: értük, és nem helyettük.

Talán ma fektetjük a legnagyobb hangsúlyt az egyénre - elvégre szólásszabadság van - kis hibákkal -, mindenki elmondja a véleményét, úgy, hogy a tények ritkán zavarják meg, fontos az egyéni szabadság az élet szinte minden területén. Mégis ma, ebben a hatalmas politikai térben, ahol lépten-nyomon közlik veled, hogy mit kell érezned, hogy mit gondol egy >normális< ember, hogy mit jelent embernek, európainak, magyarnak, férfinak, nőnek, fiatalnak, idősnek lenni, meghatározzák helyettünk. Azt harsogják, hogy a magyarok így gondolják. Hogy a fiatalok ilyenek, az idősek meg olyanok. A nő ilyen,  férfi olyan. És ezek csak a legáltalánosabb "jelzők" és skatulyák, amiket egymásra és magunkra is aggatunk. Ha te ezekbe a skatulyákba nem férsz bele, akkor nem vagy igazi nő, igazi férfi, igaz magyar, európai, stb.

Nagy a zaj a közösségi média felületein, annyi olvasható, látható, hallható adat, információ, vélemény és minden egyéb kerül fel nap mint nap, sőt, percről percre a különféle felületekre, ami egy ember számára befogadhatatlan. Hatalmas a közlési vágy, és közlünk is mindent. Túl sokat is. És ezek között a megfelelési kényszerrel megspékelt kisebbségi komplexusos, mégis nagyon gyorsan és keményen ítélő és ítélkező posztok, tweetek, videók, megszólalások, cikkek és egyebek között mégis elveszítünk valamit: egyrészt önmagunkat. Másrészt pedig mindazokat, akik helyzetüknél fogva képtelenek felszólalni.

A némák, a diszgráfiások, a dadogók, a mindenféle afáziások, és bizony azok is, akiket idő előtt, kegyetlenül elhallgattattak. 

Fehér Renátó ebben a verseskötetben értük is és magáért is felszólal, nagyon színesen és sokfélén bemutatva a nyelv rugalmasságát, mindazt, ahogyan az életben használjuk és kihasználjuk. Akadnak logopédiai gyakorlat-szerűen megírt versek, áthúzott szövegek, ékezet és központozás nélküli egybefüggő szövegek, mindenféle nyelvi játék. A maga eszközeivel, a maga módján és a saját stílusában, visszafogottan, mégis tisztán érthetően áll ki a verseivel mindazokért, akiket az információn és kommunikáción alapuló társadalom elfelejtett meghallani, megvárni. Főleg azért, mert kínos, macerás és lassú. És ők szépen lassan elnémultak, és megszólal helyettük a csend.

Sok volt a furcsa szabadvers a kötetben, leginkább az írásmódjaik miatt, és kell hozzá egy különleges hangulat, rá kell érezni az ízére és megérteni az üzenetét, amit nagyban segít rögtön az első vers is. De valamit elolvasni és felfogni mégsem teljesen ugyanaz, mint megérteni és befogadni. Nekem legalábbis kellett egy kis idő és néhány vers ehhez. És mindezekkel együtt zseniális, játékos, okosan felépített, mégis fontos és radikális verseskötet született.

Fehér Renátó 1989-ben született, egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte irodalom- és kultúratudomány szakon, majd 2014-től ugyanitt volt doktorandusz, majd a Károly Egyetem vendéghallgatója Prágában. 2016 őszén a prágai Václav Havel Könyvtár ösztöndíjas kutatója volt.

2017-től a Hévíz folyóirat munkatársa, majd a lap szerkesztője. A közép- és kelet-európai irodalmakra, kiemelten a visegrádi országok irodalmára fókuszáló Csirimojó Kiadó szerkesztője. 2007 óta publikál,  verseit angol, cseh, francia, lengyel, német, orosz, román és szlovák nyelvre is fordították. Első verseskötete 2014-ben jelent meg a Magvető Kiadónál Garázsmenet címmel, amelyért Zelk Zoltán-díjat kapott. A Torkolatcsönd a harmadik verseskötete.

Köszönöm a lehetőséget a Magvető Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!