Egy barátság története

 Könyvajánló - Silvia Avallone: Egy barátság története

„Sokkal, ​de sokkal érdekesebb és megindítóbb az, kik vagyunk valójában, annál, hogy kiknek szeretnénk mindenáron látszani.”

Elisa és Beatrice tizennégy éves korukban találkoznak egy toszkán tengerparti kisvárosban. Elisa édesanyja felelőtlen döntéseinek következményeképp köt ki T-ben, Beatrice egész életében ott élt. Mindenben különböznek, csak a magány köti össze őket. Amikor egy nap elhatározzák, hogy egy méregdrága butikból ellopnak egy farmert, barátok lesznek. Mindent megosztanak: az első csókot, az első sebeket, a félelmeket. Fiatalok, és a legkevésbé sem tökéletesek. Feszegetik a határaikat, és egymás nélkül nem tudnak létezni.

De aztán valami történik.

Tizenhárom évvel később Beatrice világsztár, több millióan követik a közösségi médiában. Elisa egyedülálló anya, akit nagyon megvisel, hogy szétváltak útjaik. Az írás segítségével próbálja feldolgozni és megérteni a barátságukat, mert hisz benne, hogy csak a szavak adhatják vissza a világ előtt gondosan eltitkolt, de csendben magunkban hordozott történeteink bonyolultságát.

Silvia Avallone az Acélból már ismert karcos, kritikus hangján szólal meg ez a történet, mely arra biztat, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: „Az életnek ahhoz, hogy létezzen, tényleg szüksége van arra, hogy elmeséljék?”

 Gyönyörűen megírt regény, amely két merőben különböző ember barátságát mutatja be, akik a kétezres évek elején, tinikorukban találkoznak először. A narrátor Elisa, aki 20 év távlatából előkeresi középiskolai naplóit, és ezek mentén mutatja be saját magát és egykori barátnőjét, Beatrice-t, akivel azóta megszakadt a kapcsolat, és aki azóta világhírű influencer lett. Elisa felidézi különös barátságukat, bemutatva ezzel saját és Bea vágyait, céljait is. 

Szókimondó és olvasmányos, rengeteg feszültséggel teli szöveg, ráadásul meglehetősen szubjektív, végig Elisa szemszögéből látjuk az eseményeket, embereket. Ennek megfelelően valószínűleg hol jobban, hol kevésbé torzított. Két fiatal lány felnövésének története, tényleg egy barátság története ez, amely bemutatja a diszfunkcionális családok működését és működésképtelenségét is. És legyünk őszinték: minden család kisebb vagy nagyobb mértékben diszfunkcionális. Nincs tökéletes ember, nincs tökéletes család, nincs tökéletes barátság.

Rengetegen hasonlítják ezt a regényt a Briliáns barátnőmhöz Elena Ferrantétől. Nem tudom, azt még nem olvastam, de a várólistámon csücsül. Azt is mondják, hogy kevésbé erős, kevésbé egyedi ez a szöveg, mint Silvia Avallone korábbi könyve, az Acél. Nem tudom, még azt sem olvastam, de ezek után be fogom szerezni és el fogom olvasni. 

Ez a könyv volt az, ami két nap alatt kirángatott egy kisebb személyes válságból, amit a mostanában történtek és megéltek keltettek bennem, és egy kicsit beleragadtam egy fázisba, ahonnan néhány hétig nem tudtam továbblépni. Aztán jött egy egészségügyi lerobbanás - semmi komoly, csupán beállt a derekam, ami időnként szokott. Első nap alig tudtam ülni, feküdni, csak mászkáltam a kertben, második nap 20-20 percenként megszakításokkal, de a teraszon tudtam ülni a kinti székek egyikén, és akkor vettem kézbe ezt a könyvet. 

Az, hogy aztán fizikailag jobban lettem, nyilván nem ennek tulajdonítom, de a regény és Elisa különös személyisége és látásmódja, a családjával való kapcsolata, ahogyan az édesanyjához, az édesapjához, a bátyjához, és ahogyan Beához hozzááll, a gyerekkori nehézségei és menekülőútjai - valahogy mindezek összességében átlendítettek szinte észrevétlenül egy, a családomhoz fűződő ponton, egy gáton, amelyről egy ideig nem is ismertem fel, hogy van. Már korábban is, de nővérem váratlan halála óta főleg sokat foglalkoztat a saját, elég összetett és kiterjedt családom kapcsolati dinamikája és a transzgenerációs illetve személyesen megélt traumák, tragédiák. Kifejezetten jólesett olvasni ezt a lírai igénnyel, szókimondóan megírt történetet, amelynek a középpontjában éppen ilyen kérdések, kapcsolati dinamikák állnak. 

Silvia Avallone olasz költő és író 1984-ben született Biellában. A Bolognai Egyetem filozófia szakán doktorált. Acél című első regénye 2010-ben jelent meg, a Strega-díj zsűritagjaitól a második legtöbb szavazatot kapta; 22 nyelvre lefordították, Stefano Mordini rendezésében film is készült belőle. Silvia Avallone jelenleg Bolognában él. Az Egy barátság története c. regényét Lukácsi Margit fordításában a Park Kiadó adta ki Magyarországon.

Köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!