Könyvajánló - Rodrigo García: Búcsú Gabótól és Mercedestől

Rodrigo García, a legendás író, Gabriel García Márquez fia egy szívszorító, gyönyörű visszaemlékezésben meséli elég édesapja utolsó napjait. Zsebkendőket elő, garantáltan szükség lesz rá!

Mercedes, Gabó, Gonzalo és Rodrigo

2014. április 17-én a világ szomorúan szerzett tudomást róla, hogy a legendás író, Gabriel García Márquez elhunyt. Néhány héttel korábban egy megfázás ágynak döntötte, de sajnos sokkal több volt egy könnyed kis betegségnél. Felesége, Mercedes is érezte ezt és félelmeit megerősítették az orvosok. Hazahívta két fiát, akik közül az idősebb, Rodrigo, a neves rendező és forgatókönyvíró, úgy döntött, hogy dokumentálja édesapja utolsó heteit.

Így született meg ez a különleges memoár, a Búcsú Gabótól és Mercedestől, mely betekintés enged a család fájdalmába, veszteségébe és számos kedves emléken keresztül még közelebb hozza ezt a páratlan írót az olvasókhoz. Engem beszippantott a legendás író utolsó heteiken története. Rodrigo García gyönyörű búcsúját olvashatjuk édesapjától, és ezúton is köszönöm a Magvető Kiadónak, hogy elhozta magyar nyelven ezt a kötetet. Méltó része Gabriel García Márquez életműsorozatának.

Megrendítő volt olvasni arról, hogy a demencia mit tesz egy ennyire kreatív elmével. Végigkísérhetjük a családot ezen a fájdalmas úton egészen onnan, hogy a kórházban megtudják, legfeljebb néhány hónapja van csak hátra. Csupán halvány emlékeim vannak gyerekkoromból, amikor a nagyanyám kezdett elveszni, de a tehetetlenség érzésére még így is emlékszem. Alig tudom elképzelni, mennyire nehéz lehet ezt megélni felnőtt fejjel. Látni, ahogy az ember, akit egész életedben ismertél a szürkeségbe veszik.

Borzalmasan nehéz, amikor valaki ebben a kétségbeejtő állapotban van, miközben kénytelenek vagyunk tolerálni, hogy újra meg újra meg újra elismételje ugyanazt a pár mondatot. Ezt mondta: "Az emlékezetemmel dolgozom. Az emlékezetem a munkaeszközöm és a nyersanyagom. Nem tudok dolgozni nélküle. Segítsetek."

Rodrigo pedig csodálatosan érzékelteti a helyzetet és nyers őszinteséggel mesél érzelmeiről is. Megmutatja milyen nehéz volt a médiafelhajtást elviselni, megélni, hogy apja útja végéhez közeledik. Megélni a pillanatot, amikor a feleségére úgy néz több évtizednyi házasság után, mintha csupán egy imposztor lenne és várni a tiszta pillanatait, amikor - ha csak rövid időre is-, de újra ugyanaz a zseniális, humoros ember lehetett, mint ezelőtt.

Hazavitték, ahol szerető és ismerős közeg vette körül. Részletes képek kapunk a ház személyzetéről, az ápolókról, a tiszteletről, amivel körülölelték a haldoklót. Közben számos történetet idéz fel apja életéből. És szerencsére akadnak közte vidám, az ember arcára mosolyt csaló anekdoták is. Rodrigót a munkája többször is Los Angelesbe szólította, ott érte az a hívás is, melyben az öccse elmondja neki, hogy apjuk állapota sokat romlott.

"Kevesebb mint huszonnégy órája van - mondja.
A kurva életbe. Hogyan lettek ilyen hirtelen a hónapokból hetek, most meg már kevesebb mint egy nap? Azok után, hogy tucatnyi ápolónővel, sebésszel, onkológussal, tüdőspecialistával, főorvossal és gerontológussal konzultáltunk, akik mind határozottan elzárkóztak attól, hogy jövendölésbe bocsátkozzanak, ezt az új jóslatot kegyetlennek érzem. (...) Amikor a halál ilyen közel kering, ritkán okoz csalódást."

A gyász minden fázisa ott van a lapokon. Nem egyszer könnyeztem meg a leírt eseményeket. Szinte ott voltam a családdal és sokszor azt éreztem, hogy most bárcsak megölelhetném mindegyiküket. Rodrigo García rendkívül érzékletesen, szépen írta le azoknak a heteknek, napoknak az eseményeit. A kérdéseit, a kétségeit, a félelmeit, a fájdalmát.

"Délután, amíg anyám lepihen, dolgozom kicsit apám szobájában. Kinézek az ablakon a ház felé, lenyűgöző ez a végtelen nyugalom. Kimegyek a kertbe, mozdulatlanul állok, és rácsodálkozom, hogy semmi sem tudja feledtetni, hogy az egyik emeleti szobában egy ember haldoklik."

Aztán elmeséli a halála napját, a család, a barátok reakcióit. Hogy miként jelentek meg a sajtó képviselői a ház előtt, hogyan ülték körül családjukkal a tévé előtt ülő Mercedest és nézték némán a sebtében összerakott nekrológokat, miközben apjuk holtteste még a házban volt. Majd láthatjuk az utolsó útját a halottasházba, s a hamvasztás pillanatait. A pillanatot, ami egyszerre volt megbabonázó és dermesztő. A pillanatot, amikor az apja már nem volt ott.

Sokat megtudunk apa-fiú kapcsolatáról is számos emléken keresztül. A szerző arról is mesél, hogy miért éppen az Egyesült Államokat választotta és miként próbált apja árnyékából kitörni művészként. Aztán eljön a tor, a virrasztás, majd egy megemlékezés a Művészetek Palotájában, ahol mindenki megfordult, aki számít, kezdve a kolumbiai és a mexikói elnökkel. Megrendítő beszédek, szégyenlős, zavarba ejtő pózolás az újságírók előtt. Nem volt könnyű számukra egy ilyen személyes pillanatot megosztani a sajtóval, de a világ minden táján látni akarták, ahogy elbúcsúznak a mágikus realizmus nagyágyújától.

"Az út, amely 1927-ben kezdődött és 2014-ben ért véget, amely Aracatacából Mexikóvárosba vezetett, olyan hosszú és különleges volt, amit lehetetlen két sírkőre vésett évszám közé szorítani. Én úgy látom, ez volt az egyik legszerencsésebb és legkivételesebb élet, ami latin-amerikai embernek kijuthatott. Ezzel, azt hiszem, ő is egyetértene."

Hat évvel később édesanyjukat is elvesztették. Hatvanöt évnyi dohányzás szépen lassan elsorvasztotta a tüdejét. Javában tartott a Covid járvány, így csak videochaten tarthatták a kapcsolatot az utolsó hónapokban. De még életében kapott helyet az austini Harry Ransom Centerben férje gyűjteménye. Kézirataiból bár kevés maradt fenn, Rodrigo visszaemlékezéséből az is megtudjuk, hogy gyerekként testvérével kapták a feladatot, hogy segítsenek összetépni és kidobni teljes, de nem végleges kéziratokat.

"...tisztában vagyok vele, hogy véges az időm. De most még itt vagyok, és rájuk gondolok."

Ezzel a szép sorral zárul Rodrigo búcsúja, s a kötet végén találunk néhány fényképet, melyek között nálunk még ismeretlen családi fotókat is találunk. Majd egy kis kronológiát a legenda életének fontos eseményeivel. Csodálatos könyv, amely bárkit megérint függetlenül attól, hogy ismerte, szerette-e Gabriel García Márquez munkásságát.