Nyári regényt márpedig nyáron kell először elolvasni! - döntöttem el egy forró augusztusi napon (negyedike, csütörtök), két mosogatógépes akció és lassúprés elmosós-eltevős macerálódás között. Hiába ifjúsági regény, ismerem én már Fiala Borcsa prózáját annyira, hogy lassan már a bevásárló listájára is hajlandó vagyok rácuppani, ha közzéteszi (közétenné), mert biztos vagyok abban, hogy rekeszizom nem marad rezzenéstelen, írjon akár kamaszokról, párkapcsolati zűrökről, vagy éppen 8-16 éveseknek szóló irodalomról.
Könyvajánló - Fiala Borcsa: A bodrogközi rém
(Pillanat, megyek, berakom a mosogatógépet, meg kihozom a hálómból a könyvet.)
Szóval, nyissuk ki, és merüljünk el benne!
1960-ban baljós események történtek Sárospatakon, olyannyira rémségesek, hogy emberek költöztek el, iskolai karrierek törtek derékba, asszonyok lesték éjjelente szorongva az ajtókat, ablakokat. Ilyen jelek előzték meg: eltűnt két kendermagos tyúk, ecsetről fekete festék hullott le, holott nem mártódott bele fekete festékbe, egy nyugalmazott tűzoltó ezredes csuklásba kezdett és 22 évig abba sem hagyta, egy öregasszonynak tűrhetetlenül viszketni kezdett a bal könyöke, és a város különböző pontjain termetes, éjfekete pillantású kandúrok tűntek fel - ők jelezték előre a Rém eljövetelét. A Rémét, aki a temető irányából bukkant fel, hórihorgas, rettenetesen magas, hófehér testű, és egy vérfoltos zsákkal cepekedik... ezt követően a város rettegett matematikatanárnője kukul meg, mert valaki a száradni kitett ruháját összevérezte, de totál a gallért, igaz, mint később kiderült, csirkevérrel, de akkor is. Az is igaz, hogy Szántó tanárnő elég veszedelmes ember volt, mintha a Szaharát, a Bermuda-háromszöget és az Északi-sarkot gyúrták volna össze benne természetre, bárhol megjelent, elfogyott a levegő, általánosan ember és diákgyűlölő volt. Bizony, bizony, a Rém innentől gyakran felbukkant Sárospatak utcáin, híre az újságokba is elért, de miután senkit sem tudtak lefülelni az üggyel kapcsolatban, egyre nőtt a félelem.
És már át is ugrunk 2020-ba, amikor hősünk, Dani megjelenik a színen, a világ legeslegjobb nagypapájánál, Vanderli Bertalannál, aki katona, zsoldos, testőr, kalandor, a Bercipapaság jeles képviselője, de legfőképp Dani példaképe és első számú túlélési kiképzője. Dani igazi különc, a hajában (abban a szőke szénaboglyában) katicabogarat, szkarabeuszt (igaz, csonka lábú), egy bágyadt hangyát és némi hernyót tárol, ingzsebében pedig egér piheg (akinek neve Benő) - innen is ki lehet találni, hogy Dani szereti az állatokat, de ami még fontosabb: őt is szeretik az állatok. A környezete csak úgy ismeri őt, hogy a Bogaras Fiú.
Jelzem: az 50. oldalnál tartunk a háromszázon felüli oldalszámból, és ha idáig sokalltad a bonyodalmakat, sajnálni tudlak, mert azok száma innentől hatványozódni fog.
Igazi, felnőtteknek is kikapcsolódást jelentő ifjúsági regénye ez Fiala Borcsának, ahol számtalan okosságra teszünk szert nevetés közben. Persze, a szemfülesebbek már az elején lecsekkolják a valót, hogy ki vagy mi is lehet az a Bodrogközi Rém (és igazuk is lesz, csak nem úgy), de nagyon jókat nevettem a szerző szeleburdi fegyelmezettségén, ahogy sorról sorra adja meg magát a megfejtésnek, utánozhatatlan frissességgel és harsány röhögéssel (bocs, Borcsáról van szó, nincs helye a finomkodásnak). Amúgy meg hagyjál lógva, Fiala Borcsa! Olyanokon pukkadoztam, hogy a csukamájolaj vonzza a cápákat; csúszós, mint egy vödör takonyban megforgatott nyálkás angolna; a medve röhögve utolér, még akkor is, ha fele úton leáll dumálni a haverjával; ha beteszi a szalámit a lemezjátszóba, vissza tudja nézni az egész disznóvágást; úgy nyeri meg az úszóversenyt, hogy vizes sem lesz; varjak varrjanak a bőréből kabátot; három négyzetméter kisfröccs; vegyen magától vért kisbaltával a taktakenézi mészáros, másnaposan (alliterál, emberek, csak szólok); hajad nem fáj, körmöd nem sajog? - de most komolyan?! Még megboldogult feltörekvő felnőttkoromban is elöntött az epe, ha ilyen frappáns mondatokkal tudta valaki alátámasztani mondanivalóját, miközben az én agyam ilyenkor egyszerűen lefagyott, és csak dadogtam, hogy hát ja... meg igen.. persze. Mindenesetre örömmel konstatáltam, hogy a szerző ezúttal is a való életből merítette papírra vetett rémálmait, pl. terápiásan kiírta magából az esedékes felújításának frusztrációját. (Olyanokat nyerítettem rajta, de olyanokat... a legyek fejvesztve menekültek a szúnyogháló kinti oldaláról!)
(Mindenki megnyugtatására: igen, tettem be macskaalmot a kocsiba. Két csomaggal. És plusz zoknit IS. A borotvahab meg egyenesen zseniális!) (Nem érted, mi? Hát, ehhez el kell olvasnod a művet!)
Nagyon őszintén, az unokám kezébe (ha egyszer lesz) félve adom majd ezt a művet, mert HA nekem mindezt - á, a fele is necces! - az az égetnivaló kölyök megcselekszi, ami a könyvbe bele van írva, szerintem a festés ellenére is magától kifehéredik ez a hat évtizedes hajam.
Szóval: olvassátok!
Fülszöveg
A Kolibri Kiadónál már megjelent könyvei:
Bűntény a Dunán
Balatoni nyomozás
Kalandok az erdő mélyén
Köszönöm a lehetőséget a Kolibri Kiadónak!
A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Kövess minket Facebookon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése