A verem

Könyvajánló - Stefan Ahnhem: A verem (Fabian Risk 6.)

Fabian Risk kalandjai befejeződtek - és ennél szomorúbb, véresebb és összetettebb befejezést nem is kaphatott volna.

A koppenhágai rendőrfőkapitányság központi épülete

Zsarolt. Erőszakolt. Ölt. Bárkin átgázolt, hogy felérjen a csúcsra. Hitvány, megvetendő ember. A neve Kim Sleizner. Ő a koppenhágai rendőrfőnök.

Dunja Hougaard néhány hónapja eltűnt a világ szeme elől, hogy legfontosabb céljának szentelje magát, és elkapja egykori főnökét, Sleiznert, akinek a bűnlajstroma vele szemben is igen hosszú. A nyomozónő és csapata hónapokon át gyűjtik róla az adatokat, de az áttörés várat magára. Amikor a dán hírszerzés egyik magas rangú emberét egy ismeretlen nővel együtt holtan találják egy autóban, a tenger fenekén, végre úgy tűnik, elérkezett az idő, hogy a csapda bezáruljon. A kérdés csak az, ki esik bele.

Ugyanekkor a szoros túloldalán, Helsingborgban a svéd rendőr, Fabian Risk olyan hírt kap, amely egész hátralevő életét megváltoztatja.

2012-ben járunk, a Risk család pedig borzalmas tragédiát él át. Fabian, a svéd nyomozó tudni akarja, mi történt a fiával a dán hatóságok őrizetében - és már rögtön az elején ellentmondásokba ütközik. Nem hagyhatja annyiban, tudnia kell, kinek és miért állt érdekében ez az egész, miért és hogyan törték meg Theot.

Közben két holttestet találnak a vízben, első látásra a férfi, aki a rendőrségi hírszerzésnél dolgozott, szex közben talán véletlenül megfojtotta a nőt, majd a partra hajtott, be a vízbe, ahol szájába vette a pisztoly csövét és elsütötte. Jan Hesk, a Sleizner által frissen kinevezett vezető gyilkossági nyomozó azonban hamar rájön, hogy nem egészen ez történt, bármennyire is szeretné, ha az első ügye egyszerű, néhány nap alatt felgöngyölíthető lenne. De hamar rájön, hogy az ügy bonyolultabb, és valószínűleg gyilkosság történt. Sleizner megpróbálja ellenőrzése alatt tartani az ügyet, de vajon miért, és meddig kell elmennie, hogy ne legyen baj? Hesk csak egy "hasznos idióta" marad, vagy sikerül felgöngyölítenie az ügyet akkor is, ha ezzel fejeseknek tesz keresztbe? 

Dunja, egykori nyomozó, ma pedig személyes bosszúját készíti elő rejtekhelyéről: mindent megtesz, hogy lebuktassa és elkapja a mocskos koppenhágai rendőrfőnököt, Kim Sleiznert, akinek sok minden szárad a lelkén. Vajon sikerrel jár, vagy Sleizner egy lépéssel előtte?

A kötet több szálon fut, ebből három mondható fontosabbnak: Fabian Risk, akinek a története most a drámát szolgáltatja leginkább, Jan Hesk és a kettős gyilkossági ügye, ami a történet krimiszáláért felel, és Dunja Hougaard, aki az akciódús jeleneteket szállítja. Ez a három szál persze egy pontos összefonódik, és kapcsolódik hozzájuk több mellékszál is. A kötet elején, amikor fejezetről fejezetre új sztorivonalak kapcsolódnak be, biztos voltam benne, hogy valahol el fogom veszíteni a fonalat, főleg amikor Risk, az egész sorozat főszereplője még sehol nem volt. De nem így történt: Ahnhem egy feszes tempójú és jól megírt történettel zárta le Fabian Risk nyomozói munkáját, ez a hat kötet az elmúlt pár év egyik legjobb skandináv krimisorozata, részemről csak Nesbo és Kepler érte el vagy néhol szárnyalta túl Ahnhem szintjét. A Police, Harry Hole 10. ügye szerintem egy fokkal jobb, jobban kidolgozott, ami egy picit hasonló sztorit jár körbe, de Ahnhem sem panaszkodhat, hiszen minden idők egyik legjobb főgonoszát, ha lehet így mondani, ő írta meg.

Kim Sleizner alakja undorítóan tökéletes: kemény, számító, okos, a világon semmitől nem riad vissza, mindig van B terve, sőt, C is, és mindeközben ő a koppenhágai rendőrfőnök. Az elmúlt hetekben felfedeztem A mentalista c. sorozatot HBO Maxon, és épp tegnap este értem a sorozat végére. Egyszer már láttam elejétől a végéig évekkel ezelőtt. A 7 évadot megélt sorozatban Patrick Jane (Simon Baker) a főszereplő, aki magát látnoknak adja ki, hihetetlen megfigyelőtehetsége segítségével nagyon is jó benne. Egy napon elköveti azt a hibát, hogy beszél a tévében Red Johnról, a sokakat rettegésben tartó sorozatgyilkosról. Mire hazaér, Red John megöli a feleségét és a kislányát. A sorozat 5 évvel később kezdődik, ekkor Jane már a CBI (kaliforniai nyomozóiroda) egyik gyilkosságokkal foglalkozó csapatát erősíti tanácsadóként, célja pedig az, hogy elkapja Red Johnt. A sorozatbeli Red John alakja épp annyira számító és ügyes, mint Sleizner, bár számomra kissé hiteltelen is éppen ezért. Szinte sosem hibázik. (Megjegyzem, az ötödik évad végéig meggyőződésem, hogy az írók sem tudták, ki legyen végül Red John. Szerintem ütősebb lett volna, ha Bertram lesz az, már csak azért is, mert őt azért sokat láttuk előtte, de mindegy.)

Kim Sleizner alakja nagyon erősen emlékeztet Red Johnéra, de lehet, hogy csak a friss emlékek miatt, ugyanakkor mégis kissé hitelesebbnek tűnik, ugyanakkor elég aggasztó is. Aggasztó, hogy egy ilyen ember hitelesen lehet rendőrfőnök. Persze, tudjuk, a politikusok és a vezetők mind pszichopaták, különben nem lennének a posztjukon. (Bármennyire is nem szeretem a pszichopata jelzők, túl köznapi, és igazából nem létező fogalom, beletartozik kb. minden...) Ahnhem egy valódi skandináv krimit festett elénk, ügyesen és pontosan, nem remegő kézzel: egy hiteles és kissé visszataszító világot, ahol a jók a rosszak ellen küzdenek, de a jó és a rossz mindig viszonylagos, minden nézőpont kérdése, és nagyon vékony mezsgye határolja csak a kettőt. A jók is áttévednek a rossz oldalra, és a rosszak is tesznek jót. 

Talán egy picit másra számítottam, de nem okozott csalódást a történet. A könyvet Erdődy Andrea fordította, akinek már több skandináv krimi tolmácsolását is köszönhetjük. Egy dolog bosszantott rettenetesen: a vesszőhasználat. Indokolatlan mennyiségű vessző található a kötetben, főleg a megszólításoknál, feleslegesen.

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A kötet elérhető a borítóra kattintva, kedvezményes áron.

Kövess minket Facebookon!