Velence, egy zátonyra futott házasság, regenerálódás, újrakezdés, szerelem, titok - mit akarsz még, olvasó? Hagyd elmerülni magad a történetben, még nyár van, még lehet szerelem is, még minden előtted van - akkor is, ha nem. Lehet kanyarogni a Canal Granden, miközben új és inspiráló élményekre vársz - mindezeket kínálja neked az első könyves Fábián Réka Az én titkos Velencém című regényében.
Könyvajánló - Fábián Réka: Az én titkos Velencém
Mindenekelőtt azt kellett tudatosítani magamban, hogy kezd az idő elszállni felettem - igen, tényleg -, mert amikor azt olvastam, hogy valakinek a nagymamája a messze 1967-ben volt fiatal, megdöbbentem, hogy mindössze egy korosztállyal idősebb nálam. Hja, kérem, jönnek a fiatalok, és ez pontosan így van jól. Ahogy azt várni lehet, sosem történik semmi új a világban, házasságok ugyanúgy futnak zátonyra, mint az én fiatalkoromban, és nagymamáknak ugyanúgy vannak titkaik, mint ahogy magam is őrzök pár olyan momentumot az életemből, amiről nemigen fog tudni a jövő nemzedék - és ez is pont így van jól, ahogy van.
A mű főhőse, a 33 éves Takács Lili, foglalkozására nézve könyvelő, akit többszörös gyász mellett házasságának kudarca is gyötri. Pedig elvileg minden klappol: nagyszerű férj, akiért mások a fél karjukat is odaadnák (bár, ritkán van otthon, hogy abból a szintből, amelyen élnek, ne kelljen lejjebb adniuk), gyönyörű ház, nagyszerű munkahely, de Lili inkább gyereket szeretne, akkor is, ha éppen emiatt (is) visel gyászt - a férje viszont Lili sokszoros vetélése után már tökéletesen elégedettnek tűnik gyermektelen létükkel. A szerelem és a szeretet már nem elegendő a mélyben húzódó problémák áthidalására - döbben rá az asszony, miután a tisztázónak szánt beszélgetés végét meg sem várva, a férje komoran futásba menekült. Akkor hogyan tovább? Maradjon az önsajnálat vagy tegyen valami olyasmit, ami kibillentheti őt a szürkeségből és a tespedésből? És dönt: irány Velence!
A nagyanyja ócska, kopott bőröndje, amibe sietősen bedobált pár holmit, hirtelen ómenné és mankóvá válik: egy olasz nyelvű levelet és egy régi naplót talál, annak az 1967-es Rózának gondolatait, benyomásait, élményeit, aki annyira különbözött az általa ismert és nemrégiben eltemetett nagyanyjától, de mégis ő volt. Lili elindul, hogy felfedezze nagyanyja titkait, miközben keresi önmagát is és egy irányt, ami saját boldogabb jövőjébe vezetheti el őt.
- még kevesebb idézet és klisé,
Fábián Réka - ismétlem magam - tehetséges ember, aki megítélésem szerint egyelőre kiforrott írói elmélet és gyakorlat nélküli. Az Instagrammon és blogján található stílus szerint állt neki a regényéhez is: ami ott elfogadható, az itt döcög. Karakterei nem elég alaposak, írói fogásokban egyszerűen nincs otthon. A regény alapötlete remek, megírása során az ötlet megvalósítása egy tehetséges gimnazista magyar órára elkészített munkájának reális szintjén történik. Ott jelest kap érte, itt a hármast sem üti meg. Amennyiben szerzőnk hajlandó elsajátítani a regényírás alapjait, sok szép könyvet olvashatunk még tolla alól. (Szerkesztő kezében járt ennek a műnek a kézirata? Mert ha igen, nem feltétlenül csak a szerző a hunyó.)
(Igen, emlékszem saját harmincas koromra, amikor Fábián Rékához hasonlóan magam is írni kezdtem, de csak saját magamnak, megpróbáltam az engem ért traumákat kiírni egy papírra: akkor keletkeztek a művéhez hasonló töredékek, amelyek terápiának tökéletesek voltak, irodalmi műnek azonban - hozzáértés hiányában - sajnálatosan kevesek. Ráadásul a mindennapi élet valódi működési rugóira sem rálátásom, sem belátásom nem volt, ráció pedig nyomokban sem érződött az irományon. Csupa idézet, csupa felkiáltójel, csupa három pont, csupa segélykiáltás, csupa érzelmi alapon meghozott döntés. Akkor kezdtem igazán felnőni, amikor saját idézeteim és saját - keservesen megszerzett - bölcsességeim lettek.) (De még ettől sem lennék jó írónak:)
A fentieken túllendülve, a cselekmény viszi előre az olvasót, pláne, aki ilyen élethelyzetben van: trauma és gyász az elvesztett terhességek miatt, kudarc a házasságban, amikor a felek akarata nem egyezik sarkalatos kérdésekben, és ha az még meg van spékelve egy frissen elhunyt, nagyon szeretett hozzátartozó pikáns titkaival és egy új szerelem lehetőségével - ő falni fogja a sorokat. S miután saját kaotikus érzelmi állapotában rációnak helye sem lehet, így a tragikus hangvételt IS tökéletesen eltaláltnak fogja tekinteni - és ez is így van jól.
Szóval: olvassátok, ha találatot jelez nálatok a fent vázolt élethelyzet valamelyike. Végül is Velence maga a földi paradicsom!
Fülszöveg
Vajon a nagymamájának tényleg volt egy titkos olasz szerelme? A naplóból ugyanis fény derül Róza nagyi titkaira, és Lili egészen Velencéig megy, hogy megtudja az igazságot.
Lili reméli, a saját életével kapcsolatban is tisztábban lát majd az utazás végére. Tudni fogja, érdemes-e még egy esélyt adni a házasságának, vagy új életet kell kezdjen, ha hazatér.
Első állomása a Trattoria Venezia, ahova nagymamája útja is vezetett annak idején.
Elandalítja a város, a gondolások éneke, egy régmúlt szerelem emléke és talán egy új ígérete is.
Vajon Velence feltárja előtte titkait?
Köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak! A kötetet kedvezményes áron megrendelhetitek a kiadó honlapjáról a borítóképre kattintva.
Egy másik jó kis velencei helyszín: Sors, szerelem, Toszkána
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése